https://doi.org/10.59851/imr.14.2.6
A tanulmány az önkényuralmi jelképek használatának büntetőjogi és alkotmányos korlátait elemzi a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben. A szimbólumok kommunikációs jelentősége miatt használatuk az önkifejezés része, ugyanakkor a Btk. 335. §-a alapján korlátozható. A kutatás a Fővárosi Főügyészségen 2012 és 2023 között indult ügyek és a bírósági gyakorlat elemzésére épül, kiegészítve az Emberi Jogok Európai Bírósága és a német bíróságok joggyakorlatának releváns döntéseivel. Bár a tényállás ritkán alkalmazott, jelentősége kiemelkedő, mivel a joggyakorlatban a propagálási szándék megléte biztosítja az alkotmányos egyensúlyt a szólásszabadság és a kollektív méltóság védelme között. A felelősségelimináló német szándék szigorúbb megközelítést kínál, míg a magyar gyakorlat megszorító értelmezése a legalitás és az emberi méltóság védelmét szolgálja.
Kulcsszavak: szólásszabadság, önkényuralmi jelkép, joggyakorlat, kollektív méltóság
The study examines the constitutional and criminal law limitations of using totalitarian symbols in the context of freedom of expression. As symbols convey meaning beyond verbal communication, their use is protected under free speech but may be restricted by Section 335 of the Hungarian Criminal Code. The research analyses the cases initiated between 2012 and 2023 at the Budapest Chief Prosecutor's Office, complemented by judicial decisions, ECtHR rulings, and German legal practice. Although rarely applied,
- 131/132 -
the provision holds key significance in balancing freedom of expression with the protection of collective dignity. While German law adopts a stricter approach through intent-based exclusion of liability, Hungarian jurisprudence emphasizes the need for propaganda-intent, ensuring a constitutionally sound yet narrowly interpreted restriction consistent with legality and human dignity.
Keywords: freedom of expression, totalitarian symbol, legal practice, collective dignity
A különféle szimbólumok használata széles körben elfogadott és kedvelt eszköze a mindennapi kommunikációnak, ugyanis az információátadás egy magasabb szintjét testesítik meg, hiszen a hozzájuk kapcsolódó jelentéstartalmat automatikusan, kifejezett közlés nélkül hordozzák.[1] Ebből következik, hogy a jelképhasználat a véleményszabadsághoz tartozó kérdés, és a kommunikációs anyajog védelmi hatóköre miatt szigorú feltételekkel korlátozható. Ennek egyik nevesített büntetőjogi korlátja az önkényuralmi jelkép használatának tényállása (2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről [Btk.] 335. §), amelyet a szólásszabadsággal való kollíziója és a jelképek többjelentésű tartalma miatt igen sok bírálat ért.
A jelen tanulmány az önkényuralmi jelkép használatának alkotmányos büntetőjogi - alkotmánybírósági és rendes bírósági - megítélését mutatja be. A Fővárosi Főügyészségen végzett aktakutatás keretében öt, 2012 és 2023 között a Btk. 335. §-a miatt indult eljárás ügyiratát elemeztem.[2] Látható, hogy az önkényuralmi jelkép használata tényállás a gyakorlatban ritkán fordul elő, azonban a véleményszabadságot korlátozó funkciójára tekintettel indokolt a (joggyakorlati) vizsgálata. Ezenkívül egy-egy konkrét példa szemléltetéséhez a Bírósági Határozatok Gyűjteményében elérhető határozatokat is felhasználtam. A tényállás magyar joggyakorlati fejlődésére nagy hatással volt az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB), amelynek releváns határozatai nem hagyhatók figyelmen kívül.
Már a jelképhasználat alkotmányosságát vizsgáló első határozat [14/2000. (V. 12.) AB határozat] hivatkozott a német büntetőjog szabályozási technikájára, azonban a tényállással összefüggő második határozatában ki is mondta, hogy "a külföldi megoldások ismertetése [...] hozzájárulhat a büntetőjogi tiltás indokoltságának megítéléséhez".[3] Ebből kiindulva egy-egy releváns joggyakorlati problémánál a német szabályozást is beveszem a vizsgálódásba, összehasonlítva a magyar tényállással.
- 132/133 -
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában eddig három jelképhatározat született, amelyek közül kettő az önkényuralmi jelkép használatához, egy pedig a nemzeti jelkép megsértése tényálláshoz kapcsolódott.[4] Az önkényuralmi jelképekkel összefüggő első határozat az 1978. évi Btk. 269/B. §-át alkotmánykonformnak minősítette.[5] Deli Gergely szerint az Alkotmánybíróság a tényállás legitimitását öt érvvel támasztotta alá: a közösségek méltósága, történelmi előzmények, társadalmi szükségletek, a büntetőjogi eszközrendszeren kívüli eszköz hiánya, valamint a Magyarországéval összehasonlítható történelmű ország (Németország) hasonló szabályozási technikája. Ezek közül az első három a véleménynyilvánítási szabadság korlátozása szükségességéhez, az utolsó kettő pedig az arányossághoz kapcsolódott.[6]
A testület a kommunikációs alapjog korlátozásának elfogadhatóságát először a tényállás jogi tárgyával indokolta, ugyanis a köznyugalmon kívül még egy védendő értéket azonosított: a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek méltóságát.[7] Ez a megközelítés nem volt ismeretlen az Alkotmánybíróság gyakorlatában, ugyanis már az uszítást vizsgáló, alaphatározatnak számító 30/1992. (V. 26.) AB határozatban is megjelent: "a közösségek méltósága a véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos korlátja lehet. Nem zárja ki tehát a határozat azt, hogy erről a törvényhozó akár a gyűlöletre uszítás tényállásán túlmenő büntetőjogi védelemmel is gondoskodjék."[8]
A közösségek méltóságának koncepcióját a jogirodalomban igen élesen bírálták, ugyanis a többségi álláspont alapján a méltóság kizárólag egyénhez kapcsolódhat.[9] Ezt az Alkotmánybíróság is elismerte - "az Alkotmány 54. § (1) bekezdése az »ember« jogaként határozza meg az emberi méltósághoz való alapvető jogot"[10] -, azonban a testület elfogadta a kollektív méltóság
- 133/134 -
koncepcióját mint korlátozási indokot, amelyet a diszkrimináció tilalmából és az emberi méltóságból vezetett le. Álláspontom szerint a probléma abban állt, hogy az Alkotmánybíróság nem bontotta ki a közösség méltóságának alkotmányos (büntetőjogi) dogmatikai karakterét, valamint nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a közösségek méltósága a véleményszabadság korlátozása szempontjából minek minősül: alanyi alapjognak vagy alkotmányos értéknek. A differentia specifica jelentősége abban áll, hogy
[a] vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely "intézmény" közvetítésével véd, és a legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom).[11]
Az izgatás gyalázkodási fordulatánál a korlátozás azért nem volt elfogadható, mert a korlátozó törvény kizárólag elvont értéket védett (a köznyugalmat).[12] A közösség méltóságának kérdéséről az izgatást vizsgáló határozatában sem foglalt állást a testület, azonban mind az 1992-es, mind a 2000-es határozatból az a kép rajzolódik ki, hogy a közösségek méltóságát nem alanyi alapjogként, hanem alkotmányos értékként kezelte: "a kifejtettek alapján tehát a jelen esetben a büntetőjog által megfogalmazott védett tárgy mellett a vizsgált jogszabály más alkotmányos értékek védelmét is szolgálja."[13] Ebből viszont egy feloldhatatlannak látszó ellentmondás keletkezett az uszítást vizsgáló határozat és a jelképhatározatok között. A büntethetőség mércéje a közösség elleni uszításnál - teret adva a minél szélesebb véleménynyilvánításnak - az egyéni jogok nyilvánvaló és közvetlen veszélyeztetése lett,[14] míg az önkényuralmi jelkép használatánál pusztán a jelképhasználat. Megjegyzendő, hogy ugyanez a következetlenség figyelhető meg a nemzeti jelkép megsértéséhez kapcsolódó másik jelképhatározatban is, amelyben az Alkotmánybíróság szintén az uszításhoz képest megfordította az alkotmányos értékek súlyozását a véleményszabadsággal összefüggésben.[15]
A történelmi előzményekhez és a társadalmi szükségességhez kapcsolódóan az Alkotmánybíróság az addig következetes tartalomsemlegesség elvét áttörte, ugyanis álláspontja sze-
- 134/135 -
rint "az Alkotmány nem értéksemleges, az Alkotmánynak van értékrendje. Az alkotmányos értékekkel összeegyeztethetetlen véleménynyilvánítást [...] nem védi" (tartalomorientált korlátozás).[16] Ennek következtében a vélemény önkényuralmi jelképpel való kinyilvánítása ab ovo ki van zárva a kommunikációs alapjog védelméből, azonban a testület elmulasztotta a tartalomsemlegességtől való eltérés alkotmányos (és büntetőjogi) következményeinek vizsgálatát.[17]
Az Alkotmánybíróság már a 2000-es határozatában - az elkövetési magatartások elemzésénél - több helyen utalt az elkövető szubjektív viszonyulására, az ún. propagálási szándékra:
A Btk. 269/B. §-ában szereplő, tételesen meghatározott elkövetési magatartások a jelképek által képviselt [...] eszmékhez való sajátos viszonyt fejeznek ki; ennek lényeges tartalmát jelenti a náci és a bolsevik népirtó, és erőszakkal kizárólagosságra törő ideológiákkal való azonosulás, és azok propagálásának szándéka.[18]
Holló András párhuzamos véleményében a korlátozást az alkotmányos értékekkel (és nem az alapvető jogokkal) összefüggésben látta elfogadhatónak, és szűkített értelmezést javasolt. Felrótta a testületnek, hogy elmulasztotta annak alkotmányos követelményként való kimondását, hogy
a tiltott jelkép terjesztője, használója csak akkor büntethető, ha olyan magatartást tanúsít, amely a jelképek által szimbolizált diktatúrák melletti intézmények kiállásnak, propagálásnak minősül, illetve egyéb olyan magatartást tanúsít, amely túlterjeszkedik a szorosan értelmezhető, pusztán személyes véleménykifejezésen.[19]
Látható, hogy az első jelképhatározat nem volt ellentmondásmentes. Szomora Zsolt azon az állásponton volt, hogy az Alkotmánybíróság akkor járt volna el helyesen, ha a büntetőjogi tényállást megsemmisíti, és a jogalkotóra bízza az ellentmondások kiküszöbölését.[20] Ez sajnálatos módon nem történt meg, azonban az EJEB döntése újra az érdeklődés homlokterébe helyezte az önkényuralmi jelkép használata bűncselekményt.
