Elnök úr egyike a leghosszabban bíráskodó alkotmánybíráknak. Ezzel a tapasztalattal a háta mögött hogyan írná le az Alkotmánybíróság helyét, funkcióját az államszervezetben?
Valóban, az elmúlt huszonöt évből tizenkettőt töltöttem az Alkotmánybíróságon, ezzel a harmadik leghosszabb ideig dolgozó alkotmánybíró vagyok, Holló András és Kiss László után. A tapasztalatokat nemcsak az növeli tovább, hogy elnökként is tevékenykedtem, hanem az is, hogy összeszámoltam, és az eddig megválasztott alkotmánybíró több mint felével, majd’ harminccal dolgoztam együtt. Nagyon nagy élmény és tapasztalat volt ennyi időt eltölteni ebben a különleges jogállású hatalmi szervezetben, amely egyben különleges jogállású munkaszervezet is. Arról sokat írtak és írnak, hogy mit jelent az Alkotmánybíróság mint hatalmi szervezet. Az állami szervek struktúrájában nagyon speciális hatalommal rendelkezik, ráadásul a legfiatalabb hatalmi szervezet a modern kori államszervezetben. A magyar Alkotmánybíróság a Kelsen-i modell szerin jött létre, amely azon az elméleti alapvetésen alapul, hogy a jog öntisztító mechanizmusai és elvei ellenére lehetnek egymással ellentétes, sőt az alkotmánnyal is szembenálló jogszabályok, és ezt a helyzetet valakinek meg kell oldani. Erre nem alkalmas a törvényhozó, mert saját normáját nem fogja alkotmányellenesnek minősíteni, a bíróság sem, hiszen az az egyedi ügyre fókuszál, a kormányzat még kevésbé, mivel az irányítási és hatalmi céloktól vezérelve működik. Olyan szervezetre van szükség, amely mindezektől független, és amelynek egyetlen feladata van: az alkotmány tisztelete és érvényesítése a többi jogszabállyal szemben, és a megsemmisítés jogával, sőt kötelességével rendelkezik. Ennek a sajátos hatalomnak nagyon fontos része a döntések erga omnes hatálya. Az Alkotmánybíróság határozata mindenkit kötelez tisztségtől, hatalmi pozíciótól függetlenül: a köztársasági elnököt, a kormányfőt, a kormányzati szerveket, a bíróságokat, az igazságszolgáltatás egyéb szerveit, az önkormányzatokat stb. Az Alkotmánybíróság döntése egyszeri és megkérdőjelezhetetlen, semmilyen felülbírálatnak nincs helye. Azt is látni kell ugyanakkor, hogy az Alkotmánybíróság hatalmi erejéhez elengedhetetlenek azok a klasszikus elvek és követelmények, amelyek az alkotmányos kultúrából, a demokrácia és a jogállamiság iránt elkötelezett gondolkodásból fakadnak. Ezek - más követelmények mellett - mind hozzátartoznak az Alkotmánybíróság legitimációjának kérdéséhez is.
Ezek mellett a követelmények mellett miből fakad még az Alkotmánybíróság legitimációja?
Az Alkotmánybíróság legitimációja semmilyen más hatalmi szervezethez nem hasonlítható. Mindig is értetlenkedve hallgattam azokat az érveket, amelyek az Alkotmánybíróság demokratikus felhatalmazását kérdőjelezték meg a választópolgárok által választott parlamenttel szemben. Ma már nincs abszolút szuverén, nincs korlátlan hatalom. A történelem maga mögött hagyta az abszolút uralkodók korszakát, ma semmilyen szervnek, így a választással közvetlenül legitimált törvényhozásnak sem lehet korlátlan a hatalma. Az Alkotmánybíróság legitimációja közvetlenül nem a választásokon alapul, ezért nem is lehet összevetni a törvényhozás legitimációjával. De ezzel nincs egyedül. A bírói szervezetnek és maguknak a bíróknak - a köztársasági elnöki kinevezésen túl - mindenekelőtt szakmai legitimitással kell rendelkezniük: előzetes szakmai tanulmányok, vizsgák, szigorú szakmai előmeneteli rendszer, az ítélkező bíró függetlenségével stb. Ehhez hasonló, de mégis más az Alkotmánybíróság legitimitása. Az Alkotmánybíróság mint testület és az alkotmánybíró személyi legitimitását a parlament általi választás adja. A már említett elvek mellett nagyon nagy jelentősége van az alkotmánybíróvá válás szigorú szakmai feltételeinek. Az egyetemi tanári munka mögött komoly szakmai teljesítmény és legitimitás van. A kiemelkedő, legalább húszéves szakmai gyakorlat szintén komoly legitimitást adó tényező. Sajnos ezt a feltételt túlságosan felhígították az évek során.
