I. A gazdasági és társadalmi folyamatok más területeihez hasonlóan a jogelmélet és a jogi gyakorlat körében a bírósági munka hatékonyságának növelése érdekében egyre fokozódik az érdeklődés - már viszonylag hosszú ideje - a bírósági ügyviteli szabályok iránt. A hatályos anyagi és eljárásjogi szabályokat illetően és meghatározóan ezek hatására mindig új jogirodalmi alkotások jelennek meg az alapul szolgáló igények és az érdeklődés kielégítése érdekében. Ennek az igénynek, érdeklődésnek a motivációját két, objektív tényező határozza meg.
A bíróságoknál szolgálatot teljesítő igazságügyi tisztviselő, illetve írnok a jogszabályban meghatározott munkakörben köteles ún. ügyviteli vizsgát tenni, mégpedig a kinevezésétől számított két éven belül. A vizsgához szükséges ismeretek megszerzését egyrészt a bíróságoknál szervezett tanfolyami oktatás, másrészt pedig az egyéni tanulás és a mindezekre épülő mindennapi gyakorlati munka adja. Ahhoz, hogy valaki az előbbi ismeretszerzést követő vizsgán meg tudjon felelni, de akkor is, ha a napi munkája során a felmerült problémákat meg tudja oldani, szükség van olyan szakirodalomra, amely a szikár jogszabályi szöveget emberközelivé tudja tenni, illetve a gyakorlatban jelentkező szakmai problémákat segít megoldani.
A másik objektív, sürgető tényezőt az ügyviteli felsőfokú oktatásban részvevők, mind az oktatók, mind pedig a hallgatók igénye jelenti. Nem szabad elfelejteni, hogy a bírósági ügyvitel tantárgyát oktatóknak csak kis hányada rendelkezik bírósági ügyviteli vizsgával, illetve ezzel kapcsolatos szakmai gyakorlattal. A felsőfokú oktatásban részvevő hallgatók számára valóságos "terra incognita", azaz ismeretlen föld az ügyvitel, illetve a bírósági ügyvitel kategóriája. Épp ezért illeti elismerés a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát, illetve a Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudományi Karát azért, hogy belevágtak a bírósági ügyvitel oktatásába és ennek kapcsán támogatták a bírósági ügyvitel oktatásához szükséges szakkönyvek megírását és megjelentetését.
A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar mellett indított igazságügyi ügyintézői oktatás keretében a bírósági ügyvitel - mint tantárgy - oktatására a jelen sorok írója kapott megbízást negyven évnyi, polgári ügyszakos bírói gyakorlattal és a bírósági szervezetben kifejtett, a bírósági ügyvitelre is kiterjedt oktatói munkával. A bírósági, illetve az egyetemi oktatásban részvevők igényére elsőként egy vázlatszerű, sokszorosított anyag készült, majd a miskolci Novotni Kiadó gondozásában előbb 2003-ban, majd kibővítve és módosítva 2004-ben jelent meg a jelen sorok írójának tollából "Az igazságügyi ügyvitel a polgári eljárásban" című, erős terjedelmi korlátokkal sújtott könyv. A tantervi és terjedelmi korlátok miatt 2009-ben a Novotni Kiadó már csak egy kettős szolgálatot teljesítő könyvet jelentetett meg "Polgári határozatok és polgári bírósági ügyvitel" címmel, de dominánsan és a legnagyobb terjedelemmel az utóbb említett témakörrel foglalkozva.
-513/514-
A Pécsi Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogi Asszisztens Képző Szakán 2006-ban Wirth Béla és Antal Gábor "A bíróságok szervezete, működése, bírósági ügyvitel" címmel, majd az Igazságügyi Igazgatási Alapszakon 2007-ben Ujkéri Csaba tollából "Bírósági szervezet és igazgatás" címmel jelent meg tankönyvjellegű kiadvány. A 2009. évben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Bírói Akadémiájának gondozásában látott napvilágot Wirth Béla "A bírósági és a végrehajtási ügyviteli szabályok" című könyve.