A második jelképhatározat nem született volna meg az EJEB-nek a Vajnai-ügyben[21] hozott határozata nélkül. Az EJEB gyűlöletbeszédet érintő gyakorlata nem kiforrott, egységes mérce még nem rajzolódott ki az ilyen tárgyú ügyekben, ennek következtében a tagállamok mozgás-
- 135/136 -
tere igen nagy.[22] Fontos megjegyezni, hogy a strasbourgi bíróság döntése mindig egyedi ügyhöz kapcsolódik, ebből kifolyólag általános érvényű megállapítások nehezen olvashatók ki az ítéletekből.
A Vajnai-ügyben az EJEB megállapította az Ember Jogok Európai Egyezménye 10. cikkének sérelmét. Az ügy tárgya egy bejegyzett, törvényesen működő párt tisztségviselője által egy választási gyűlésen viselt, öt centiméter átmérőjű ötágú vörös csillag volt. A bíróság a kérelmező jelképhasználatot magában foglaló cselekményét politikai véleménynyilvánításnak minősítette, ezáltal automatikusan a szólásszabadság magasabb oltalma érvényesült. Az EJEB ítéletét könnyen félre lehet értelmezni. Érvelését azzal kezdte, hogy nem bizonyított, hogy a kommunista diktatúra valamelyik politikai mozgalom vagy párt általi visszaállításának valós veszélye állt fenn. Az EJEB sérelmezte, hogy egyetlen olyan esetre sem hivatkoztak, amelyben a vörös csillag nyilvános viselése Magyarországon zavargás tényleges vagy akár csak távoli veszélyét idézte volna elő. Ezt követően pedig kijelentette, hogy a kommunista ideológia potenciális propagálása, bármilyen visszataszító is, önmagában nem indokolhatja büntetőjogi szankcióval való korlátozását, ezáltal a többjelentésű jelkép politikai célú használata nem azonosítható veszélyes propagandaként.
Bár az egyezménysértés fő indoka kifejezetten a propagálási szándék vizsgálatát figyelmen kívül hagyó elítélés volt, a mindezt körülvevő érvelési mátrixban foglaltak félrevihetik a jogalkalmazást, ugyanis olyan jelentés is adható nekik, hogy a tiltás csak akkor fogadható el, ha az valamilyen konkrét jogsérelemmel, az EJEB érvelése alapján a diktatúra visszatértének (valós és jelen lévő) veszélyével vagy mások jogainak kifejezett sérelmével jár.[23]
A strasbourgi bíróság a többjelentésű jelképekkel kapcsolatos, a propagálási szándékot megkívánó megállapításait a Fratanoló- és a Fáber-ügyben is megerősítette.[24] Bár az EJEB a speciális szándék vizsgálatát követeli meg, azt elismeri, hogy a többjelentésű szimbólumokkal kapcsolatos kijelentések nem tekinthetők egyformán megengedettnek bármely térben és időben.[25] A Fáber-ügyben az Árpád-sávos zászló mint kétértelmű jelkép merült fel (egyrészt történelmi, másrészt nyilaskeresztes szimbólum),[26] azonban az EJEB az indokolásban előadta:
nem zárja ki, hogy egy kontextuálisan nem egyértelmű szimbólum közszemlére tétele tömeggyilkosságok színhelyén bizonyos körülmények között az e bűncselekmények elkövetőivel való azonosulást
- 136/137 -
fejezhet ki; ezért még az egyébként védelemben részesített véleménynyilvánítás sem egyformán megengedett minden időben és minden helyen.[27]
Az egyezménysértést megállapította, így az a kép (is) kirajzolódhat, hogy az EJEB valamilyen veszély fennállta vagy konkrét jogsérelem kapcsán igazolja a véleményszabadságba történő tagállami beavatkozást.
Mindezek a döntések adtak alapot az Alkotmánybíróságnak ahhoz, hogy alkotmányos felülvizsgálat alá vonja, majd végül alaptörvény-ellenesnek nyilvánítsa és pro futuro megsemmisítse az önkényuralmi jelkép használata tényállást.[28] Az Alkotmánybíróság e döntését nem a véleménynyilvánítási szabadsággal összefüggésben hozta - a megsemmisítést a jogbiztonsággal és a tényállás határozatlanságával indokolta. A testület a nemzetközi joggyakorlat és a külföldi szabályozási minták bemutatását követően az ún. élő jog doktrínáját szem előtt tartva tekintette át a magyar bírói gyakorlatot, hiszen figyelembe kell venni a jogszabálynak azt az értelmezését, "amelyet a joggyakorlat egységesen követ, vagyis a jogszabálynak az »élő jogban« megnyilvánuló [normatartalmát]. Ha a jogszabály ekként alkotmánysértő tartalommal hatályosul, az alkotmányellenesség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása elkerülhetetlenül szükséges."[29]
A testület megállapította, hogy a jogalkalmazási gyakorlat nem volt egységes, mert a bíróságok egy része a bűncselekmény megállapításához megkövetelte, hogy az elkövető a cselekményét az adott ideológiával azonosulva, annak terjesztése szándékával kövesse el, míg másik része nem. Ez határozatlansághoz, ami pedig a jogbiztonság sérelméhez vezet. Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a Btk. 269/B. § (1) bekezdése túl tágan határozza meg a büntetendő magatartások körét, mert nem differenciál, hanem a jelképhasználatot általában rendeli büntetni, jóllehet a célzat, az elkövetési módozat vagy a kiváltott eredmény figyelembevétele az egyes szimbólumok esetében elengedhetetlen lehet".[30]
Az Alkotmánybíróság itt sem emelte alkotmányos követelménnyé a propagálási szándékot, helyette megsemmisítette a tényállást, ami már a 2000-es határozatban is kívánatos lett volna. Így a jogalkotóra hárult az a feladat, hogy új tényállást alkosson, amihez az Alkotmánybíróság csak iránymutatást adott: az célzat, elkövetési mód vagy kiváltott eredmény lehet. A törvényhozó az elkövetési módot választotta, hisz a korábbihoz képest kiegészítette a tényállást, így a tiltott jelképhasználat csak akkor büntetendő, ha az a "köznyugalom megzavarására alkalmas - különösen az önkényuralmi rendszerek áldozatainak emberi méltóságát vagy kegyeleti jogát sértő - módon" történik. Szomora azon az állásponton volt, hogy az új tényállási elem nem ad támpontot a jogalkalmazóknak az alkalmazhatósági kör szűkítéséhez - továbbra is restrikció szükséges, amelyet, törekedve a nemzetközi jogi konformitásra, a propagálási szándék vizsgálatával lehet elérni.[31]
- 137/138 -
A védendő érték meghatározása nemcsak a jogértelmezésben játszik döntő szerepet (a jogi tárgy ún. rendszerimmanens funkciója),[32] hanem a tényállás legitimálását vizsgálni hivatott szükségességi-arányossági tesztben is, amelynél a jogi tárgyat állítjuk szembe a korlátozott alapjoggal. Így az esetlegesen különböző jogtárgyak a véleménynyilvánítás korlátozásának (eltérő) alkotmányos megítélésénél jöhetnek szóba.[33] A magyar és a német szabályozás eltéréseinek vizsgálatakor mindenekelőtt a rendszerbeli elhelyezést kell megemlíteni, ugyanis a német jogalkotó az alkotmányellenes vagy terrorista szervezetek jelképeinek használata tényállást a büntető törvénykönyv különös részének első fejezetében (86. §) a "demokratikus jogállam veszélyeztetése" cím alatt,[34] míg a magyar törvényhozó az önkényuralmi jelkép használatát a köznyugalom elleni bűncselekmények fejezetben helyezte el.
A német korlátozás az alkotmányos rend védelmét szolgálja,[35] de védi a politikai békét is.[36] A politikai béke védelme érdekében azt kell elkerülni, hogy a hazai és a külföldi szemlélők körében az a benyomás alakuljon ki, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a jogállamisággal ellentétes fejlődés tapasztalható, amely a tiltott jelképeknek a politikai életben való használatában manifesztálódik.[37] A rendelkezés a német alaptörvény 21. cikkének megfelelően - amely alkotmányellenesnek nyilvánítja a szabad demokratikus alaprend károsítására vagy megszüntetésére, valamint a Német Szövetségi Köztársaság létének veszélyeztetésére törekvő pártokat - azt a célt is szolgálja, hogy megakadályozza a betiltott politikai szervezetek és az általuk követett célok visszaállítását, így végső soron védi a demokratikus alaprendet, valamint a népek közötti (nemzetközi) kölcsönös megértés eszméjét.[38]
- 138/139 -
A tényállás alkotmányos legitimitásának alátámasztására az alaptörvény 26. cikkét is bevonják, amely kriminalizációs rendelkezésként alkotmányellenesnek nyilvánítja és büntetni rendeli azokat a cselekményeket, amelyek alkalmasak a népek békés együttélésének megzavarására. Az alkotmányos rend és ebből kifolyólag a politikai béke védelme a hierarchia legmagasabb szintjén elhelyezkedő alkotmányos érték.[39] Tekintettel a tényállás jogi tárgyának alkotmányos megítélésére, valamint a vonatkozó, legitimálást biztosító alaptörvényi rendelkezésekre, nem állapítható meg kirívó alkotmányos aggály a büntető tényállással összefüggésben.[40]
A magyar büntetőjogi tényállás jogi tárgya a köznyugalom, amely a közösség tagjainak a közrendhez és a közbiztonsághoz fűződő, kollektív érzelmi kapcsolata, vagyis pozitív közhangulat.[41] Tekintettel a hangulatra fókuszáló fogalmi meghatározásra, van olyan álláspont is, amelyik megkérdőjelezi a köznyugalom jogi tárgyként való elfogadását.[42] Az Alkotmánybíróság a köznyugalmat alkotmányos értéknek tekinti,[43] azonban probléma lépett fel, amikor a testület megfordította az alkotmányos értékek súlyozását - figyelembe véve az uszítás alkotmányosságát vizsgáló határozatban foglaltakat -, hiszen a véleményszabadságot korlátozó törvénynek a legkisebb a súlya, ha csupán egy elvont értéket, a köznyugalmat védi.[44] Mind a 2000-es, mind a 2013-as alkotmánybírósági határozat a bűncselekmény további védendő értékének tekintette a demokrácia értékei mellett elkötelezett közösségek méltóságát, amelynek jogi értékelése sokáig tisztázatlan volt, ugyanis az Alkotmánybíróság nem foglalt egyértelműen állást abban, hogy azt alkotmányos értéknek vagy alanyi alapjognak tekinti-e. A bizonytalanság abból adódott, hogy a korábbi Alkotmány, valamint az Alaptörvény nem tartalmazott erre irányuló rendelkezést.[45]
Azonban az Alaptörvény negyedik módosítása megváltoztatta a jogi környezetet, ugyanis a véleményszabadság explicit korlátjaként nevesítette mind az egyéni [IX. cikk (4) bekezdés], mind a kollektív méltóságot [IX. cikk (5) bekezdés]. Megjegyzendő, hogy a módosítás hatálybalépését követően a 16/2013. (VI. 20.) AB határozat, amely alkotmánykonformnak ítélte a nemzetiszocialista és a kommunista rendszer bűneinek nyilvános tagadása tényállást (Btk. 333. §), az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdésére is hivatkozik mint az elfogadhatóság indokára. Ebből következően a nevesített korlátozási okok a gyűlölködő magatartások büntetőjogi szankcionálásának alapjait is jelenthetik.[46]
- 139/140 -
Az Alkotmánybíróság először 2021-ben értelmezte a kollektív méltóságot korlátként felállító rendelkezést, azonban a határozat nem tárta fel a közösségek méltóságának alkotmányos tartalmát.[47] Így egy későbbi döntésében a testületnek újból értelmeznie kellett az Alaptörvény vonatkozó rendelkezését.[48] A részletes bemutatástól eltekintek, csupán a kollektív méltóság fogalmához és az e tanulmány témájához kapcsolható legfontosabb megállapításokat rögzítem. A testület kimondta, hogy az "új rendelkezés [IX. cikk (5) bekezdés] Alaptörvénybe emelésével a korábbi alkotmánybírósági gyakorlat azon elemei, amelyek a közösség méltóságának létezését vonták kétségbe, nem tekinthetők irányadónak".[49] Továbbá "a közösség méltósága a tagjainak az adott közösséghez tartozásából fakadó sajátos méltóságát jelenti, azaz az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése eljárásjogi hidat képez a közösség tagjaként elszenvedett/elszenvedni vélt sérelem és az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése szerinti egyéni, emberi méltóságon nyugvó jogvédelem között".[50]
Ebből kifolyólag a testület az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdéséhez kialakított alkotmányos szempontrendszert alkalmazza, tehát a véleményszabadság és az emberi méltóság kollíziója esetén az utóbbi az elsőbbséget élvező érték, így a kommunikációs alapjog objektív korlátja. Azonban az Alkotmánybíróság ehhez továbbra sem ad valódi fogódzót.
Mindezek bemutatása azért volt szükséges, mert eddig vitatható volt a tényállás alkotmányos legitimitásának indokolása (az alkotmányos érték rangjának felcserélése, a közösségi méltóság hiánya). Amennyiben bevonjuk a tényállás értelmezésébe az Alaptörvény rendelkezéseit, úgy megállapítható, hogy a tényállás védheti az emberi méltóságot is: a méltóságnak azt a részét, amelyik azért létezik, mert egy személy az adott közösséghez tartozónak vallja magát, ami ugyanúgy méltó a védelemre. Ez kiolvasható a Btk. 335. §-a jogalkotói indokolásából (szubjektív teleologikus értelmezés)[51] és magából a tényállásból is (objektív teleologikus értelmezés), hiszen a köznyugalom megzavarásának nevesített esete az emberi méltóság megsértésére való alkalmasság.[52]
A jogi tárgy(ak) pontos azonosítása a véleményszabadságot korlátozó deliktum esetében a konkrét mérce meghatározására, végső soron az alkotmányos legitimálásra szolgál. A német jogban a jogtárgy az alkotmányos rend (ami magában foglalja a politikai békét), amely a legmagasabb ranggal rendelkező alkotmányos érték. Ebből kifolyólag a korlátozás a véleményszabadságra nézve erősebb lehet. Ezzel szemben a magyar tényállás primer jogi tárgya az igen absztrakt fogalomként meghatározott köznyugalom, azonban a megváltozott jogi környezet alapján
- 140/141 -
az Alaptörvény (4)-(5) bekezdését is be kell vonni az értelmezésbe, hogy megfelelő legitimitást adjunk a tényállásnak. Ennek büntetőjogi következménye az, hogy a kollektív méltóságot deklaráló rendelkezést büntetőjogi korlátként fogjuk fel, úgy, mint az Alaptörvény (4) bekezdését: a büntetőjogi beavatkozás szintjét, így a köznyugalom megzavarására való alkalmasságot a kollektív méltóság megsértésére való alkalmasság adja, ugyanis ennek az értéknek a megsértése hat ki a köznyugalomra. Ezzel összefüggésben pedig - tekintettel a kommunikációs alapjog kitüntetett helyére - restriktív értelmezés szükséges, amely a propagálási szándék megkövetelésével érhető el (lásd 3.3. pont).
