A Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának Doktori Iskolája PhD Tanulmányok 4. Tanulmányok Finszter Géza 60. születésnapjára címmel jelentette meg legújabb kötetét Ádám Antal professor emeritus sorozatszerkesztő és Korinek László kötetszerkesztő gondozásában.
A pécsi Jogi Karon és annak Doktori Iskolájának Belügyi Tagozatán évek óta oktat Finszter Géza, így e kötet egyrészt az alma mater és a belügyi doktoranduszok, másrészt a barátok és a kollégák tiszteletének kifejezése.
Szokatlan, de nem példa nélküli, hogy pécsi (vagy pécsi kötődésű) kriminalistának a 60. születésnapjára tanulmánykötettel tiszteleg a Kar, hiszen Tremmel Flórián büntető eljárásjogász professzornak is korábban hasonlóan kedveskedtek kollégái.
Szokatlan - és vélhetően ritkaság számba megy -továbbá az is, hogy e tanulmánykötet egyik szerzője látja el a recenzensi tisztet, de mindezt ne tekintse önreklámnak a Tisztelt Olvasó, hanem csak egy felkérés teljesítésének.
A 24 tanulmányt - a pécsi hagyományoknak megfelelően betűrendben - tartalmazó kötetet a kolléga és barát, Korinek László professzor laudációja nyitja, melyből részletesen megismerhetők Finszter Géza tudományos karrierje és szakmai eredményei. A jubiláns szabad gondolkodású, kritikai véleményét vállaló jogtudósi életpályát tudhat maga mögött. Mindezt bizonyítja, hogy a nyolcvanas évek elején szokatlan módon és nagy feltűnést keltve idézte a klasszikus büntetőjogi iskola liberális gondolkodóit, kiknek korábban még a nevét sem lehetett említeni. Finszter Géza élete során változatos beosztásokban és funkciókban dolgozott, ezek közül csak néhányat említve: Belügyi Szemle főszerkesztő (1984), Belügyminisztérium főosztályvezető (1990), Rendőrtiszti Főiskola főigazgató-helyettes (1993), ELTE ÁJK Büntető Eljárásjogi Tanszék egyetemi docens (1997), Országos Kriminológiai Intézet osztályvezető (2002). Külföldön - nyelvismerete és szakmai kapcsolatai miatt - elsősorban francia és német nyelvterületen ismertek publikációi. Tudományos munkássága rendkívül termékeny: 62 tanulmány, 6 recenzió, 3 monográfia, 3 tankönyv és 6 külföldi publikáció.
Fisznter Géza szakmai érdeklődése átível a bűnügyi tudományok valamennyi diszciplínáján; büntető eljárásjog, kriminalisztika, büntetőjog és kriminológia mind olyan területek, amelyekben kiváló publikációk jelentek meg tollából, de legmaradandóbbat vitathatatlanul a rendészettudomány területén alkotta.
Korinek professzor Finszter Géza emberi és kutatói habitusát úgy írja le, melyre leginkább az jellemző, hogy tudományos meggyőződéséért - nemegyszer egzisztenciális kockázatokat vállalva és méltatlan hátrányokat elviselve - mindig következetesen kiállt olyan időkben és helyeken, ahol a tudóstársak többsége fölöttébb megalkuvó magatartást tanúsított. A idő és a tudományos közvélekedés aztán rendre őt igazolta, így a magyar rendészettudomány sokat köszönhet karakteres személyiségének.
1. A kötet első tanulmányát Bócz Endre: "Nyomozás, vizsgálat - a büntető eljárásjogi kodifikáció tükrében" címmel publikálta. A szerző joghistóriai aspektusból vezeti fel a dolgozat témáját (nyomozás, vizsgálat), s bemutatja a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896. évi XXXIII. törvény (Bvp.), a büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény (Bp.), az 1962. évi 8. törvényerejű rendelet a büntető eljárásról (I.Be.), az 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról (II.Be.) és hatályos büntető eljárási kódexünk, az 1998. évi XIX. törvény vonatkozó rendelkezéseit. Jogos a szerző megjegyzése, miszerint: "A XX. században keletkezett három büntetőeljárási törvény együttesen ért meg annyi időt, mint a Bvp.; igaz, ezek előkészítése nem tartott 181 évig".
Az új Be. esetében nem jutott idő a szakmai közvélemény megnyerésére. A szövegtervezetek megvitatására csak szűk szakmai körök számára volt lehetőség, s az építő jellegű kritikák is többnyire süket jogalkotói fülekre találtak. Nem kedveztek a törvénynek a kormányváltásokkal kapcsolatos koncepcióváltások sem.
Mindezek kétségtelenül ahhoz vezettek, hogy a jogalkalmazók jelentős része komoly ellenszenvvel viseltetik az új. Be.-vel szemben.
2. Daubner Gabriella: "Reflections on organised crime"
Az angol nyelven publikált dolgozat a szervezett bűnözés vizsgálatát kisebb eszmetörténeti kitérővel kezdi meg, mivel először a deviancia és a bűnözői magatartás közötti kapcsolatot vizsgálja különböző - kriminálantropológiai, ikerkutatási, kriminálendokrinológiai - aspektusokból.
A szervezett bűnözést a dolgozat a bűnözői magatartás összetett formájaként ábrázolja, s egyben a 20. század társadalmának fenyegetéseként értékeli. A modern szervezett bűnözést erőteljesen befolyásolják olyan tényezők, mint például a globalizáció és
- 204/205 -
a liberalizáció. Álláspontja szerint az emberek többsége a szervezett bűnözői tevékenységből alig észlel valamit, hiszen a bűncselekmények elsősorban kábítószer-terjesztéshez, ember-, fegyver-, valamint tiltott szerek csempészetéhez kapcsolódnak, gazdasági hatásuk makroszinten jelentkezik, ezzel együtt jelentősen aláássák a nemzeti gazdaságokat, főleg olyan országokban, ahol a társadalmi struktúrák változások időszakát élik meg.
