Darázs Lénárdnak 2007-ben jelent meg a "Vertikális kartellek" című művel. Több tekintetben is hiánypótlónak minősíthető könyvről van szó. Egyrészt a magyar könyvpiacról gyakorlatilag teljesen hiányoznak a tematikus versenyjogi könyvek, másrészt jó ideje 2007 az első év, amikor felpezsdülni látszik a versenypolitikai témájú könyvek kiadásának piaca.
Első pillanatban az angolszász szakirodalmon nevelkedettek számára furcsának hangzik a vertikális kartellek cím, azonban a német szakirodalom ismeretében, továbbá a szerző gondos téma-meghatározásából eredően minden olvasó számára hamar egyértelművé válik a feldolgozott téma: a forgalmazási lánc nem azonos szintjén elhelyezkedő vállalkozások közötti jogviszonyok elemzése. Darázs Lénárd figyelemreméltó módon, bizonyos szempontból túllép a hagyományos versenypolitikai elemzéseken, ugyanis nem csak versenyjogi aspektusból elemzi a vertikális kapcsolatokat, hanem a vertikális versenykorlátozó magállapodásokra vonatkozó jog és a magánjog egységes szemléletű vizsgálatára törekszik, elsősorban a magyar anyagi jog vonatkozásában. Ahogyan a szerző írja, célja az olvasó meggyőzése, hogy a vertikális kartellek gyakorlati és elméleti megközelítése csak a versenyjogi és magánjogi aspektusokon keresztül egységesen történhet.
A mű hat részből áll, amelyekből az első a téma és a metodológia meghatározása, míg az utolsó a konklúziók és a szakirodalom ismertetése.
A második rész a vertikális kartellek elméleti alapjaival foglalkozik, amely olyan témákat mutat be röviden, mint a különböző alapvető és fontosabb versenyelméletek, a szerződési szabadság és versenyjog viszonya, általános nemzetközi kitekintés és a vertikális versenykorlátozó magatartások jogának rövid történeti fejlődése. A szerző felmérve, hogy a vonatkozó versenypolitikai szakirodalom kimeríthetetlen tárházát rejti a hivatkozásoknak, inkább egy átfogható áttekintést ad, amely a könyv céljához illeszkedően nem veszik el a részletekben. Érdemes utalni arra, hogy a magyar szakirodalomban gyakran méltatlanul mellőzött nemzetközi versenyjogi eseményekre is utal a szerző, pl. az International Antitrust Code vonatkozó részeinek felemlegetésével.
A harmadik "A vertikális kartellek versenyjogunk szabályrendszerében " című rész a versenykorlátozó megállapodásokhoz kapcsolódó, hagyományosan kihagyhatatlan alapismereteket rögzíti, mint a megállapodás fogalma és tartalma, horizontális és vertikális megállapodások elhatárolása és mentesülési okok. Tekintettel arra, hogy a versenyjog a jelentőségéhez képest alulreprezentált a magyar jogirodalomban, fontos jelentősége van egyrészt a hasonló általános ismertetőknek, másrészt az olyan alapvető elhatárolásoknak, mint pl. a magánjogi és a versenyjogi értelemben vett megállapodás elhatárolása. Akik ritkán kerülnek kapcsolatba versenyjoggal, azok számára ugyanis a szerző által funkcionálisnak nevezett megközelítés először mindenképpen idegennek tűnik hagyományos magánjogi "szemüvegen" keresztül vizsgálva. Szintén hangsúlyos szerephez jut a könyvben, hogy a vertikális megállapodások terén már több mint hét éve egy közgazdasági indíttatású váltás történt, ami azt jelenti, hogy a vertikális megállapodások során fokozott szerephez jut annak elismerése, hogy azok főszabályként versenyösztönzőek nem pedig versenykorlátozóak. Szintén a funkcionális megközelítést példázza a szerző elemzése a versenytárs vállalkozások közötti kapcsolatról. Az általános hatályú csoportmentesítési rendeleten keresztül Darázs Lénárd szükséges mértékben és nem elveszve a részletekben mutatja be a vertikális megállapodások versenyjogi megközelítését. A szerző külön fejezetben foglalkozik az érintett piac meghatározásával és hangsúlyozza, hogy mindig egy dinamikus, azaz a potenciális piaci változásokat figyelembe vevő értékelés kívánatos, továbbá, hogy a piaci részesedések kiszámítása nehezebb vertikális megállapodások esetében. Éppen ezért fel kell hívni itt a figyelmet arra, hogy a vertikális megállapodások kapcsán lényeges nehézségekbe ütközhet a piaci részesedés meghatározása, ugyanis az érintett piacok meghatározása, különösen dinamikus vagy innovatív iparágakban, eleve nehézségekbe ütközik. Ha pedig a modernizált eljárásjog alatt egy vállalkozás rosszul határozza meg az érintett piacot és így a piaci részesedését, az súlyos következményekhez vezethet a megállapodásaira nézve. Nem is beszélve arról, hogy a korábbi ügyekben hozott piacmeghatározások mindösszesen meggyőző erővel bírnak, nem kötik azonban a versenyhatóságokat későbbi ügyekben.
- 57/58 -
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