A következő vizsgálati szempont a tényállásban tilalmazott önkényuralmi jelképek. A német szabályozást az ötágú vörös csillaggal kapcsolatban szokták említeni példaként: az Német- országban nem tilalmazott, mert törvényes szervezet jelképe.[53] Ennek oka az, hogy a büntető törvénykönyv tényállása nem taxatív, és az alkotmányellenesnek nyilvánított, valamint a terrorista szervezetekhez kapcsolja a jelképhasználat tilalmát.[54] Meghatározása szerint jelképnek minősülnek a zászlók, a jelvények, az egyenruhák, az üdvözlési formák, a jelmondatok, valamint az ezekhez hasonló kifejezések. A gyakorlat szerint tilalmazott a horogkereszt,[55] az SA-lobogó, Adolf Hitler képmása, Heinrich Himmler egyenruhás portréja, az SS-jelképek, a "Sieg Heil" üdvözlés, önmagában a náci karlendítés, az "Alles für Deutschland" jelmondat, a Horst Wessel-dal, valamint a nemzetiszocialista levelezésben általánosan használt "Mit deutschem Gruß" (német üdvözlettel) zárszó is, ha a levél megjelenése és tartalma arra utal, hogy ez nemzetiszocialista szóhasználatként értendő.[56]
Ezzel szemben a magyar szabályozás szűkebben, taxatíve határozza meg az elkövetési tárgyakat: horogkereszt, SS-jelvény, nyilaskereszt, sarló-kalapács, ötágú vörös csillag vagy ezeket ábrázoló jelkép. A szakirodalmi vizsgálódás fő irányvonala a jelképek többértelműségéből eredő bizonytalanság, amely főként a Vajnai-ügynek és a vörös csillag használatával kapcsolatos eseteknek köszönhetően került előtérbe.[57] A többértelműség a tényállás szubjektív oldalával függ össze (lásd 3.3. pont). Az elkövetési tárgyak vizsgálatánál elsődlegesen az merülhet fel kérdésként, hogy adekvát-e taxatív rendszerben szabályozni a tényállást. A bírálók a problémát abban látják, hogy a
- 141/142 -
véleményszabadságot túlzottan korlátozhatja, ha a tényállás elkövetési tárgynak minősíti a jelképek tág körét. Azonban szükséges megjegyezni, hogy az elkövetési tárgyakat vizsgálva a magyar korlátozás szűkebb, mint a német. Ezt két joggyakorlati példával szemléltetem.
Németországban alkotmányellenes szervezetek jelképeinek használata miatt pénzbüntetésre ítélek egy török állampolgárságú elkövetőt. A rendőrök a város passzázsán észlelték az elkövetőt, akinek a kezében - annak ellenére, hogy az önkormányzati rendeletek tiltják az ottani alkoholfogyasztást - egy nyitott dobozos sör volt. Amikor az illető nem tett eleget a rendőri felszólításának, hogy hagyja el a passzázst, a rendőrök a nyilvánvalóan ittas állapotban lévő férfit a kijárathoz vezették. Miután néhány méterre eltávolodtak, az elkövető kihúzva magát hangosan azt mondta: "jawohl, zu Befehl, Heil Hitler", és kinyújtott jobb karját Hitler-köszöntésre emelte.[58]
A magyar gyakorlatból példaként említhető az az eset, amikor az elkövető egy közösségi oldalon az alábbi bejegyzést tette közzé:
Na lassan indulhat a vonat. [...] Felszállás a megszokott józsefvárosi pályaudvaron. [...] A végállomás pedig megint Auschwitz. [...] Indiánszökdelésben menjetek, és közben dúdolgassátok halkan. [...] A dal szerzőjét és megrendelőjét a vagon aljára tegyétek! SSSS[59]
P.S. névbejegyzés alatt a fenti bejegyzéshez: »Így legyen, HAJRÁ FRADI? SIEG HEIL«.
A nyomozó hatóság elsőként - tekintettel arra, hogy az önkényuralmi jelkép használata szubszidiárius bűncselekmény - a közösség elleni uszítást (Btk. 332. §) vizsgálta, és elutasította a feljelentést, mivel bár a közlés elfogadhatatlan és gyalázkodó jellegű, nem volt levonható a következtetés, hogy vallási csoporttal szembeni tevékenységre, erőszakra történő felhívásra, gyűlöletkeltésre lenne alkalmas és ahhoz vezetne.[60] Az önkényuralmi jelképhasználattal összefüggésben a nyomozó hatóság megállapította, hogy az "SSSS" bejegyzés nem tekinthető SS-jelvénynek, ugyanígy e bűncselekmény megállapítására nem ad alapot a "Sieg Heil" szerepeltetése sem.
Mindez felvetheti a kérdést, hogy nem lenne-e szükség további, az önkényuralmi rendszerekhez kapcsolódó jelképek tilalmazására. A német büntetőjog a nemzetiszocialista eszmékhez kapcsolódó jelképek széles körét tilalmazza, míg a magyar szabályozás kizárólag a horogkeresztet és az SS-jelvényt (és a nyilaskeresztet), azonban a magyar tényállásban a kommunista diktatúrához kapcsolódó jelképek is megjelennek.
A szubjektív oldal vizsgálatánál mindenekelőtt szükséges rögzíteni, hogy sem a magyar, sem a német tényállás nem tartalmaz célzatot, valamint nem olvasható ki a törvény szövegéből bár-
- 142/143 -
milyen ideológiai azonosulásra, nézet propagálására irányuló szándék.[61] Ebből következik, hogy a magyar jogban az elkövető szándékának a jelkép önkényuralmi jelkép jellegét kell átfognia, és azt, hogy az elkövetési magatartás objektíve alkalmas a köznyugalom megzavarására,[62] míg a német büntető törvénykönyv alapján az elkövetőnek a szervezet tiltását kell valószínűsítenie, és nem kell kiterjednie a szándékának az alkotmány (konkrét) veszélyeztetésére, valamint nincs szükség a tiltott szervezet iránti elkötelezettségre vagy a vele való azonosulásra.[63]
A magyar judikatúra tovább szűkítette a tényállást. Már a 2000-es alkotmánybírósági határozatban is megjelent a propagálási szándék vizsgálata, és az EJEB épp az e szándék hiánya miatti elítélést találta egyezménysértőnek. Figyelemre méltó, hogy a Btk. 335. §-a indokolásában is megjelenik a propagálási szándék, amelyet az Alaptörvény 28. cikke alapján érvényesíteni kell a gyakorlatban:[64] "az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának a legitim céljaként ismerte el a diktatórikus rendszerekkel való azonosulást kifejező nézetek nyilvános megfogalmazását, terjesztését vagy hasonló célzatos magatartások büntetendővé nyilvánítását."[65]
A német joggyakorlatban - a véleménynyilvánítási szabadsággal való konformitásra törekedve - az az álláspont alakult ki, hogy ha a cselekmény nyilvánvalóan ellentétes a norma védelmi céljával, a bűncselekmény megállapítása kizárt. Ez akkor áll fenn, ha az elkövető nyilvánvalóan és egyértelműen elhatárolódik a szervezettől és annak ideológiájától.[66] Ebből következik, hogy míg a magyar jogalkalmazási gyakorlat felelősségalapító (propagálási) szándékot követel meg, amely a büntetőjog alapelveit tekintve azért elfogadható, mert a felelősséget végső soron szűkíti, addig a német judikatúra felelősségelimináló koncepciót dolgozott ki, amelynek gyakorlati következménye az, hogy a büntethetőség határa - mint látni fogjuk - alacsonyabb.
Kérdésként merülhet fel, hogy a propagálási szándék megkövetelésével mikor valósul meg a bűncselekmény, milyen esetek, körülmények támasztják alá a propagálási szándék meglétét, ugyanis a korábbi gyakorlatban nem található olyan döntés, amelyben e szándékot megállapították. Büntetőjogi felelősség kimondására akkor került sor, amikor - az alkotmánybírósági határozatokban foglaltakkal ellentétesen - kizárólag a törvényszöveg értelmezésével hoztak
- 143/144 -
marasztaló határozatot, utalva arra, hogy a törvényszövegből ilyen fajta szándék megkövetelése nem következett.[67]
A szubjektív oldalt tekintve a legszembetűnőbb különbség a német és a magyar szabályozás között a haszonszerzésre irányuló szándék értékelésében figyelhető meg. A hazai jogalkalmazásból példaként szolgálhat a "Führerwein-ügy", amelynek tényállása alapján a vádlott egy aluljáróban - ismeretlen személytől - egy üveg szeszes italt vásárolt, amelyen "Führerwein" feliratú címke volt, és azon még egy Adolf Hitler-kép is látható volt, aki a képen horogkeresztes karszalagot viselt. A vádlott az interneten értékesítésre kínálta a terméket, amelyet aukciós formában hirdetett meg, ahova a termékről készült több képet is feltöltött. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a vádlottat felmentette az önkényuralmi jelkép használatának vétsége alól, ugyanis álláspontja szerint a vádlott által kínált termék kizárólag vásárlók részére történő eladást szolgált, a vádlott nem a nemzetiszocialista ideológiát és annak jelképét kívánta terjeszteni, szándéka kizárólag haszonszerzésre irányult.[68]
A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az ítéletet megváltoztatta, a vádlottat bűnösnek mondta ki önkényuralmi jelkép használatának vétségében, és pénzbüntetésre ítélte.[69] A törvényszék álláspontja szerint a vádlott szándéka eshetőleges volt, azonban a büntetőjogi felelősség megállapításakor nincs jelentősége, hogy az elkövető azonosul-e az általa használt jelképhez kapcsolódó ideológiával, vagy hogy a cselekményt haszonszerzési célzattal követte-e el, ugyanis e jelképek továbbélése és felhasználása sérti a társadalom jelentős részét. Végül a harmadfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla jogerősen felmentette a vádlottat, felmentő ítéletét - hosszasan idézve az alkotmánybírósági határozatokban és a Vajnai-ügyben foglaltakat - kifejezetten a propagálási szándék hiányára hivatkozva hozta.[70]
Ehhez képest Németországban megállapították a bűncselekményt egy játékgyártó horogkereszttel ellátott, háborús repülőgépmakettjeinek forgalomba hozatala miatt, amelynek célja az eladással történő haszonszerzés volt, ugyanis egyrészt a tömeges forgalomba hozatal azt a veszélyt hordozza magában, hogy ezek az emblémák visszanyerhetnék helyüket a mindennapi életben, így a politikában is, másrészt ifjúságvédelmi szempontból is kifogásolható, hiszen ez azt is eredményezheti, hogy a gyermekek és a fiatalok a játékból fakadó élvezetet ezzel a jelképpel azonosítják.[71] Ebből látható, hogy a német jogban a kereskedelmi szándék önmagában nem mond ellent a tényállás védelmi céljának, az felelősségelimináló szándékként nem értékelhető.
Az aktakutatás során gyűjtött határozatoknál egy esetben utasították el a feljelentést kifejezetten a propagálási szándék hiányára hivatkozva. A tényállás szerint ismeretlen tettes egy építkezési terület elkerített részének kerítésére egy papíralapú táblát helyezett el, amelyen egy horog- és egy nyilaskereszt volt látható, egyenlőségjellel a kettő között, "Ez tény" felirattal ellátva.[72] A nyomozó hatóság - hivatkozva mindkét alkotmánybírósági határozatra - elutasította a feljelentést, mondván, a cselekmény nem az adott diktatúrák melletti intézményes kiállás
- 144/145 -
vagy azok propagálása, hanem annak a véleménynek a kifejezése volt, hogy a németországi náci párt és a magyarországi nyilaskeresztes párt ugyanazt az elvet vallotta.
A következő vizsgált esetben a nagy nyilvánosság előtt és közszemlére tétellel való elkövetés nem valósult meg - két osztálytárs, akik listát készítettek a diákokról, amelyben részletezték, hogy ki milyen szinten kapcsolódik a zsidósághoz, az osztályteremben a táblára és az egyik osztálytársuk történelemkönyvébe két horogkeresztet rajzolt.[73] Megjegyzendő, hogy ebben az esetben a szándék vizsgálatának is jelentősége lehetett, ugyanis a tinédzser hecc semmiképp sem azonosítható a propagálási szándékkal.
Végezetül szintén nem valósult meg bűncselekmény abban az ügyben, amelyben egy járókelő bejelentette a rendőrségen, hogy egy kórház előtt - a bejárattól hat méterre - álló motorkerékpár sárvédőjén és légszűrőjén vaskeresztet ábrázoló matrica, azon egy 2 × 2 centiméteres horogkereszt látható. A motorkerékpáron a horogkereszten kívül több, a nemzetiszocialista rendszerre vonatkozó, de önkényuralmi jelképnek nem minősülő kép, embléma is feltűnt (Adolf Hitler portréja, birodalmi sas, második világháborús rendőrségi címer).[74] A nyomozó hatóság álláspontja szerint a jelképek méretéből adódóan a köznyugalom megzavarására való alkalmasság nem valósult meg, ugyanis a motorkerékpáron elhelyezett szimbólumok távolról alig láthatók, nem feltűnők.
Álláspontom szerint ebben az ügyben eltérő megállapítás is születhetett volna. Az, hogy a szimbólumok nem voltak feltűnők, ellentmondanak annak, hogy egy járókelő észlelte azokat. Az önkényuralmi jelkép mérete önmagában nem lehet döntő tényező (lásd 3.3.3. alpont), ugyanis a jelképhasználatnak objektíve alkalmasnak kell lennie a köznyugalom megzavarására, a tényleges észlelés a tényállás absztrakt veszélyeztető voltából következően nem feltétel. Ehhez megjegyzendő, hogy a Vajnai-ügyben az elkövetési tárgy egy öt centiméter átmérőjű kitűző volt. Végezetül az azonosulás egy adott ideológiával ebben az ügyben kétségkívül fennállt, ugyanis a horogkereszten kívül a fasiszta ideológiához kapcsolódó egyéb jelképek a speciális szándék fennálltára utalnak, aminek a vizsgálata sajnálatos módon elmaradt. Ebből adódhat a kérdés, hogy milyen esetekben állhat fönn a büntetőjogi felelősség, ugyanis a magyar jogalkalmazás a restriktív értelmezésből adódóan - és a némethez képest - szigorúbb követelményeket támaszt a bűncselekmény megállapításához.
Az aktakutatás során gyűjtött öt esetből egyben - a propagálási szándékra hivatkozva - büntetőjogi felelősség megállapítására is sor került. 2013 szeptemberében a Puskás Ferenc Stadionban megrendezett labdarúgó-mérkőzésen az elsőrendű vádlott a ruhája alá rejtett zászlót vett elő, amelyen egy kb. 15 centiméter átmérőjű horogkereszt volt látható, és azt átadta két társának, a másod- és a harmadrendű vádlottnak, hogy "lengessétek meg, meglátjátok, jó poén lesz". Ők a magasba emelve felmutatták és kb. 15 másodpercen keresztül lengették a zászlót, miközben szabadon lévő kezükkel náci karlendítést végeztek.[75]
- 145/146 -
Az ügy eljárástörténetéhez hozzátartozik, hogy a nyomozó hatóság először megszüntette a nyomozást arra hivatkozva, hogy a pár másodperces zászlólengetés, amelynek során egy viszonylag kis méretű horogkereszt volt látható, csupán a közelben álló, kifejezetten erre figyelő személyek számára volt észlelhető, ezért a cselekmény nem volt alkalmas a köznyugalom megzavarására. Az ügyészség - helyt adva a panasznak - a nyomozó hatóság határozatát hatályon kívül helyezte és nyomozást rendelt el. Üdvözlendő, hogy az ügyészség teleologikus értelmezést végzett:
A jogalkotó a törvényjavaslat indokolásában a köznyugalom megzavarására való absztrakt alkalmasságot mint elkövetési módot jelölte meg, az általános jellegű tiltás helyett, [...] a korábbi 1978. évi IV. törvény 2013. április 30 napját megelőző 269/B. §-hoz képest szűkebb körben állapítja meg a büntetendő magatartások körét, a jelképek használata ennek alapján büntetendő, ha ideológiákkal való azonosulás azok propagálásának szándéka érdekében történik.[76]
Ezután megállapította: kizárható, hogy az önkényuralmi jelképet használó tettesek a tiltott jelképet elítélve kívántak fellépni, ezért cselekményük e tekintetben, különösen a jelképpel való azonosulás, a karlendítés miatt, tényállásszerű. A vádemelést követően a Pesti Központi Kerületi Bíróság az elsőrendű vádlottat mint felbujtót, a másod- és a harmadrendű vádlottakat mint társtetteseket bűnösnek mondta ki önkényuralmi jelkép használata vétségében [Btk. 335. b) pont], és négy évre eltiltotta a Magyar Labdarúgó-szövetség által és a tagszervezeti versenyszervezésben rendezett sportesemények látogatásától.[77] A bíróság határozata érdemi indokolást nem adott, csupán a tényállás ismertetését követően kimondta, hogy a vádlottak cselekménye alkalmas volt a köznyugalom megzavarására.
Figyelemre méltó, hogy az ügyészség teleologikus értelmezéssel indokolta a propagálási szándékot. Az elkövetés módjának (a köznyugalom megzavarására való alkalmasság) tényállásszerűsége épp e speciális szándék megkövetelésével teljesül. Az előző pontban, a tényállás elkövetési tárgyainál bemutattam, hogy önmagában a fasiszta ideológiához kapcsolódó üdvözlési forma - amely a német jogban büntetendő - nem ad alapot bűncselekmény megállapításra. Azonban a nem elkövetési tárgynak minősülő, de a fasiszta (vagy a kommunista) ideológiához kapcsolódó egyéb jelképeknek a - büntetőjogi felelősségre kiható - jelentősége abban ragadható meg, hogy épp ezek az egyéb szimbólumok alapozhatják meg a büntethetőséghez szükséges propagálási, azonosulási szándékot.
Bár a vizsgált tényállás a jogalkalmazási gyakorlatban nem gyakori bűncselekmény, a jelentőségét nem lehet elvitatni. A mintaként szolgáló német szabályozás szigorúbb, mint a magyar tényállási konstrukció. Az elkövetési tárgyak, főként a nemzetiszocialista ideológiához kapcsolódó önkényuralmi jelképek tekintetében a német szabályozás tágabb. Megfontolandó lehet a
- 146/147 -
magyar szabályozásnál is a fasiszta ideológiához kapcsolódó további szimbólumok használatának pönalizálása. E szimbólumok jogi hatása jelenleg abban manifesztálódik, hogy a bűncselekmény megállapításához szükséges speciális szándék megállapításához képez indíciumot.
A német büntető törvénykönyv deliktumával összefüggésben a judikatúra felelősségelimináló szándékot követel meg, amely alapján a bűncselekmény akkor nem valósul meg, ha az elkövető nyilvánvalóan és egyértelműen ellenérzését, ellenállását fejezi ki az adott ideológiával szemben. Ez a felelősségelimináló szándék a magyar propagandaszándékhoz képest szigorúbb elbírálást tesz lehetővé, hiszen ennek alapján pusztán haszonszerzési célzattal nem lehet mentesülni a büntetőjogi felelősség alól. Ezzel szemben a magyar alkotmánybírósági és rendes bírósági gyakorlatban kifejlődött propagálási szándék felelősségalapító, hiszen e sajátos szándék megléte szükséges ahhoz, hogy a bűncselekményt megállapítsák, továbbá ez támasztja alá a tényállás alkotmányos legitimitását.
Az Alaptörvény negyedik módosításával deklarált egyéni és kollektív méltóság a véleményszabadság büntetőjogi korlátja. Jelentősége abban áll, hogy a szólásszabadság büntetőjogi korlátait - az Alaptörvény IX. cikkével összefüggésben - megszorítóan kell értelmezni. Ennél a tényállásnál a megszorító értelmezés az emberi (kollektív) méltósággal kapcsolatban a propagálási szándék megkövetelésében jelentkezik, hiszen ez a szándék alkalmas lehet a (kollektív) méltóság megsértésére, ami kihat a primer jogi tárgyként nevesített köznyugalomra. Ez a megszorító értelmezés tekintettel van az anyagi jogi legalitás elvére is, hiszen szűkíti az elkövető büntetőjogi felelősségét, azonban megtartja a tényállás alkotmánykonformitását.
Anstötz, Stephan: § 86a. In Jürgen Schäfer (szerk.): Münchener Kommentar zum Strafgesetzbuch. München, C. H. Beck, 2021.
Bárándy Gergely: A gyűlöletbeszéd Magyarországon. Budapest, Scolar, 2010.Bárándy Gergely - Berta Aliz: Önkényuralmi jelképek használata és a gyalázkodás. Rendészeti Szemle 2010/2., 61-81.
Dewitz, Clivia von: NS-Gedankengut und Strafrecht. Die §§86, 86a StGB und § 130 StGB zwischen der Abwehr neonazistischer Gefahren und symbolischem Strafrecht. Berlin, Duncker & Humblot, 2006.
Deli Gergely: 4/2013. (II. 21.) AB határozat - ötágú vörös csillag. In Gárdos-Orosz Fruzsina - Zakariás Kinga (szerk.): Az alkotmánybírósági gyakorlat. Az Alkotmánybíróság 100 elvi jelentőségű határozata 1990-2020 II. Budapest, HVG-ORAC, 2021, 141-156.
Hamdan, Binke: Hitlergruß und Hakenkreuz - (Keine) Mittel zum politischen Kampf? §86a StGB im Lichte des Verfassungsrechts. Jura, 2008/3., 162-172.
Hefendehl, Roland: Kollektive Rechtsgüter im Strafrecht. Köln, C. Heymanns, 2002.
Hornyák Szabolcs: A köznyugalom elleni bűncselekmények. Doktori értekezés, Pécs, PTE, 2010.
Hornyák Szabolcs: Az önkényuralmi jelképek használatának büntethetőségéről. Bűnügyi Szemle, 2010/1., 17-27.
- 147/148 -
Karsai, Krisztina: Symbole als Gegenstand des ungarischen und europäischen Strafrechts - Verkehrtes Gesinnungsstrafrecht? Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft, 2007/4., 189-206.
https://doi.org/10.1515/zstw.119.4.1037
Koltay András: A közösségek méltóságának védelme. Iustum Aequum Salutare, 2005/1., 147-169.
Koltay András: A "clear and present danger" elv fordulatos története az Egyesült Államokban és Magyarországon. Magyar Jog, 2009/7., 415-423.
Koltay András: A vörös csillag Európában - a Vajnai v. Hungary-ügy az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Jogesetek Magyarázata, 2010/1., 77-82.
Koltay András (szerk.): A gyűlöletbeszéd korlátozása Magyarországon. Alkotmányos és jogalkalmazói megközelítések, európai kitekintéssel. Budapest, CompLex, 2013.
Körtvélyesi Zsolt: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a vörös csillag használatával kapcsolatos rendőri fellépésről és a strasbourgi mérce alkalmazásáról. Jogesetek Magyarázata, 2011/4., 26-33.
Mezőlaki Erik: 335. §. In Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2022.
Nagy Ferenc: Gondolatok a jogi tárgyról. Büntetőjogi Kodifikáció, 2008/1., 3-8.
Nagy Ferenc: A jogi tárgy német büntetőjogi dogmatörténetéről. Jogtudományi Közlöny, 2010/7-8., 327-335.
Roxin, Claus: Strafrecht Allgemeiner Teil I. München, C. H. Beck, 2006.
https://doi.org/10.17104/9783406731181-867
Stegbauer, Andreas: Rechtsextremistische Propaganda und das Kennzeichenverbot des § 86 a StGB. Juristische Rundschau, 2002/5., 182-188.
https://doi.org/10.1515/juru.2002.091
Steinsiek, Mark: § 86a. In Gabriele Cirener et al. (szerk.): Strafgesetzbuch Leipziger Kommentar. Berlin, De Gruyter, 2022.
Szigeti Krisztina: A bírói jogértelmezés és a hetedik alaptörvény-módosítás Eljárásjogi Szemle, 2018/4., 9-17.
Szomora, Zsolt: Schranken und Schrankenlosigkeit der Meinungsfreiheit in Ungarn Grundrechtsbeeinflusste Widersprüche im ungarischen Strafrecht. Zeitschrift für Internationale Strafrechtsdogmatik, 2011/1., 29-43.
Szomora Zsolt: Dogmatikai és alkotmányjogi megjegyzések a gyűlölet-bűncselekmények büntetőjogi szabályozásához. Belügyi Szemle, 2013/2., 36-51.
https://doi.org/10.38146/bsz-ajia.12.v61.i2013.pp36-51
Szomora Zsolt: Alkotmány és anyagi büntetőjog. A büntetőjog-alkalmazás alkotmányosságának egyes kérdései. Szeged, Iurisperitus, 2015.
Vogel, Benjamin: Zur Bedeutung des Rechtsguts für das Gebot strafgesetzlicher Bestimmtheit. Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft, 2016/1., 139-172. https://doi.org/10.1515/zstw-2016-0007
Zentai Ágnes: Véleményszabadságtól a Molotov-koktélokig, avagy a "clear and present danger" és az önrendelkezési jog szomorú története. Rendészeti Szemle, 2010/2., 42-63. ■
JEGYZETEK
[1] Krisztina Karsai: Symbole als Gegenstand des ungarischen und europäischen Strafrechts - Verkehrtes Gesinnungsstrafrecht? Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft, 2007/4., https://doi.org/10.1515/zstw.119.4.1037, 189.
[2] Adatvédelmi okokból az ügyeket egyedi megjelöléssel jelöltem, mivel ezek nem nyilvánosan hozzáférhető dokumentumok. A jelölés a következő módon történik: az "önk." utal a bűncselekmény elnevezésére (önkényuralmi jelkép használata), ezt követi az évszám, majd az ügy jelölése (A-tól B-ig). Egy esetben fordult elő, hogy az ügyben több nyomozó hatósági és bírósági határozat is született - ezeket arab számmal jelöltem.
[3] 4/2013. (II. 21.) AB határozat, indokolás, IV. 2. pont.
[4] 13/2000. (V. 12.) AB határozat. A testület a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/A. §-át (nemzeti jelkép megsértése) alkotmányosnak ítélte.
[5] Btk. 269/B. § (1) bekezdés: "Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot, vagy ezeket ábrázoló jelképet a) terjeszt; b) nagy nyilvánosság előtt használ; c) közszemlére tesz; ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő. (2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatási célból követi el." Lásd 14/2000. (V. 12.) AB határozat. Az indítványok nemcsak a véleménynyilvánítási szabadságra, hanem a pártalapítás szabadsága, a gondolat, a lelkiismereti és a vallásszabadság megsértésére is kitértek. A jelen tanulmányban kizárólag a véleményszabadsággal összefüggésben mutatom be a határozatot.
[6] Deli Gergely: 4/2013. (II. 21.) AB határozat - ötágú vörös csillag. In Gárdos-Orosz Fruzsina - Zakariás Kinga (szerk.): Az alkotmánybírósági gyakorlat. Az Alkotmánybíróság 100 elvi jelentőségű határozata 1990-2020 II. Budapest, HVG-ORAC, 2021, 142.
[7] 14/2000. (V. 12.) AB határozat, indokolás, IV. 5. pont.
[8] 30/1992. (V. 26.) AB, indokolás, V. 4. pont.
[9] Bárándy Gergely: A gyűlöletbeszéd Magyarországon. Budapest, Scolar, 2010, 29. A közösségek méltóságának vizsgálatához lásd Koltay András: A közösségek méltóságának védelme. Iustum Aequum Salutare, 2005/1., 147-169.
[10] 14/2000. (V. 12.) AB határozat, indokolás, IV. 5. pont.
[11] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, indokolás, V. 1. pont.
[12] A közösség elleni izgatás alkotmányellenes szakasza a következőképp szólt: "269. § Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzetet, valamely nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, vagy más ilyen cselekményt követ el."
[13] 14/2000. (V. 12.) AB határozat, indokolás, IV. 3. pont.
[14] A közösség elleni uszítás ellentmondásos gyakorlata oda vezetett, hogy az absztrakt veszélyeztető tényállásból konkrét veszélyeztető tényállás lett, és még kirívó gyűlöletbeszéd esetén sem történik vádemelés. Szomora Zsolt: Dogmatikai és alkotmányjogi megjegyzések a gyűlölet-bűncselekmények büntetőjogi szabályozásához. Belügyi Szemle, 2013/2., https://doi.org/10.38146/bsz-ajia.12.v61.i2013.pp36-51, 49. Az extrém Zyklon-B gázos jogesethez lásd Zentai Ágnes: Véleményszabadságtól a Molotov-koktélokig, avagy a "clear and present danger" és az önrendelkezési jog szomorú története. Rendészeti Szemle, 2010/2., 62.
[15] Míg az izgatást vizsgáló határozatban a testület alkotmányellenesnek mondta ki a "vagy más hasonló cselekményt követ el" fordulatot, addig a nemzeti jelkép megsértésénél, amelynél az Alkotmánybíróság szerint a köznyugalmon túl a nemzeti jelképek mint az állami szuverenitást kifejező alkotmányos értékek a védendő értékek, ugyanezt a fordulatot alkotmánykonformnak minősítette. Zsolt Szomora: Schranken und Schrankenlosigkeit der Meinungsfreiheit in Ungarn Grundrechtsbeeinflusste Widersprüche im ungarischen Strafrecht. Zeitschrift für Internationale Strafrechtsdogmatik, 2011/1., 41.
[16] 14/2000. (V. 12.) AB határozat, indokolás, IV. 3. pont.
[17] Szomora i. m. (15. lj.) 41.
[18] 14/2000. (V. 12.) AB határozat, indokolás, IV. 4. pont.
[19] Uo., Holló András alkotmánybíró párhuzamos indokolása.
[20] Szomora Zsolt: Alkotmány és anyagi büntetőjog. A büntetőjog-alkalmazás alkotmányosságának egyes kérdései. Szeged, Iurisperitus, 2015, 43.
[21] Vajnai v. Hungary, no. 33629/06, 2008. július 8-i ítélet. A kontextus vizsgálatához hozzátartozik, hogy ebben az időszakban épp demokratikus választásokra készültek.
[22] Koltay András (szerk.): A gyűlöletbeszéd korlátozása Magyarországon. Alkotmányos és jogalkalmazói megközelítések, európai kitekintéssel. Budapest, CompLex, 2013, 149.
[23] Koltay András: A vörös csillag Európában - a Vajnai v. Hungary-ügy az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Jogesetek Magyarázata, 2010/1., 77-82. Koltay álláspontja szerint az itt elhangzott valós és közvetlen veszély (real and present danger) tartalmilag a nyilvánvaló és közvetlen veszélynek felel meg (clear and present danger). E mércének a hazai jogalkalmazásban való megjelenése vezetett ahhoz, hogy a gyakorlat konkrét veszélyeztető tényállásként értelmezi az uszítást. Ehhez lásd Koltay András: A "clear and present danger" elv fordulatos története az Egyesült Államokban és Magyarországon. Magyar Jog, 2009/7., 415-423.
[24] Fáber v. Hungary, no. 40721/08, 2012. július 24-i ítélet; Fratanoló v. Hungary, no. 29459/10, 2011. november 3-i ítélet.
[25] Deli i. m. (6. lj.) 145.
[26] Bár az alapügy tárgya nem önkényuralmi jelkép használata volt, hanem szabálysértés, a jelkép kétértelműsége miatt az ügyben foglalt megállapítások jelentőséggel bírnak.
[27] Fáber (24. lj.) [58]
[28] 4/2013. (II. 21.) AB határozat.
[29] 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, indokolás, IV. 2. pont.
[30] 4/2013. (II. 21.) AB határozat, indokolás, V. 2.2. pont.
[31] Szomora i. m. (20. lj.) 43-44.
[32] A jogi tárgy fogalma a büntetőjog-tudományban is igen vitatott. A jogi tárgy fogalmi vizsgálatához lásd Nagy Ferenc: A jogi tárgy német büntetőjogi dogmatörténetéről. Jogtudományi Közlöny, 2010/7-8., 327-335.; Nagy Ferenc: Gondolatok a jogi tárgyról. Büntetőjogi Kodifikáció, 2008/1., 3-8. A rendszerimmanens funkció alapján a jogi tárgy kizárólag egy jogalkotási produktum, az értelmezés során pedig e védendő értéket kell feltárni (ratio legis), azaz a jogi tárgy kizárólag a tényállás értelmezésénél játszik szerepet. Vö. Benjamin Vogel: Zur Bedeutung des Rechtsguts für das Gebot strafgesetzlicher Bestimmtheit. Zeitschrift für die gesamte Strafrechtswissenschaft, 2016/1., https://doi.org/10.1515/zstw-2016-0007, 150.
[33] Szomora i. m. (15. lj.) 37.
[34] A béke elárulása, hazaárulás, a demokratikus jogállam veszélyeztetése (Friedensverrat, Hochverrat und Gefährdung des demokratischen Rechtsstaates).
[35] Stephan Anstötz: § 86a. In Jürgen Schäfer (szerk.): Münchener Kommentar zum Strafgesetzbuch. München, C. H. Beck, 2021, Rn. 1.
[36] Mark Steinsiek: § 86a. In Gabriele Cirener et al. (szerk.): Strafgesetzbuch Leipziger Kommentar. Berlin, De Gruyter, 2022, Rn. 1.
[37] Binke Hamdan: Hitlergruß und Hakenkreuz - (Keine) Mittel zum politischen Kampf? §86a StGB im Lichte des Verfassungsrechts. Jura, 2008/3., 170.
[38] Andreas Stegbauer: Rechtsextremistische Propaganda und das Kennzeichenverbot des § 86 a StGB. Juristische Rundschau, 2002/5., https://doi.org/10.1515/juru.2002.091, 183.
[39] Hamdan i. m. (37. lj.) 171. A német alkotmánybírósági gyakorlathoz lásd BVerfGE 16, 1 (1957).
[40] Clivia von Dewitz: NS-Gedankengut und Strafrecht. Die §§86, 86a StGB und § 130 StGB zwischen der Abwehr neonazistischer Gefahren und symbolischem Strafrecht. Berlin, Duncker & Humblot, 2006, 264.
[41] Hornyák Szabolcs: A köznyugalom elleni bűncselekmények. Doktori értekezés, Pécs, PTE, 2010, 81.
[42] Uo. 82. A német szakirodalomban is találhatók olyan álláspontok, amelyek megkérdőjelezik a köznyugalom jogtárgyi jellegét. Lásd Claus Roxin: Strafrecht Allgemeiner Teil I. München, C. H. Beck, 2006, 28-29.; Roland Hefendehl: Kollektive Rechtsgüter im Strafrecht. Köln, C. Heymanns, 2002, https://doi.org/10.17104/9783406731181-867, 299.
[43] 18/2000. (VI. 6.) AB határozat, indokolás, III. 2. pont.
[44] 30/1992. (V. 26.) AB határozat, indokolás, V. 1. pont.
[45] Továbbá megjegyzendő, hogy a némettől eltérően a magyar Alaptörvény nem tartalmaz a pártokra vonatkozó és alaptörvény-ellenességet megállapító rendelkezést. Az Alaptörvény VIII. cikke csupán egyetlen tilalmat állít fel: a pártok közvetlenül nem gyakorolhatnak közhatalmat. Az Alaptörvény C) cikke sem feleltethető meg a német alaptörvényi rendelkezésnek, amely a hatalom erőszakos úton történő megszerzésének általános tilalmát mondja ki.
[46] Szomora i. m. (20. lj.) 41.
[47] 7/2021. (II. 19.) AB határozat.
[48] 3418/2024. (XI. 28.) AB határozat.
[49] Uo. indokolás IV. 1.1. pont.
[50] Uo.
[51] 2013. évi XLVIII. törvény indokolása, Általános indokolás: "ezért ezen diktatúrák jelképei tiltásának feloldása mindaddig nem időszerű és az Alaptörvényben meghatározott emberi méltósággal szemben áll, amíg Magyarországon egy olyan ember is él, akit az ilyen diktatúrák jelképeit viselők kínoztak meg."
[52] A teleologikus értelmezés lényege, hogy a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az alkalmas eszköz legyen a kitűzött cél elérésére, amit a büntetőjogban jogtárgyharmonikus értelmezésnek nevezünk. Szomora i. m. (20. lj.) 29. Ezt az értelmezési módot, azon belül is sajnálatos módon a szubjektív változatát, az Alaptörvény 28. cikke (az alkotmánykonform értelmezéssel együtt) kiemeli a többi értelmezési mód közül, kötelezővé téve a jogalkalmazók számára.
[53] 4/2013. (II. 21.) AB határozat, indokolás, IV. 2.1. pont.
[54] Ilyen például a Sturmabteilung (Sa), a Freie Deutsche Jugend (FDJ-West), a Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei (NSDAP) és a Sozialistische Reichspartei (SRP); lásd Anstötz i. m. (35. lj.) Rn. 7.; a terrorista szervezetre példa az Iszlám Állam, amelynek a zászlója tilalmazott, lásd Steinsiek i. m. (36. lj.) Rn. 8.
[55] A horogkereszt jellegzetességét nem szünteti meg az, hogy rövidített keresztekkel, lekerekített kampókkal vagy a Dávid-csillaggal összefüggésben jelenik-e meg. Steinsiek i. m. (36. lj.) Rn. 6.
[56] Uo.
[57] Koltay i. m. (2010, 23. lj.); Bárándy Gergely - Berta Aliz: Önkényuralmi jelképek használata és a gyalázkodás. Rendészeti Szemle 2010/2., 61-81.; Hornyák Szabolcs: Az önkényuralmi jelképek használatának büntethetőségéről. Bűnügyi Szemle, 2010/1., 17-27.; Körtvélyesi Zsolt: A Legfelsőbb Bíróság ítélete a vörös csillag használatával kapcsolatos rendőri fellépésről és a strasbourgi mérce alkalmazásáról. Jogesetek Magyarázata, 2011/4., 26-33.
[58] Hamdan i. m. (37. lj.) 169. Az elkövető az elítélés ellen alkotmányjogi panasszal a német szövetségi alkotmánybírósághoz fordult, azonban annak álláspontja szerint a panaszos véleményszabadsághoz fűződő joga nem sérült, így a panaszt elutasította. Lásd uo. 172.
[59] Ku.2015/1.
[60] Ez az indokolás "megfelel" a kialakult téves gyakorlatnak, amely eredménybűncselekményként kezeli a tényállást. Vö. BH2005. 46.
[61] Steinsiek i. m. (36. lj.) Rn. 37.
[62] Mezőlaki Erik: 335. §. In Karsai Krisztina (szerk.): Nagykommentár a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényhez. Budapest, Wolters Kluwer, 2022.
[63] Anstötz i. m. (35. lj.) Rn. 31.; Steinsiek i. m. (36. lj.) Rn. 37.
[64] A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapításakor elsősorban a jogszabály preambulumát, valamint a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Az Alaptörvény 28. cikke jelenlegi tartalmát az Alaptörvény hetedik módosításával nyerte el. A teleologikus értelmezéshez és a hetedik módosítás alapján bekövetkezett változások vizsgálatához lásd Szigeti Krisztina: A bírói jogértelmezés és a hetedik alaptörvény-módosítás Eljárásjogi Szemle, 2018/4., 9-17.
[65] 2013. évi XLVIII. törvény indokolása, Általános indokolás.
[66] Steinseik i. m. (36. lj.) Rn. 14.
[67] Ehhez lásd Pest Megyei Bíróság Bf.48/2007/15.
[68] Pesti Központi Kerületi Bíróság B.37.179/2012/6.
[69] Fővárosi Törvényszék Bf.7063/2014/4.
[70] Fővárosi Ítélőtábla Bhar.51/2015/9.
[71] BGHSt 28, 394.
[72] Önk.2014/A.
[73] Önk.2012/A.
[74] Önk.2013/A.
[75] Önk.2013/B.
[76] Önk.2013/B/1.
[77] Önk.2013/B/2.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző PhD-hallgató, Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
Visszaugrás