A dolgozat nem marad adós a nevesebb szervezett bűnözői csoportok - Cosa Nostra, Camorra, a kolumbiai drogkartellek - és néhány sikeres rendőri akció - New York-i Spence ügy, a Manchester-Hong Kong kábítószer ügy - méltatásával sem.
A tanulmány mérlegeli a büntető anyagi és eljárásjog lehetőségeit is a szervezett bűnözés által jelentett veszély hatékony kezelése szempontjából. Konklúziója az, hogy a bűnözéssel, mint elkerülhetetlen társadalmi jelenséggel együtt kell élni, kezelését, hatásainak csökkentését elsősorban nevelési feladatként határozza meg, és a bűnmegelőzést, valamint a bűncselekmények számának és hatásának csökkentését jelöli meg legfontosabb feladatként.
3. Egri Gábor: "Információdeficit a rendészetben"
A tanulmány alapos elemzését adja a közlekedés folyamatában felmerülő információs deficiteknek és az azokból kialakuló kriminális és prekriminális szituációknak. Az információdeficit sajátos megjelenési formája lehet a közlekedési baleset. Ennek kapcsán jogosan veti fel a kérdést a szerző, hogy a balesetveszély mitől alakul át tényleges balesetté, azaz megtörtént eseménnyé? Nézete szerint ha a feltett kérdésre egzakt válasz nem is adható, az a következtetés azért levonható, hogy a megoldás az egész folyamat komplex elemzésében rejlik.
A közlekedésben előálló konfliktushelyzetek kialakulása a rendelkezésre álló - az autor szóhasználatában - statikus vagy dinamikus információk megléte ellenére, azok észlelésének hiányára, az információs deficitre vezethető vissza. Az információdeficitet a technikai fejlődés is magával hozza, s éppen ezért szükséges annak megszüntetése.
A publikáció további fejezetei az információdeficit jelenségének vizsgálatát kiterjeszti a rendészeti tevékenység egyéb területeire, s mindezt függvényekkel is színesíti.
4. Györgyi Kálmán: "A napi tételes pénzbüntetés bevezetésének előzményei"
A szerző szerint a napi tételes pénzbüntetésnek a magyar büntetőjogba történő bevezetése a szankciórendszer területén, kétséget kizáróan az 1978. évi Btk. legfontosabb újításai közé tartozik. A közlemény bemutatja azon gondolat kifejlődését, hogy a pénzbüntetés alkalmazása ne csak a bűncselekmény súlyosságát, hanem a terhelt anyagi teljesítőképességét is figyelembe vegye.
Akik helyeselték a napi tételes pénzbüntetés bevezetését, arra hivatkoztak, hogy az új rendszer jobban biztosítja az elkövető jövedelmi és személyes viszonyainak méltányolhatóságát, míg ellenzői azt hangoztatták, hogy korábban elég volt az ítélkezési gyakorlatban kialakult mértékeknek megfelelően kiszabni a pénzbüntetést egy összegben, az új rend szerint ezt az összeget "vissza kell számolni" egy szorzóra és egy szorzandóra, hogy eleget tegyenek a törvénynek.
A pénzbüntetés modern rendszerei a XIX. században fejlődtek ki. Ebben fontos szerepet játszott a Nemzetközi Büntetőjogi Egyesület. Az 1960-as, 70-es években a napi tételes rendszert "skandináv" pénzbüntetési rendszernek nevezték, és nem is alaptalanul, mert a megvalósítás Európában valóban a skandináv államok érdeme volt - állapítja meg az autor. A napi tételes rendszer gondolatának átültetése a büntetőjogi kodifikációkba elsősorban Carl Thorp és Johan Thyrén érdeme volt.
Finnország 1921-ben, Svédország 1931-ben, Dánia 1939-ben vezette be a napi tételes rendszert. A magyar törvényhozásra mindezek ellenére, mégis a német szövetségi és az osztrák büntetőjogi kodifikáció hatott.
5. Hetesy Zsolt: "A büntetőeljárás szükségtelen eleme: a célhoz kötött bizonyítékok elve"
A dolgozat a magyar büntetőeljárás újszerű elemét, a célhoz kötöttség körülményét vizsgálja, amely a külső engedélyhez kötött titkos eszközökkel szerzett adatok bizonyítékként való felhasználását korlátozza.
A rendszerváltás utáni jogi szabályozók (1990. évi X. tv., 1994. évi XXXIV. tv., 1995. évi CXXV. tv.) jellemzője, hogy a titkos információgyűjtés egyaránt magában foglalta a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendvédelmi szervek információgyűjtését. Különbséget tett a jogalkotó ún. külső engedélyhez (igazságügy-miniszter, bíró) és ún. belső engedélyhez (a szerv vezetője általi) kötött beavatkozó tevékenységek között. A büntető eljárási kódex nem tartalmazott szabályokat a titkosan szerzett információkra vonatkozóan.
Az új büntetőeljárási kódexben, az 1998. évi XIX. törvényben a 2002. évi I. törvénnyel történt módosítása után viszont megjelent a titkos adatszerzés fogalma. A Be. komolyabb eljárási garanciákat vezet be, azonban mindezek csak a külső (bírói) engedélyköteles eszközökre vonatkoznak, a belső engedélyköteles eszközökre és módszerekre nem, s ez a jogalkotói distinkció nehezen indokolható.
Jogalkalmazói probléma, hogy míg a bíróságok korábban egyöntetűen elfogadták bizonyítékként azokat az információkat, amikor a titkos
- 205/206 -
információgyűjtést végző szervezet az eszközalkalmazásra vonatkozó engedélyben szereplőtől eltérő vagy más bűncselekményre bukkantak, addig jelenleg csak a célhoz kötöttség kritériumainak megfelelően szerzett információknál van így. A célhoz kötöttség követelménye korlátozza az információ megrendelőt, azaz a bűnüldöző hatóságot és rontja a nemzetbiztonsági szakszolgálat működésének hatékonyságát. Remélem Hetesy Zsolt írása vitára ingerli a jogállami büntetőeljárás híveit.
6. Irk Ferenc: "Morál és jog helye a rizikótársadalomban"
A tanulmány azzal a kérdésfelvetéssel indul, hogy vajon ténylegesen megváltozott-e a világ biztonsága 2001. szeptember 11-e óta, illetve a különböző "súlycsoportba" tartozó kellemetlenségek, veszélyek milyen eszközökkel és milyen eredménnyel kezelhetők?
A szerző találó példával igazolja, hogy a technikai civilizáció fejlődése nem automatikusan jelent mindenki számára biztonsági szintnövekedést is, hiszen a modern gépkocsik a korábbi évek autóival összehasonlítva, a bent ülőknek esetenként nagyságrenddel nagyobb életben maradási esélyt biztosítanak, mindez semmit nem jelent azoknak, akik ezt a biztonságot képtelenek megfizetni. Úgy tűnik tehát, mintha az osztálytársadalom mégse volna a múlté, s nincs igazuk azoknak, akik úgy vélik, hogy az osztálytársadalmat felváltotta a rizikótársadalom.
Sajnálatos, hogy egyes politikai csoportok a biztonságról hamis képet festve (nem ritkán médiaközvetítéssel) fokozzák a polgároknak a bűnözéstől való félelmét.
Az Országos Kriminológiai Intézet több alkalommal - már a rendszerváltozás előtt, majd azt követően is - végzett kutatást a közmorállal és a lakosságnak bűnözéstől való félelemével, illetve a szorongásával kapcsolatban.
A közmorált vizsgáló kutatások alapján megállapítható, hogy a biológiai értékek dimenziójában változás nem következett be; a gazdasági értékek tekintetében továbbra is az eredményesség a legfontosabb, de mindez lehetőleg jogtisztelettel párosuljon; a vagyoni értékek tartományában a társadalom többsége a lopást - még viszonylag alacsony értékhatár esetében is - eltűrhetetlen véteknek tartja; a kulturális értékeknél a nemzeti kincsek tönkretételét a többség nem tolerálja, míg a szexuális értékek tartományában - legalábbis a felszínen - gyökeres változás következett be, összegezve.: a "lét határozza meg a tudatot" továbbra is, ezért a külvilág kihívásaira szerényebb válaszadási repertoárral rendelkezők az "örökölt" mintákat alkalmazzák, s ebben elsősorban az "aki bűnös, az bűnhődjék" elv érvényesül.
A bűnözési félelmi vizsgálatok egyik fontos konklúziója az, hogy a bűnözés a társadalmi kontrollmechanizmus függvényében értelmezendő, amibe beletartoznak a törvények, a feljelentési hajlam, a bűnfelderítés és a bűnüldözés sikeressége, az igazságszolgáltatás gyakorlata. A büntetőjognak a késői modernitás viszonyai közötti szerepéről Irk professzornak az a tézise, hogy a büntetőjog eszköztára a modernizációhoz kapcsolódó társadalomra veszélyes cselekmények kezelésére még annyira sem alkalmas, mint a hagyományos vétkekre..
7. Katona Géza: "Vázlatrajz a magyarországi kriminalisztika helyzetéről a XXI. század kezdetén"
A dolgozat rövid áttekintést ad a bűnözés és a bűnüldözés fejlődéséről a politikai és gazdasági átalakulás éveiben Magyarországon. Bemutatja a bűnözésnek azokat az aktuális tényezőit, amelyek új kihívást jelentenek a kriminalisztika számára, többek között a szervezett bűnözés kibontakozását és a bűnözés nemzetközi vonásainak megerősödését, hangsúlyozva a jogállami elvek befolyását a kriminalisztikára.
A 90-es évtized elején lényegesen módosult a rendőri szervezeten belül a gazdaságvédelmi tevékenység, arról az elvi alapról kiindulva, miszerint a tulajdonosnak jól felfogott érdeke, hogy vagyonát hatékonyan őrizze, megóvja, és így az állami szervek beavatkozására végső esetben "ultima ratioként" kerülhet sor. Ez a meggondolás is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a privatizációs folyamat büntetőjogi, rendőri eszközökkel történt ellenőrzésére nem volt hatékony szervezet. Az általános bűnüldöző szervek pedig nem rendelkeztek olyan sajátos kriminalisztikai és közgazdasági ismeretekkel, amelyek az ilyen méretű gazdasági átalakulás ellenőrzésére alkalmasak lettek volna.
Végül a szerző egy általános áttekintést ad a kriminalisztika új eseményeiről, a krimináltechnikáról és a hazai kriminalisztika oktatásáról, szakirodalmáról.
8. Kemény Gábor: "A családon belüli erőszak elleni fellépés büntetőjogi lehetőségei"
Az elmúlt években felerősödött a nők és a gyermekek sérelmére családtagjaik által elkövetett erőszakos cselekmények elleni állami fellépés igénye a társadalom részéről, ami főleg a nővédő szervezetek munkájának köszönhető.
A szerző ismerteti a családon belüli erőszakkal szembeni fellépés de lege lata szabályozását, valamint a ún. távol tartásról szóló törvénytervezetet. Az autor szerint a magyar jogrend tartalmaz ugyan megoldásokat, eszközöket, amelyek a családon belüli erőszak áldozatainak védelmet tudnak nyújtani, azonban mindezek igénybevételéhez szükséges eljárás meglehetősen lassú, emiatt az akut helyzetekre nem alkalmazhatók. A sértetteknek gyors, hathatós segítségre van szükségük, amely az antiszociális személy kiemelésével azonnal, átmeneti időszakra
- 206/207 -
megszünteti a családban élők veszélyeztetettségét úgy, hogy életkörülményeikben alapvető változás nem áll be.
A családon belül elkövetett cselekmények kriminalizálására figyelemre méltó de lege ferenda javaslatokat fogalmaz meg a szerző mind a Btk., mind a Be.-t illetően. E kriminális jelenségtípus felszámolása hosszú távon a társadalmi változások serkentésében, a nevelésben kereshető, azonban nem mondhatunk le a jogi védelemről sem.
9. Kerezsi Klára: "Biztonság és bűnözés Európában"
A tanulmány bemutatja a biztonság és a bűnözés kihívásait az új Európában. Az új Európában (is) a biztonság fogalmának többirányú kiterjedését észlelhetjük: a biztonság már nem csupán a hon védelmeként értelmeződik,hanem átfogóbb nemzetközi biztonság-értelmezést implikál.
A biztonságérzet erősítésének szándéka ugyanakkor, paradox módon, más félelmek generálódásával kapcsolódott össze. A helyzetet a jog "felfelé" és "lefelé" történő térfoglalása okozta. A "felfelé" történő területfoglalás - Magnus Hörnqvist értelmezésében - a háború és a bűnözés közötti határok elmosódása, amire a legjobb példa a terrorizmus; míg a "lefelé" történő helyfoglalásra példa a helyi bűnmegelőzés, illetve a zéró tolerancia.
A tradicionális bűnözés európai adataiból a legtöbb országban a bűnözés csökkenésének vagy legalábbis stabilizálódásának trendje rajzolódik ki, és ez az állapot - különösen a bűnözés gerincét alkotó területeken - tartósnak és konszolidáltnak mutatkozik. Növekedés észlelhető azon deliktumcsoportokban, amelyeknél intenzív a rendőri figyelem, illetve ahol a feljelentési hajlandóság erősen ingadozik, mint például: a kábítószer-deliktumok, szexuális bűncselekmények, testi sértés.
A városi emberek életminőségét - és biztonságérzetét - nemcsak a bűncselekmények alakulása, hanem a közterületeken tapasztalható jogsértések, rendezetlenségek is befolyásolják. A közép-kelet-európai országok rendszerváltásainak "vesztesei" a biztonságvesztést nem csupán érzésként, hanem napi tapasztalatként élik meg. A biztonságvesztés (és a bűnözési félelem növekedése) szoros összefüggésben van a munkanélküliség alakulásával, a kirekesztéssel, a személyes jövőkép elhalványulásával bizonyos életkori vagy társadalmi csoportoknál.
Az európai országokban komoly probléma a szociális biztonság, a migráció, a drogfogyasztás és a börtönnépesség növekedése. Európa bűnözéskontrolljának jövője azon múlik, hogy menynyire lesz képes azoknak a feltételeknek az alakítására, amelyek az egyéb társadalompolitikai területeken megfogalmazott stratégiák és politikák hatékony végrehajtásához szükségesek.
10. Kiss László: "Gondolatok a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény módosításáról"
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényt módosító törvényjavaslattal foglalkozik a tanulmány, mérlegre téve a normatervezet pozitív és negatív elemeit. A javaslat erényének tekinti a szerző, hogy a jogalkotó bevezetné a "jogi szabályozást helyettesítő megoldási lehetőségeket", amelyek során figyelembe kell venni a tudomány eredményeit, fel kell mérni a hazai és külföldi, különösen az Európai Unió tagállamainak jogalkotási megoldásait, valamint a jogalkalmazói gyakorlat tapasztalatait; továbbá támogatja azt a javaslatot is, hogy a jogszabály kihirdetése és hatálybalépése között legalább 15 napnak kell eltelnie.
Nem tartja viszont helytállónak Kiss professzor azt a tervezett rendelkezést, amely szerint az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes kormányrendelettel és miniszteri rendelettel, valamint hiányos a javaslat atekintetben, hogy az államtitkári rendelkezésre nem tér ki. Ez azért problémás, mivel az államtitkári rendelkezés mindaddig jogszabályként van jelen a magyar jogforrási rendszerben, amíg azt legalább miniszteri rendelet hatályon kívül nem helyezi.
A szerző szerint szükség volna egy állandó szervezet (deregulációs hivatal) felállítására, amely gondoskodna a folyamatos jogtisztításról (deregulációról). Jelenleg ugyanis nincs semmiféle - számon kérhető - garancia arra, hogy a megkívánt jogtisztítást az illetékes szervek maguk vonatkozásában elvégeznék. A hazai hatósági deregulációs mentalitására inkább az a jellemző, hogy mindig mindenkinek a más által alkotott jogszabály a felesleges.
A bírói jogalkotás témakörét elemezve az autor annak a nézetének ad hangot, hogy a bíróságok - különösen a felsőbíróságok - gyakran túllépik a szorosan vett jogalkalmazás határát, és tartalmilag az új jog alkotásának a területére tévednek. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntései mindenesetre alapos okkal tűzik napirendre a bírói "jogalkotás" kérdését.
A szerző tudományos pártatlanságát bizonyítja - hiszen alkotmánybíróként az Alkotmánybíróság határozatait elemezve megállapítja -, hogy az AB valójában ún. "negatív jogalkotást" végez(het), mikor is a törvény (vagy annak valamely rendelkezése) alkotmányosságát vizsgálja. Éppen ezért a jogalkotásról szóló új törvénynek erről a "negatív jogalkotásról" érdemes lenne rendelkeznie.
A dolgozat a jogalkotásról szóló törvényjavaslatot összességében - hiányosságai ellenére - előrelépésnek értékeli a ma hatályos törvényhez képest.
11. Kiss Szabolcs: "Kernpunkte der Regelung des Raubes im deutschen Strafgesetzbuch"
A német nyelven publikált tanulmányból megtudhatjuk, hogy Németországban az 1993 óta ismert-
- 207/208 -
té vált bűncselekmények száma 6 millió felett van. 2000-ben ez a szám 6.264.723 volt, 2001-ben 6.363.865, 2002-ben 6.507.394 volt, egy 82.440.000-es lélekszám mellett. Ebben a három évben összesen 174.000 deliktumot követtek el. A rendőrségi kriminálstatisztikában regisztrált bűncselekmények nagy száma mások vagyona és tulajdona ellen irányult.
Az autor aprólékos részletességgel elemzi tanulmányában a német Btk. (StGB) rablási tényállásait. A dolgozat emellett összehasonlító jelleggel vizsgálja meg, hogy a magyar Btk. és a StgB milyen hasonlóságokat és különbözőségeket mutat a rablás szabályozása terén. E bűncselekményekre jellemző, hogy a vagyon nem mint egész, hanem az egyes megjelenési formáiban élvez büntetőjogi védelmet, illetve függetlenül attól, hogy létrejön-e a vagyonkárosodás.
12. Korinek László: "A fiatalkori erőszakos bűnözés másféle megközelítése a latens bűnözési vizsgálatok szempontjából"
Korinek professzor tanulmányából megtudhatjuk, hogy az elmúlt öt év ismerté vált magyar bűnelkövetőinek megoszlásából a bűnözés több mint egyharmadáért a 14 és 24 év közötti tizenegy év széles kohorsz a felelős. Ez a korcsoport tehát bűnözési intenzitás szempontjából kiemelkedően aktív.
A látens bűnözési vizsgálatok alapján a fiatalkori erőszakos bűnelkövetőknek két típusát különböztethetjük meg: a krónikus életpálya-bűnelkövetőt és a csak fiatalkorra korlátozott elkövetőt. A krónikus életpálya-bűnöző már kisgyermek korában (akár 3 évesen) kitűnik a társai közül antiszocialitásával (pl. dühkitörés, erőszakos megnyilvánulások), s viszonylag fiatalon (6-12 életév között) a rendőrség látómezejébe kerül. Életkora előrehaladtával az elkövetett jogsértések súlya egyre fokozódik. A csak fiatalkorra korlátozott (ún. epizódszerű) elkövető jogsértéseit a serdülőkori szerepvákuumban követi el, s életkora előrehaladtával a jogsértések súlyossága nem fokozódik, illetve abbamarad.
A fiatalkori erőszakos bűnelkövetés ellen fontos szerepet tölthetnek be az ún. védőfaktorok (pl. nevelés) és maga az igazságszolgáltatás is. Perspektivikusan gondolkodni lehetne azon a megoldáson, hogy a fiatalkorúak bírósága mellett egyfajta "családbíróság" is szerepet kapjon.
13. Kőhalmi László: "Das sich europäisierende ungarische Strafrecht"
A dolgozat az európaizálódó magyar büntetőjoggal foglalkozik. Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003.évi CXXX. törvény megteremtette a jogi alapját annak, hogy egyes kiemelt tárgyi súlyú bűncselekmények, illetve azok elkövetői ellen az Unió tagállamai együttesen és külön-külön is fellépjenek.
Az európaizálódás nemcsak a bűnügyi kooperáció területén figyelhető meg a magyar büntető anyagi jogban, hanem más deliktumtípus, így többek között a gazdasági bűncselekmények területén is. Mindezt bizonyítja, hogy a magyar jogalkotó külön tényállást is alkotott a Btk.-ban az "Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek megsértése" (Btk. 314.§) elnevezéssel.
A büntetőjogot eurokompatibilissá tevő jogalkotási trendhez sorolható még a magyar környezeti büntetőjog újrakodifikálása és a pénzmosás (Btk. 303. §) tényállásának illetve háttérjogszabályainak megalkotása.
14. Pajcsics József: "Ilyenek voltunk - A rendszerváltozás előtti állambiztonsági tevékenység törvényességének helyzetéről"
A szerző, aki közel egy évtizedig volt a Jubiláns munkatársa a Belügyminisztériumban, személyes hangvételű, többször Finszter Géza életpályájának epizódjait is felvillantó írással mutatja be a rendszerváltás előtti állambiztonsági tevékenység helyzetét a törvényesség szemszögéből vizsgálva.
A tanulmányból kiderül, hogy Finszter Géza a diktatúra időszakában is igyekezett munkájában mindvégig a legalitás talaján maradni, oktatóként is azt tanította hallgatóinak, hogy az állambiztonsági tevékenységnek is meg kell felelnie a törvényesség igényének.
A dolgozat bepillantást ad a rendszerváltozás időszakának egyik legnagyobb vihart kavart politikai ügyébe, az ún. Duna-gate ügy kulisszatitkaiba.
15. Pinczésné Kiss Klára: "A közéletben dolgozó nők szerepe a közbiztonság erősítésében"
A hazai közélet az elmúlt években jelentősen megváltozott: a társadalom több információhoz jut, a közemberek képzettebbek és kritikusabbak lettek, kialakították saját elvárásaikat a közéleti szereplőkkel szemben. Az emberek nagy része ma már kevésbé elitkövető, mint inkább elitkövetelő magatartást tanúsít.
A nők a demokrácia kiteljesedésével egyre kevesebb szerephez jutnak: a demokrácia kibontakozása nem segíti egyértelműen a női szereplők színre lépését, annak ellenére, hogy többféle értéket kell elfogadniuk, ami elméletileg kedvez a sémák áttörésének. A női országgyűlési képviselő-jelöltek, polgármesterek, helyi önkormányzati képviselők aránya sajnálatosan alulreprezentált. Ezzel szemben a nők aránya a belügyi közszolgálatban elég számottevő: a mintegy 60 ezer nyilvántartott alkalmazottból 19 ezer a nők száma. A nők munkaerő-piaci helyzete tényleges változásokon ment keresztül a rendőrség tekintetében.
A rendőrnők társadalmi elfogadottságát vizsgáló
- 208/209 -
felmérések általában kedvező tapasztalatokról számolnak be. Az állampolgárok megszokták, elfogadták a rendőrnőket. Különösen jól teljesítenek a nők a fiatalkorúak és az időskorúkat ért bűncselekmények felderítése területén, valamint a túlságosan a részletekbe menő munkáknál is nagyobb alapossággal, kitartással teljesítenek, mint a férfiak. Az oktatásban, a gyermeknevelésben, az idősekről, elhagyatottakról való gondoskodásban általában kiemelkedő szerepük van a nőknek.
16. Sléder Judit: "Jogorvoslat a magyar büntetőeljárás nyomozási szakaszában"
A büntetőeljárás gyakran együtt jár az alkotmányos alapjogok korlátozásával. A jogállamiság egyik követelménye, hogy a jogorvoslathoz való jog alapjogosultság legyen, és a jogorvoslati fórumrendszer a jogorvoslatoknak pártatlan elbírálását biztosítsa.
A tanulmány jogtörténeti nézőpontból mutatja be a nyomozás során a jogorvoslati jogosultságot, majd rátér a de lege lata szabályozás elemzésére. A szerző szerint az új Be. a nyomozás során indokolatlanul sok jogorvoslati formát vezetett be, s ezek szabályozása nem mindig konzekvens az eljárási kódexben, így például különböző törvényességi problémák adódhatnak az ellenvetés elutasítása esetén.
A jogorvoslatoknak alkotmányossági követelményeknek is meg kell felelniük. Az alkotmány nem sorolja fel a jogorvoslat eszközeit és fórumrendszerét, hanem annak eldöntését a jogalkotó mérlegelésére bízza, hogy konkrét egyedi ügyben miként juttatja érvényre a jogorvoslathoz való jogot. Az alkotmányból következik, hogy a jogorvoslati rendszer szabályait törvényben kell rögzíteni. Az Alkotmánybíróság határozataiból levonható az a következtetés, miszerint a jogorvoslathoz való jog tárgyát tekintve csak hatósági döntésekre terjed ki, alapvető jog, mivel alanyi jogon mindenkit megillet, akinek "jogát vagy jogos érdekét" sérti a döntés. A dolgozat a jogorvoslatok klasszifikációja tekintetében a pécsi büntető eljárásjogi iskola felfogását követi.
17. Sövényházi Edit : "Élménypedagógia a bűnmegelőzésben"
A fiatalkorúak sajnos sokszor nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel; önmaguk keresése során sokszor alkoholba, drogba, agresszióba stb. menekülnek, megszegik a társadalmi szabályokat, veszélyes biztonsági próbákat hajtanak végre. Egy élménypedagógiai prevencióprogram célja az lehet, hogy megmutassa a fiatalnak, miként tapasztalhatja meg fizikai és pszichikai rizikó nélkül saját "határait" és elsajátítsa az élet "élvezetének" törvényes lehetőségeit.
A diákok megtanulnak egymással kultúráltan beszélni, egymást bátorítják "határaik" megtapasztalása során, végül együtt örülnek a projektcsoportban. A program keretében a résztvevőknek személyes stressz- és krízisszituációkkal kell szembesülniük, hogy az élményekből tapasztalatokat szűrhessenek le.
Magyarországon még kihasználatlanok az élménypedagógia adta lehetőségek. A bűnmegelőzésben történő meghonosításához a projektet széles körben meg kell ismertetni a bűnmegelőzéssel foglalkozó szakemberekkel.
18. Szabó Krisztina: " Gondolatok a roma kisebbség és a rendőrség viszonyáról"
A rendőrség és a roma kisebbség kapcsolatát mutatja be a tanulmány történeti nézőpontból, de jelenkori kitekintéssel és konkrét megoldási javaslatokkal együtt. A romák a magyar történelem még oly dicső korszakában, mint az 1848. évi szabadságharc is kirekesztettek voltak, s rájuk nem tartották érvényesnek a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas elvét. Az elmúlt évszázadok hibás döntéseinek következményeként a roma kisebbség halmozottan hátrányos helyzete megszilárdult. 2005-ben Magyarországon 96 ezer ember él közel félezer romatelepen, amelyek állapota korántsem kielégítő.
