A többi szállítási módhoz hasonlóan számos nemzetközi jellegzetességgel bír a belvízi (folyókon és tavakon történő) fuvarozás. Így amikor ezt a szállítási típust veszik igénybe, az alkalmazandó anyagi jog kérdése a nemzetközi magánjog elsődleges problémájaként vetődik fel. Ez az a jog, amely irányadó az út során felmerülő különböző váratlan eseményre (ütközés, általános hajókár, hajómentés), a fuvarozó felelősségének korlátozására és mind a személy, mind az árufuvarozási szerződésre. Azonban az adott esetben alkalmazandó nemzeti jogok eltérőek voltak, és bizonyos mértékben még mindig eltérnek egymástól. A nemzeti jogok különbözőségének legfőbb oka az, hogy néhány országban (mint például Belgiumban és Görögországban) a belvízi (folyókon és tavakon történő) szállítás szabályai a tengerjogi jogintézményekből merítkeznek, míg más országban (mint például Franciaországban) ezek a szabályok a szárazföldi kereskedelmi jogintézményeken alapulnak. Erre jellegzetes példa a Rajnán történő szállítás; Franciaország az 1895-ös régi német jogot alkalmazza, miközben Németország számtalan alkalommal módosította az erre vonatkozó szabályokat. Ez a helyzet a belvízi hajózás szabályai egységesítésének a megkísérlését eredményezte. Többek között egységes szabályokat alkottak a belvízi hajók köbözé-sének szabályaira, a balesetek megelőzésére, valamint a hajók felkutatására és mentésére vonatkozólag. Ezek a szabályok tengerjogi jogintézményeken alapulnak. A hajók felkutatásáról és mentéséről szóló 1989. évi nemzetközi egyezményt a belvízi hajóközlekedésre is alkalmazni kell, feltéve, hogy az adott szerződő állam kifejezetten nem zárta ki a belvízi hajóközlekedésre vonatkozóan ennek az egyezménynek az alkalmazását; Görögország nem tett ilyen fenntartást. A tengerjogi igényekért való felelősség korlátozásáról szóló 1976. évi nemzetközi egyezmény lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az egyezmény alkalmazását belvízi fuvarozásra is kiterjesszék.
Csekély számú, Dunán való nemzetközi árufuvarozással foglalkozó magánvállalkozás kivételével (Pozsonyi Egyezmény, a Rajnán alkalmazandó hajórak-jegy) belvízi szállítás a határokon átnyúló, folyókon és tavakon keresztül történő fuvarozás tekintetében híján van az egységes nemzetközi szabályoknak. Így a személy-, valamint az árufuvarozási szerződésre a fórum kollíziós joga által kijelölt anyagi jog az alkalmazandó.
A Rajnai Hajózás Központi Bizottsága, a Duna Bizottság és az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága megkísérelt létrehozni egy belvízi árufuvarozás anyagi jogi szabályairól szóló nemzetközi egyezményt. Az egyezmény szövegét 16 európai állam írta alá 2001. június 22-én. Ez az egyezmény 2005. április 15-én lépett hatályba, és eddig az időpontig öt állam ratifikálta: Horvátország, Luxemburg, Magyarország, Románia és Svájc. Csehország és Hollandia később csatlakozott. Ez a nemzetközi egyezmény egyrészt a nemzetközi belvízi árufuvarozási szerződés anyagi jogi szabályait, másrészt pedig a fuvarozó felelősségét határozza meg.
Az egyezmény a hatályát, a fuvarozási szerződés megkötését és a felek jogait és felelősségét szabályozza.
A területi hatályt illetően, a Budapesti Egyezmény nemzetközi elemmel bíró belvízi fuvarozásra alkalmazandó, vagyis olyan fuvarozásra, amely a felek megállapodás szerint "az áru szerződésben kikötött berakásának vagy átvételének kikötője és kirakó vagy kiszolgáltatási kikötője két olyan különböző államban található, amelyeknek legalább egyike ebben az egyezményben részes állam" [2. cikk (1) bek.]. Ebből következik, hogy az egyezmény hatálya nem terjed ki olyan folyami fuvarozásra, amely során az indulási és a rendeltetési helye ugyanabban az országban található ("kabotázs"). A hajó lajstromozásának a helye, továbbá a fuvarozó vagy a címzett állampolgársága, lakóhelye vagy honossága, székhelye az egyezmény alkalmazása szempontjából irreleváns.
A tárgyi hatályt illetően, az egyezmény olyan fuvarozási szerződésre alkalmazandó, amely alapján a fuvarozó belvízi utakon átrakodás nélkül áru fuvarozására vállal kötelezettséget. Ezen felül az egyezmény hatálya kiterjed mind a belvízi utakon, mind pedig olyan vizeken történő fuvarozásra, amelyekre a tengeri szabályok vonatkoznak, kivéve, ha az irányadó tengerjognak megfelelően tengeri hajórakjegyet állítottak ki, vagy a megteendő távolság az olyan vizeken a nagyobb, amelyekre a tengeri szabályok vonatkoznak [2. cikk (2) bek.].
Az egyezmény elnevezésétől függetlenül, bármely olyan szerződésre alkalmazandó, amely alapján a fuvarozó fuvardíj ellenében az áru belvízi utakon való továbbítását vállalja [1. cikk (1) bek.]. Tehát nem terjed ki az egyezmény hatálya az ingyenes vagy más ellenérték fejében történő fuvarozásra. Továbbá az egyezmény csak olyan árura irányadó, amely nem minősül "sem a vontatott, sem a tolt hajónak, valamint az utasok pogygyászának és járműveinek" (1. cikk 7. pont).
Ez a rendelkezés azért került bele az egyezménybe, mert néhány országban, mint például Franciaországban, Görögországban és Németországban, a hajók vontatására és tolására vonatkozó szerződés fuvarozási szerződésnek minősül, feltéve, hogy a hajókat tehetetlen testként vontatják vagy tolják, és a vontató- vagy tolóhajó felügyelete alatt áll.
A fuvarozási szerződés konszenzuálszerződés, vagyis amint a fuvarozó elfogadja a feladó ajánlatát, amely alapján meghatározott fuvardíj fejében az áru belvízi fuvarozását vállalja, a fuvarozási szerződés létrejön (1. cikk 1. és 4. pont).
Ha a fuvarozási szerződés a Budapesti Egyezmény hatálya alá tartozik, a felek egyező akarattal sem térhetnek el az egyezmény rendelkezéseitől (jus cógens). Az egyezménynek a fuvarozó felelősségére, a bizonyítási teherre és a kárbejelentés, valamint az igényérvényesítés határidejére vonatkozó rendelkezések impera-tív szabályok (25. cikk).
Abban az esetben, ha a fuvarozási szerződés az egyezmény hatálya alá tartozik, a fuvarozó köteles fuvarokmányt kiállítani. Azonban nem szükséges hajórakjegy kibocsátása (vagyis olyan okirat kibocsátása, mely megtestesíti az árut), kivéve, ha a feladó ezt kérte, vagy a hajóba rakodást, vagy az áru fuvarozó részére történő átadását megelőzően a felek így állapodtak meg. A fuvarokmány vagy hajórakjegy hiánya nem érinti a szerződés érvényességét, mely továbbra is érvényes és kikényszeríthető marad [11. cikk (1) bek.]. A fuvarokmány az ellenkező bizonyításáig különösen a fuvarozási szerződés létrejöttét és tartalmát, valamint az áru fuvarozó általi átvételét bizonyítja. Tehát vélelem áll fenn amellett, hogy az áru így került átadásra. Azonban ez a vélelem megdönthető [11. cikk (3) bek.].
Az egyezmény alapján a fuvarozási szerződés a fuvarozó és a feladó között köttetik meg. A fuvarozó bármely olyan személyt jelent, aki a feladóval ilyen fuvarozási szerződést kötött, vagy akinek a nevében a feladóval ilyen fuvarozási szerződést kötöttek [1. cikk (2) bek.]. A feladó bármely olyan személyt jelent, aki a fuvarozóval fuvarozási szerződést kötött, vagy akinek a nevében a fuvarozóval fuvarozási szerződést kötöttek [1. cikk (4) bek.]. A szerződéses fuvarozónak lehetősége van arra, hogy a fuvarozást részben vagy egészben másik fuvarozóval végeztesse, feltéve, hogy erről a feladót értesíti [4. cikk (3) bek.]. Az egyezmény értelmében az ilyen szerződés is fuvarozási szerződésnek minősül, és az egyezmény hatálya alá tartozik. Ilyen esetben az egyezmények feladóra vonatkozó rendelkezései a szerződéses fuvarozóra, míg a szerződéses fuvarozóra vonatkozó rendelkezések a tényleges fuvarozóra alkalmazandók [4. cikk (1) bek.]. Ennek megfelelően, ha a szerződéses fuvarozó további fuvarozót vesz igénybe a fuvarozási szerződés részben vagy egészben történő teljesítéséhez, felelős marad az egész fuvarozásért az Egyezményben meghatározott szabályok szerint. Irreleváns, hogy a fuvarozási szerződés alapján jogosult volt-e további fuvarozót igénybe venni. Az egyezmény értelmében a további fuvarozó a fuvarozás azon részéért tartozik felelősséggel, amelyet ő teljesített [4. cikk (2) bek.]. Ezek a rendelkezések a tengeri árufuvarozásról szóló 1977. évi Hamburgi Egyezményen alapulnak (10. cikk). A szerződéses és a további fuvarozó egyetemlegesen felelős [4. cikk (5) bek.]. A címzett az áru átvételére jogosult személyt jelenti [1. cikk (5) bek.]. Habár a Budapesti Egyezmény a címzettre vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket, és szabályozza a címzett fuvarozási szerződésből eredő jogosultságait és kötelezettségeit, kifejezetten nem határozza meg, hogy a címzett vajon a fuvarozási szerződés szerződő fele-e, vagy ez utóbbi szerződés a címzett, mint harmadik személy javára szóló szerződés-e. Így ennek a kérdésnek a megválaszolása az adott esetben alkalmazandó nemzeti jog alapján történhet.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
