Csia László: Az új fizetésképtelenségi törvény koncepciója Csehországban I. (CH, 2004/2., 11-14. o.)

A fizetésképtelenség kezelésének jelenlegi törvényi alapját a Cseh Köztársaságban a Felszámolásról és az Egyezségről szóló 328/1991. számú törvény jelenti. Ezt a törvényt a mai napig 17 alkalommal módosították. A felszámolások száma a magyar adatokhoz hasonlóan alakul, folyamatos növekedés tapasztalható.

A 328/1991. számú törvény hatálya alá tartozó eljárások folyamatosan növekvő számában közrejátszik a vállalkozások gyenge színvonalú vezetése, amely kiegészül a vagyonnal kapcsolatos bűncselekményekkel. Az egyezségek száma viszonylag alacsony, s ennek oka nyilvánvalóan az, hogy csak nagyon kevés adós képes megfelelni a szabályozás igen szigorú követelményeinek. Az egyezségek alacsony száma miatt 2000. május 1-jétől módosításokat vezettek be, azonban érezhető eredményt ez sem hozott. A módosításban csökkentették a nem privilegizált hitelezők számára minimálisan fizetendő kielégítés mértékét 45%-ról 30%-ra.

Az egyezség nem jelent alternatívát a felszámolással szemben, ezért a felszámolás (néhány tucat kivételtől eltekintve) továbbra is az egyetlen megoldás a fizetésképtelenség kezelésére Csehországban.

Felszámolások és egyezségek száma összesen

Ez lényeges különbségnek tekinthető a cseh fizetésképtelenségi szabályozás és a más országokban (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Olaszország stb.) alkalmazott modern fizetésképtelenségi jogi rendszerek között, amelyek lehetővé teszik a fizetésképtelen adós kezelésének különféle útjait. A külföldön alkalmazott modern jogi szabályozásokhoz képest a cseh csődtörvény nem tudja a reorganizáció formájában, egy elfogadott reorganizációs terv alapján biztosítani, hogy az adós folytatni tudja tevékenységét a fizetésképtelenségi eljárás alatt, illetve után.

Ennek az alternatívának nemcsak az az előnye lenne, hogy lehetővé tenné, a vállalkozások tevékenységének folytatását (és ezzel munkahelyek megőrzését), hanem a magas színvonalú reorganizációs erőfeszítések következtében a hitelezők jobb kielégítéséhez vezethet, összehasonlítva az adós vagyonának puszta értékesítésével.

Egy másik lényeges hiányossága a cseh csődtörvénynek az, hogy az adós hitelezői nem képesek befolyásolni érdemben az adóssal szembeni fizetésképtelenségi eljárást, az adósnak magának kell választania a felszámolás és az egyezség között akkor, amikor a fizetésképtelenségi eljárásra vonatkozó kérelmet benyújtják, és nincs lehetőség arra, hogy az adósok eltérjenek a kiválasztott eljárástól. A törvény jelenlegi változata arra ösztönzi az adóst, hogy viszonylag rövid időkorláton belül hozzon megváltozhatatlan döntést a fizetésképtelenségi helyzetére vonatkozólag.

Jelenleg az adósnak csak negatív motivációja van a felszámolás, illetve az egyezség kezdeményezésére, a pénzbírságtól vagy a büntetőeljárás kezdeményezésétől való félelem. A fizetésképtelenséggel való megbirkózással kapcsolatos pozitív motiváció hiányzik, ami részben oka annak, hogy az adósok az utolsó pillanatig halogatják, hogy bírósághoz forduljanak.

A cseh fizetésképtelenségi eljárásban az is gondot jelent, hogy amikor elrendelik a felszámolási eljárást, az adós hitelezői nem válnak felekké, amíg nem veszik nyilvántartásba őket a felszámolási eljárásban. A hitelező nem tudja eredményesen nyilvántartásba vetetni a követelését, amíg a fizetésképtelenség nincs közzé téve.

A cseh csődtörvény 2000. májusi módosítása csökkentette a privilegizált hitelezői csoportok számát, jelenleg a hitelezői követelések már csak két csoportra oszlanak. Egy másik lényeges változás volt, hogy a biztosított hitelezők nem kaphatnak 70%-nál nagyobb kielégítést a biztosítékként szolgáló vagyontárgy értékesítésének bevételéből, és a kielégítetlen rész (mint nem biztosított követelés) osztja a követelés általános kategóriájának sorsát.

A magyar csődtörvényhez hasonlóan nincs megfelelően szabályozva a felszámolási vagyon adminisztrátorának, a felszámolónak a pozíciója, a szakmai minősítés és az ezt biztosító szakmai képzés rendszere, és jelenleg nincs megfelelő számú, a szükséges gyakorlattal, tapasztalattal rendelkező fizetésképtelenségi szakember.

További alapvető problémája a cseh fizetésképtelenségi eljárásoknak, hogy túlzottan elhúzódnak. A 2000. december 31-én befejezetlen felszámolási eljárások közül több mint 80% volt több mint egy éve folyamatban, 38% tartott már 3 évnél régebben és 14% öt éven túl.

Az említett problémákat vizsgálva az új cseh fizetésképtelenségi törvény tervezői rájöttek, hogy olyan új törvényi szabályozásra van szükség, amely ezekkel a kérdésekkel átfogóan és szisztematikusan foglalkozik, és nem célszerű a 328/1991. számú törvény újabb módosításával próbálkozni.

A fő érv az átfogó törvényi szabályozás mellett az, hogy a fizetésképtelenség problémaköre annyira komoly és szerteágazó, hogy részleges kezelése nem elégséges.

Egy másik érv a törvénymódosítással szemben az, hogy eddig 17 alkalommal került sor a 328/1991. számú törvény módosítására. A további módosítás szándéka kérdésessé teszi, hogy a megelőző 17 módosítás javította-e a törvényi kezelés minőségét (beleértve a legterjedelmesebb, a 105/2000. számú módosítást is), mivel nem sikerült megszüntetni bizonyos alapvető hiányosságokat. Továbbá, bármilyen további módosítás történne is, azt hatástalanítaná a jelenlegi törvény elavult koncepciója.

Ebből adódóan a cseh szakemberek egyértelmű álláspontja, hogy egy olyan új törvényre van szükség, ami szisztematikus, konzisztens és pontosan megfogalmazott. Ugyanakkor az új törvény elkészítésére vonatkozó felkészülés rövid ideje miatt nem lehetséges egy olyan törvényi szabályozás kialakítása, amely teljes mértékben eltér a cseh fizetésképtelenségi jog jelenlegi gyakorlatától. Ugyanezen okból szintén lényeges, hogy az új törvény kerülje el a kísérleti megoldásokat, amelyeket eddig nem próbáltak ki a Cseh Köztársaságban, illetve azokban az országokban, amelyek modern fizetésképtelenségi jogot alkalmaznak, és amelyek a gyakorlatban hatékonynak bizonyultak.

Az új fizetésképtelenségi törvény szerkezete a célok alapvető filozófiájából következik. A törvény két részre oszlik, Általános és Speciális Részre, amely elválasztja egymástól az általános kérdéseket és a speciális kérdéseket szabályozó fejezeteket.

Az általános jellegű fejezetek közé az alábbi fejezetek tartoznak:

a) Általános rendelkezések

b) A törvény hatálya

c) Rendelkezések a menedzsmentről

d) Döntés a fizetésképtelenségről

e) A fizetésképtelenségi vagyon

f) Érvénytelen, megtámadható jogügyletek

A speciális kérdéseket szabályozó fejezetek: