A német kormány 2001. évben kezdeményezte az üzemi tanácsokról szóló törvény módosítását avégett, hogy az 1972. évben elfogadott szabályozás a jövő követelményeinek megfeleljen. Voltak, akik ezt kifogásolták azzal az érveléssel, hogy a törvény főszabálya, amely a vállalkozó szükséges döntési szabadsága és a munkavállalók részvételi joga között különböztet, változatlanul időszerű, figyelembe véve különösen ennek az elhatárolásnak a bírói gyakorlatban kialakított számos pontosítását (Buchner, Herbert, NZA 2001/12/634. old.).
A német jogban az üzemi tanács választására jogosult üzem meghatározásának főszabályát a 2001. július 28-i, ún. reform-törvény nem érintette, az változatlanul maradt. Eszerint olyan (magángazdasági) üzemben, amelynek általában legalább öt határozatlan időre foglalkoztatott munkavállalója van és ezek közül legalább három választható, üzemi tanácsot kell választani [BetrVG 1. § (1) bek.]. Magának az üzemnek meghatározását nem adja a törvény, ezen a gyakorlat olyan szervezeti egységet ért, amellyel a munkáltató a munkavállalókkal meghatározott, nemcsak a saját szükséglet kielégítésére irányuló munkatechnikai cél megvalósítására folytatólagosan törekszik úgy, hogy a rendelkezésre álló eszközöket rendezetten és célzottan alkalmazza és a munkaerőt egységes vezetés irányítja (BAG AP 6. számú határozata a BetrVG 1972. 8. §-ához, ErfK/Eisemann BetrVG 1. § 8/).
A módosítás ezt a meghatározást azzal egészítette ki a törvény egésze tekintetében, hogy a megjelölt rendelkezést alkalmazni kell több vállalat közös üzemére is és a törvény megadja a közös üzem vélelmezésére alapul szolgáló tényeket. A közös üzem jellemzői megegyeznek egyetlen vállalat üzemével és attól csak annyiban térnek el, hogy az alkalmazott munkaerő és anyagi eszközök nem egy, hanem legalább két vállalathoz tartoznak, de az üzem egységes vezetés alatt működik. Ennek példájaként az építési vállalatok közös vállalkozás céljára alakított munkaközösségeit említik. Ez a kiegészítés nem volt feltétlenül szükséges, hiszen a vezetés egységessége esetén nem volt vitatott az üzem önálló jellege és ennélfogva annak a törvény hatálya alá eső volta (Buchner: i. m. 634. old.). Nem zárta ki a közös üzemre megállapított szabályok alkalmazását például az, ha a közös üzemben gazdasági társaság mellett közjogi testület is részt vesz (BAG AP 8. számú határozata a BetrVG 1972 1. §-ához Gemeinsamer Betrieb).
A törvény a 3. § módosításával bővítette annak lehetőségét, hogy az üzemi tanácsot az általános szabálytól eltérően alakítsák meg. Ennek alapján kollektív szerződés
1. több üzemmel rendelkező vállalatnál
- egyetlen, az egész vállalatra kiterjedő üzemi tanács alakításáról, vagy
- üzemek összefogásáról
rendelkezhet, ha ez az üzemi tanács(ok) alakítását megkönnyíti vagy egyébként a munkavállalók érdekeinek szakszerű megóvását szolgálja,
2. olyan vállalatnál vagy konszernnél, amely termék-, vagy tervcsoportonként meghatározott üzletágak szerint működik, és ezek vezetésének ügyköre az üzemi tanács közreműködése körébe tartozó ügyekre is kiterjed, előírhatja az üzemi tanács(ok) üzletágak szerinti alakítását, ha ez az üzemi tanács feladatainak szakszerű ellátását szolgálja,
3. más munkavállalói képviseleti struktúrát alakíthat ki, amennyiben ez különösen az üzemi-, vállalati-, vagy konszern-szervezetre, illetve vállalatok együttműködésének más formáira tekintettel a munkavállalók hatékony és célszerű érdekképviseletét szolgálja. Ennek példájaként az indokolás a termelési folyamat egészére kiterjedő üzemi tanácsot említi: így amikor a gépjármű-gyártó üzemi tanácsának jogköre kiterjed a kisebb beszállító üzemekre is, ami az utóbbiaknak kiszolgáltatottságát indokolatlanul növelheti (Buchner: i. m. 634. old.),
4. kiegészítő üzemi tanácsi testületekről (munkaközösségekről) rendelkezhet, amelyek a munkavállalói képviseleteknek vállalatokon átnyúló együttműködését szolgálják,
5. a munkavállalók kiegészítő üzemi tanácsi képviseletéről rendelkezhet, amely az üzemi tanács és a munkavállalók együttműködését megkönnyíti.
Kollektív szerződés hiányában az előbbieknek megfelelő különös szabályok eltérően is megállapíthatók. Így például az 1-2., 4-5. pontok bármelyikének fennállása esetén a megfelelő szabályozást az üzemi megállapodás is magában foglalhatja. A tervezetet kritikával illetők főleg arra hivatkoznak, hogy ez a szabályozás túlzott jogkört ad a szakszervezeteknek, hiszen ilyen, általánostól eltérő szabályozás üzemi tanács által köthető üzemi megállapodásban csak kollektív szerződés hiányában fogadható el, és ha az üzemben bármely (például munkabér) kérdésre kiterjedő kollektív szerződés van érvényben, már kizárt üzemi megállapodással létesíthető különös rendezés (Buchner: i. m. 635. old.).
Változatlan maradt a 4. §-nak az a rendelkezése, amelynek értelmében az üzemrész önálló üzemnek tekintendő, ha az üzemre megállapított általános követelményeknek megfelel, vagyis általában legalább öt határozatlan időre foglalkoztatott munkavállalója van s ezek közül legalább három választható, és a főüzemtől területileg messze esik, vagy feladatkörénél, illetve szervezeténél fogva önálló. Ilyen esetben az eddigi szabályok szerint az üzemrész üzemi tanácsi képviseletéhez az volt szükséges, hogy az üzemrész önálló üzemként üzemi tanácsot válasszon. A törvény most megengedi, hogy az üzemrész munkavállalói önálló üzemi tanács választása helyett részt vegyenek a főüzem üzemi tanácsának választásában, ezt a főüzem üzemi tanácsa is kezdeményezheti. Ha viszont az üzemrész az üzemre megállapított általános követelményeknek nem felel meg, a főüzem részének tekintendő és csak azzal együtt választhat üzemi tanácsot.
Korábban a törvény a választásnál és egyéb szempontból a munkásokat és az alkalmazottakat különböztette meg, az üzemi tanács tagjainak a munkások és az alkalmazottak számarányának megfelelő képviseletét rendelte, ezt a módosítás megszünteti, bár szövege szerint munkavállalónak továbbra is a munkásokat és az alkalmazottakat tekinti, és a továbbiakban a munkavállaló-nő és munkavállaló megkülönböztetést alkalmazza (BetrVG 5. § I, 6., 10. §). Kifejezetten előírja a módosított rendelkezés, hogy a munkavállalói jelleg megállapíthatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az üzemben, külszolgálatban vagy távmunkával foglalkoztatják-e, és munkavállalónak minősül a bedolgozó is, ha túlnyomóan az üzem részére tevékenykedik. Változatlan maradt a munkavállalónak nem tekinthető személyek, valamint a törvény hatálya alá nem tartozó vezető állású alkalmazottak meghatározása, például az előbbiekhez tartoznak a jogi személy szervezeti képviselői, a kkt. meghatározott tagjai, egyes közeli hozzátartozók meghatározott esetben, az utóbbiakhoz pedig egyebek között az üzemben vagy üzemrészlegben foglalkoztatott személyek önálló alkalmazására vagy munkaviszonyának megszüntetésére jogosult(ak). Megjegyzendő, hogy a munkások és alkalmazottak megkülönböztetése változatlanul fennáll Ausztriában.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