A rendőrség és a roma kisebbség kapcsolatának javítása 1995-től vált kiemelkedő szemponttá a rendőri vezetés szempontjából. 1996-tól indult útjára a roma fiatalok rendőrré válását segítő ösztöndíj-program. Megjelent a rendőri állomány képzésében a romák múltjának, kultúrájának ismerete: a Rendőrtiszti Főiskola és a rendőr szakközépiskolák tananyagába beépítésre került a roma népismeret tantárgy.
A rendőr-roma együttműködés területén óriási károkat okoz a médiában megjelenő negatív kampány. Mivel a rendőrség munkáját nagyban befolyásolja a társadalmi elfogadottság, a rendőrség is kénytelen lesz felvenni a "bulvársajtó által diktált tempót", és a szakmai háttérbe helyezésével látványos, eladható intézkedéseket hozni.
19. Szigeti Péter: "Az alapjogok gyakorlati értéke a jogrendben"
Az emberi jogok napjainkra írott jogokká, és jogforrási hierarchiába illeszkedésükkel, állampolgári jogokká váltak; pozitiválódtak, elsősorban az alkotmányban, de az alkotmányossági döntésekben kifejlesztett jogforrásokban is.
Az Alkotmánybíróság kidolgozta, hogy alapvető jog alapvető joggal való ütközése esetén az alapjognak csak szükséges, indokolt és csak arányos mértékű korlátozása fogadható el. A jogrendszer minden jogvédelemmel foglalkozó szereplőjének (bírónak, ügyvédnek, ügyésznek, nyomozó hatóságnak, közjegyzőnek, jogtanácsosnak) ismernie és alkalmaznia kell ezeket a jogdogmatikai, jogtechnikai szempontokat.
Szigeti professzor az igazságszolgáltatást, az ál-
- 209/210 -
lampolgári biztosokat és alkotmánybíráskodást is összehasonlítja tanulmányában. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosai a parlament nevében és felhatalmazásából gyakorolnak ellenőrzést a jogrendszerben, mégpedig abban a tekintetben, hogy a joggyakorlat nem sérti-e az alkotmányos jogokat. A biztosoknak - a bíróságokkal szemben - nincs jurisdictiója, azaz nem gyakorolnak sem jogalkalmazói, bírói vagy hatósági jogköröket, sem pedig jogalkotó (legislatiós) hatalmat.
Az igazságszolgáltatás független hatalmi ágának alapfunkciója az ítélkezés, amelyet az alkotmányra és az érvényes jogszabályokra alapozva látnak el a bírák úgy, hogy az egyedi, konkrét életbeli tényállásokat jogilag minősítik, és döntéseik jogi konzekvenciával jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak vagy szüntetnek meg.
Az Alkotmánybíróság sem nem jogalkotó, sem nem jogalkalmazó szerv, nem ítélőbíróság, hanem normabíróság. Arról dönt, hogy az írott alkotmánynyal nem kerülnek-e szembe a jogalkotás alsóbb szintű dokumentumai, vagy pedig ha alapjog alapjoggal ütközik, miként lehet a szükséges és arányos mértékű jogkorlátozást elérni, de annál nem többet.
Az autor joggal állapítja meg, hogy ha nem lenne az alkotmányértelmezés (kvázi) monopóliumával felruházva egyetlen intézmény sem, akkor az alkotmányosság egysége megbomolhatna.
20. Szikinger István: "A polgári engedetlenségről"
A polgári engedetlenség Magyarországon egy ellentmondásos fogalom és jelenség. John Rawls nyomán Földesi Tamás által leírt definíció szerint: " A polgári engedetlenség olyan nyilvános, erőszakmentes, a lelkiismeret által meghatározott törvényellenes tevékenység, amely meghatározott jogszabály(ok), illetve kormányzati politika megváltoztatására irányul."
Az autor az eszme történelmi fejlődését és az engedetlenség mozgalmát tárgyalja; így kitér a polgári engedetlenség történetének egyik meghatározó személyiségére, Mahatma Gandhira is, aki ugyan saját tevékenységét és mozgalmát nem ezzel a kifejezéssel jelölte meg.
Magyarországon az 1990-es taxisblokád nyomán került előtérbe a polgári engedetlenség kérdése. A szerző a polgári engedetlenség lehetséges jogi megítéléseit elemezi dolgozatában, valamint de lege ferenda javasolja, hogy ha nem is magát a polgári engedetlenséget, de az eszmét és a mozgalmak tanulságát az új alkotmányba szabályozni kellene. Demokratikus jogállamban nem elsősorban az állam hatóságait, különösen nem az alapjogokra legveszélyesebb fegyvereseket kellene védeni a törvényességi ellenőrzéssel, hanem a polgárokat a hatalmi önkénnyel szemben.
21. Szilágyiné Bay Lujza: "Az általános és az egyedi bűnmegelőzés integrációja (Németország- Kronach)"
A Német Szövetségi Köztársaságban - más európai országok példáján - a bűnmegelőzés területén különös események történtek. Az 1964. évi első bűnmegelőzési programot követően a "Community Policing" került előtérbe. Baden-Württemberg tartomány kapott megbízást a szövetségi belügyminisztériumtól, hogy irányítsa a bűnmegelőzési programot, melyben még hat tartomány is részt vesz.
A program elemei a következők voltak: a potenciális áldozatokkal történő beszélgetés, a rendőrséggel való együttműködés ösztönzése, a bűnelkövetésre csábító alkalmak csökkentése, a potenciális bűnelkövetők motivációjának csökkentése.
A kormányzati programok mellett helyi törekvések is célozzák a közbiztonság javítását. Kronach, valamint a környékén fekvő 5 másik város saját programot indított a kisrégiók számára, amelynek célja a bűnözés visszaszorítása.