Elnök úr említette, hogy különleges munkaszervezetnek tartja az Alkotmánybíróságot. Miben áll ez a különlegesség?
Legfontosabb jellemzője, hogy egyfunkciós munkaszervezetről beszélünk. Mindent meg kell adni az Al-
- 74/75 -
kotmánybíróságnak, ami az alkotmányvédelemhez szükséges, de csak annyit kell neki adni. Ez a fékek és ellensúlyok elvéből következik. Persze ennek előfeltétele egy olyan alkotmány, amely érdemes a védelemre. Csak demokratikus és jogállami alkotmányt lehet és érdemes védeni. Antall József mondta az első Abtv. megalkotásakor, hogy támogatja ennek gyors elfogadását a legfontosabb rendszerváltó törvények között, mert az 1989. évi XXXI. törvénnyel módosított alkotmány már érdemes a védelemre. Az egyik kiindulópont tehát az, hogy az Alkotmánybíróság egyfunkciós szervezet. A másik az, hogy az Alkotmánybíróság szervezetszociológiailag: vitatkozás után, többségi alapon döntést hozó szervezet. Ennek minden eleme kulcsfontosságú. Az első a döntéshozatali kényszer. Az Alkotmánybíróságnak döntenie kell, akármilyen bonyolult vagy összetett is egy kérdés, akármilyen nagy is a vita körülötte. Az én időmben egyébként a rekorder az a büntetőeljárással kapcsolatos ügy volt, amelyet tizenkét fordulóban tárgyaltunk. De előbb vagy utóbb dönteni kell. Arra persze láttunk példát a huszonöt év alatt, hogy az Alkotmánybíróság - akár az elnök, akár az előadó bíró - elaltatott egy ügyet, de megkerülni akkor sem lehetett végül a döntéshozatalt. Az előadó bíró részéről ráadásul etikai lelkiismeretlenség azért nem előterjeszteni egy ügyet, mert az ő álláspontja nem kapna többséget, és egy másik álláspont érvényesülne. Morális kötelesség tűrni a többségi döntés megszületését, főleg akkor, ha ott van a különvélemény megfogalmazásának lehetősége. Amikor bekerültem a testületbe, megütközve hallottam azt a szlogent, hogy az ügy ura a kijelölt előadó bíró. Az üléseken és elnökként is következetesen képviseltem azt az álláspontomat, hogy az ügy ura nem az alkotmánybíró, hanem a testület. Az előadó bíró csak előkészítője az ügynek, de nem sajátíthatja ki magának sem az adott ügyet, sem pedig egy ügycsoportot. Előfordulhat, sőt az a jellemző, hogy a többhetes vagy hónapos előkészítés során az előadó bírónak megnő a kompetenciája az adott ügyben, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az alkotmányos kompetenciája is megnő ezzel a többi alkotmánybíróhoz képest. Az alkotmánybírónak mindenekelőtt jó alkotmányjogásznak kell lennie, értenie kell az alkotmányt és a precedensjogot. Nem elég az ügyet feldolgozni, fel kell tudni dolgozni az alkotmányt is. Nem az ügy minden apró részletre kiterjedő, redundáns elemektől hemzsegő feldolgozása a lényeg, hanem az alkotmányos érvelés. Az alkotmányos érvekről pedig valamennyi alkotmánybíró - az előadó bírótól függetlenül - foglalhat állást. Mindezekre tekintettel elnökként felléptem az ellen, hogy egy bíró megakassza a testületi eljárást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