A legutóbbi időben, Budapesten, 2010-ben a COMPLEX Kiadó Jogi és Üzleti Tartalomszolgáltató Kft. gondozásában jelent meg Keyha Juditnak "Bírósági ügyintézők kézikönyve" című, részletes, alapos és a gyakorlatban jól használható munkája, melynél a terjedelmi szigor nem akadályozta a szerzőt a téma céltudatos feldolgozásában.
Azt lehet tehát mondani, hogy 2003 és 2010 között összesen hét olyan írásmű jelent meg a jogi szakirodalomban, mely egészében vagy túlnyomó részében a bírósági ügyvitellel foglalkozik, ami a viszonylag rövid időtartamra figyelemmel nem tekinthető csekély teljesítménynek. Azon azonban el lehet tűnődni, hogy az említett művek egy része az igazságügyi, bírósági ügyvitelnek szinte valamennyi, a polgári bírósági ügyviteltől a bírósági végrehajtási ügyszakig terjedő részterületével foglalkozik, ami veszélyeztetni látszik az egyes művek "tiszta forrás" jellegét, s magában foglalja egyrészt a témaaránytalanság, másrészt a tévedés veszélyét. A veszélyt fokozza az a tény, hogy az ügyvitel általános szabályai, a polgári ügyszak, a büntető ügyszak, a büntetés-végrehajtási ügyszak, végül a bírósági végrehajtási ügyszak ügyviteli és iratkezelési szabályai olyan tudás- és oktatási anyag mennyiséget indukálnak, melyeknek csupán egy része is jelentős munkaráfordítást, s főként jeles szakértelmet igényel.
Ami mármost a bírósági ügyvitel mindenkor szükséges és a gyakorlatot szolgáló szabályozását illeti, évszázados, de több önálló szakaszt is magában foglaló előzmények után jutottunk el a hatályos, a módosított 14/2002. (VIII. 1.) IM sz. rendelettel (BÜSZ), valamint az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2004. évi 4. számú szabályzatával (SZAB) szabályozáshoz. Az ennek megfelelő általános helyzetet az jellemzi, hogy a korábbiakban érvényesült egységes igazságszolgáltatási ügyviteli szabályok helyett egy alapjaiban teljesen új szabályozási rend lépett a gyakorlat színterére. Az igazságszolgáltatás teljes színképére érvényes bírósági ügyviteli szabályozás helyett napjainkban az igazságszolgáltatás egyes önálló részei nyertek önálló ügyviteli szabályozást, külön-külön a bíróságok, a közjegyzők, a bírósági végrehajtás számára. Miután azonban az ügyvitelben az új szervezeti rendszer kialakítása nem változtatta meg az egyes szervezeti részek alapvetően igazságszolgáltatási jellegét és funkcióját, a jól ismert ügyviteli alapvető szabályok és kategóriák a bírósági eredetet megismételve megmaradtak a speciális jogszabályok keretei között is, s ezzel csak nőtt egyrészt az ügyviteli jogszabályok száma, másrészt ezekben a jogszabályokban - szükségképp - ismétlődtek az alapvető ügyviteli kategóriák (lajstrom, mutatók, ügyszámrendszerek stb.). Ennek következményeként az ügyvitel szabályai egyre bonyolultabbá és ennek következtében egyre nehezebben megismerhetőbbé és megtanulhatóbbá váltak.
Az előbbiekben említettek miatt talán nem lenne felesleges egy új, a korábbi módszereket követő, a gyakorlatban bevált kategóriákat alkalmazó közös, általános igazságszolgáltatási ügyviteli és iratkezelési szabályzat kialakítása annál is inkább, mert
a) elkerülhetőek volnának az azonos, egyező kategóriák ismételt meghatározásai és szabályozásai (pl. kezdőirat, lajstrom, névmutató, iratboríték stb.),
b) együtt és egységesen, ha szabad így mondani, azonos nyelvezettel, s mindenhol azonos értelemmel lehetne meghatározni a közös gyökerekből eredő, de most mesterségesen és a hatékonyságot csökkentően kialakított, elkülönített kategóriákat, amire követendő példát mutat a viszonylag új, a közfeladatot ellátó szervek iratkezelésének általános követelményeiről szóló 335/2005. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet is,
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