22. Tóth Mihály: "Kis magyar táblatörténet - tanulságokkal"
A történeti visszapillantással kezdődő, helyen-
- 210/211 -
ként szubjektív hangvétellel megfogalmazott és személyes élményekkel is gazdagított tanulmány felidézi a táblabíróság megújult létrehozásával kapcsolatos eseményeket, bírálva a szakmai szempontokat sűrűn háttérbe szorító politikai presztizsdöntéseket.
Ma, 10 év elteltével, több kitérő után ott tartunk, hogy, a szerző által is támogatott 5 tábla működik. Tóth Mihály professzor szerint nem feltétlenül indokolt a polgári eljárásban a kétfokú jogorvoslat megengedése. A polgári és a büntető eljárásjog jellege, tárgya, különböző lehetséges következményei eltérő szempontok érvényre juttatását kívánják meg. A vagyonbiztonság, a gazdasági viszonyok stabilitásához fűződő érdek gyorsabb, rugalmasabb eljárást feltételez, tehát a polgári ügyekben, megfelelő garanciák megteremtése mellett nem szükségszerű a kétfokú jogorvoslat.
Ezzel szemben a büntetőeljárásban - ahol a személyi szabadság kérdései rendre felvetődnek - bizony indokolt, szükség lehet második fellebbezési fórumra. A perjogoknak nem kell feltétlenül "egy srófra járniuk", miként ezt már több nemzetközi fórum is elismerte.
A táblák sorsával kapcsolatos, a kormányváltásokhoz kötődő gyakori koncepcióváltások miatt a szerző ironikusan jegyzi meg, hogy egy év múlva megint országgyűlési választások lesznek.
23. Tremmel Flórián: "Paradigmaváltás a kriminalisztikában?"
A szerző szerint a DNS-vizsgálatok és a titkos információgyűjtés előtérbe kerülése olyan gyökeres változást jelent a kriminalisztika intézményrendszerében és szemléletében, amely már paradigmaváltásnak tekinthető. Mindezt az is alátámasztja, hogy míg a korábbi kriminalisztikai monográfiákban, tankönyvekben e témák alig kerültek említésre, addig a tavaly megjelent kétkötetes Kriminalisztika tankönyv alaposan, sok-sok oldalon keresztül analizálja mindezeket.
Tremmel professzor részletekbe menően - Finszter Géza megállapításaival zömében egyetértően - elemzi az Ünnepelt által a Kriminalisztika tankönyvben "A titkos felderítés kriminalisztikája" címmel írt fejezetet.
A szerző bizonyításelméleti szempontból indokoltnak tartja a "pótbizonyíték" (a titkos bizonyítási eszköz) fogalmának bevezetését, különös tekintettel arra, hogy ezek a "titkos" bizonyítékok mind az öt "klasszikus" bizonyítási eszközt helyettesíthetik - bár jelenleg látszólag csak a tanúvallomás és az okirat sajátos válfajai -, és még inkább arra, hogy kizárólag "titkos" bizonyítékok alapján az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint nincs helye bűnösség megállapításának.
A jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni a titokvédelem, a köz- és magántitok védelme és általában az adatvédelem kérdéseire. A régi, klasszikus szakirodalom általában az ún. igazságellenes tényezők között tartotta számon a titokvédelmet, a tág értelemben vett kriminalisztika - amelynek szerves része a titkos felderítés illetve az operatív kriminalisztika is - keretében már egyenesen igazságerősítő funkciója is lehet, különösen a szervezett bűnözés tekintetében.
24. A tanulmánykötet utolsó dolgozatát Vida András publikálta "Bűnözés és bűnüldözés az Európai Unióban" címmel.
Az Európai Unióban megvalósuló négy szabadságjog és a "határok nélküli Európa" képe sokakban kételyeket ébreszt, hiszen fizikai határok nélküli térségben a bűnözés (különösen a szervezett bűnözés) korlátok nélkül terjedhet.
A szerző definiálja az "eurobűnözés" fogalmát, mely nem jelent mást, mint különféle az Európai Unió több országára kiterjedő bűncselekmények széles skálája, bár az idetartozó deliktumok meghatározása mindig a vonatkozó nemzeti jogszabályokban történik. Eurobűncselekmények közé tartoznak: a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a tiltott kábítószer-kereskedelem, a pénzmosás, a súlyos csalás, a számítógépes bűnözés, az emberkereskedelem, továbbá a lopások egyes minősített alakzatai (műtárgylopás, gépjárműlopás).
A közös, egységességre törekvő európai bűnügyi rendőri tevékenység szervezeti kereteinek legmarkánsabb megnyilvánulása az Europol. Az Európai Unió tagállamainak rendészeti hatóságai gyakran versengenek egymással, esetlegesen nézeteltérés van bizonyos szakmai kérdéseket illetően közöttük, illetve alakul ki konfliktushelyzet egymás módszereinek és stratégiáinak elismerése és alkalmazásának átvétele tekintetében.
A tanulmányok után a dolgozatok idegen nyelvű összefoglalója olvasható, majd a kötetet Jubiláns publikációinak jegyzéke zárja.
A Finszter Géza tiszteletére megjelent kötet változatos témákban megírt dolgozatokat tartalmaz. Egy tudósnak, egy tanár embernek nem adhatnak nemesebb születésnapi ajándékot a barátok, a pályatársak és a tanítványok, mint színvonalas publikációkat tartalmazó tanulmánykötetet. Ez sikerült. ■
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi adjunktus.
Visszaugrás
