Az ún. "dávodi abortuszper" 1998-ban rendkívüli sajtónyilvánosságot kapott esemény volt, mely az alapper lezáródása - s az ügyben vitatott abortusz végrehajtása után - további polgári és büntetőperben folytatódott, s ajánlást fogalmazott meg benne az adatvédelmi biztos. Az események jelentőségét mutatja - amellett, hogy hónapokig foglalkozott vele vezető helyen a magyar sajtó -, hogy a jogi történéseken túl, több értékes tanulmány született az ügy nyomán, és K. M. katolikus papot II. János Pál pápa az ügyben kifejtett életvédő tevékenységéért pápai káplánnak nevezte ki.
A nagy visszhang, s az események hosszú jogi továbbélése alátámasztja azt, hogy a méhmagzat jogállása szempontjából a per előtt polgári jogi és polgári eljárásjogi joghézag állt fenn, mely a perek jogerős lezárásával - meglehet vitatható módon - fennmaradt. Így a perek - annak ellenére, hogy a perbeli szereplőknek vitathatatlanul súlyos megpróbáltatást jelentettek - a joggyakorlat, s a jogelmélet számára komoly tanulságokat hoztak, s rávilágítottak e téren a jogalkotás hiányaira, s ellentmondásaira.
Mindenek előtt megállapítható, hogy az ún. abortuszperek a külföldi joggyakorlatban - különösen az esetjogi jogrendszerekben - teljesen megszokott jelenségnek számítanak. Különösen érvényes ez az angol-amerikai joggyakorlatra, ahol az abortuszra vonatkozó "anyagi jog" vagy rendkívül hézagos (USA), vagy az anyagi jogra komoly hatása volt a bírói gyakorlatnak (Anglia).[1] Hivatkozhatunk a holland joggyakorlatra, mely a hatályos Btk. ellenére legalizálta az abortuszt a hetvenes években Hollandiában,[2] de hivatkozhatunk a magyar Curia ítéleteire is a XIX-XX. századból.[3] A példák hosszan sorolhatók a jogállamok joggyakorlatából, melyek segítették alkotó módon - pozitív vagy negatív irányban - a jogalkotást és elméletet. A pozitív példák körébe nem sorolhatók a pártállami magyar büntető-abortusz ítéletek, melyek kizárólag az alkotmányellenesnek nyilvánított pártállami abortuszrendeletek - alkotmányellenességüket kimondta 64/1991. (XII. 17.) Abh. - végrehajtására szorítkoztak a büntetőjog területén. Így az ún. "abortuszper" csak a magyar közvélemény és a magyar sajtó számára volt újdonság, ez a jogállamok joggyakorlatában megszokott jelenség.
Voltaképpen ezt a jogállamokban megszokott "próbaper" utat kívánta járni a dávodi abortuszügyben kulcsszerepet betöltő "Alfa Magzat-, Csecsemő-, Gyermek- és Családvédelmi Szövetség" is.
Az ügy előzményének tekinthető a Miskolci Városi Bíróságon[4] és a BAZ Megyei Bíróságon[5] 1997-1998 lefolyt per. Itt a per felperese a kirendelt ügygyondnok által képviselt méhmagzat, I. alperes a Gyivi, II. r. alperes a méhmagzat kk. (korlátozottan cselekvőképes 17 éves) édesanyja.
A per előzménye, hogy a kk. várandós édesanya többször ellentétes nyilatkozatot tett gyermeke megtartásával kapcsolatban; sőt, a Megyei Kórház Szülészeti-Nőgyógyászati Osztályán félbeszakította a megkezdett orvosi beavatkozást, s távozott a kórházból. Közben T. I. 100.000,- Ft-t letétbe helyezett a
- 465/466 -
méhmagzat javára, s az Alfa Szövetség kérte a magzat részére ügygondnok kirendelését, ami megtörtént. A Gyivi és a kk. II. r. alperes intézeti gyám képviselője - az ítéletből nem derül ki, hogy miért lehet önálló peres fél - hosszan szól a perben az abortusz elvégzésének indokoltsága mellett.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a méhmagzat jogképessége általános, egyenlő és feltételes, s a jogképesség feltétele az élveszületés. Az ítélet szerint a méhmagzat gondnoka a szülés előtt pert indíthat, ebben az esetben döntés csak akkor hozható, ha a gyermek jogképessé válik, vagyis megszületik. Jelen perben azonban ez nem alkalmazandó, mivel jelen perben maga a születés, a terhesség megszakítása a per tárgya, így a születés bevárásával a per okafogyottá válik. Ezért a keresetet - a bíróság szerint - el kellett utasítani, mivel ez az igény a feltételes jogképességre tekintettel nem érvényesíthető. A méhmagzati ügygondnok fellebbezett az ítélet ellen, időközben az édesanya - feltehetően spontán módon - elvetélt.
Ezért a B.A.Z. Megyei Bíróság végzésével a pert megszüntette, az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, s megállapította, hogy a magzatnak nincs perbeli jogképessége, ezért a keresetet idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani.
A perbeli pozíciók rövid elemzése előtt állapítsuk meg, hogy a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény ellentmondásosan rendelkezik a terhességmegszakítási kérelem előterjesztéséről.
A törvény 8. § (2) bek. szerint korlátozottan cselekvőképes személy esetén a törvényes képviselő "tudomásul vevő" nyilatkozata szükséges az abortusz kérelem érvényességéhez. [A Ptk. vonatkozó rendelkezései ilyen nyilatkozatot nem ismernek; a 14. § (1) bek. szerint a törvényes képviselő beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges a személyesen megtehető nyilatkozatokon kívül.]
A törvény 8. § (3) bek. szerint cselekvőképtelen személy esetében a jognyilatkozatot a törvényes képviselő terjeszti elő. Itt tehát a kiskorúnak egyáltalán nincs jognyilatkozati lehetősége, tehát elvileg fennáll a kiskorú abortuszra kényszerítésének lehetősége. A Gyermek jogairól 1989-ben New Yorkban elfogadott Egyezmény (1991. évi LXIV. törvény) alapján a Csjt. 71. § (4) bek. kimondja, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek az őt érintő döntések során véleményt nyilváníthat, s ezt figyelembe kell venni érettségére, korára figyelemmel.
Így a "magzati élet védelméről" szóló törvény más törvények kiérlelt rendszerével szembekerülve, korlátozottan cselekvőképesek esetén jóformán kizárólag a kiskorú, cselekvőképtelenek esetében viszont kizárólag a törvényes képviselő nyilatkozatát kívánja meg.
Jelen perben az eljáró hatóságok (gyámhivatal, I. fokú bíróság) a kezdetekben hibát követtek el, mivel a hatályos törvény korlátozottan cselekvőképes személyek esetén - erősen vitatható módon - csakúgy, mint nagykorúak esetén alapvetően a várandós nő nyilatkozatát veszi figyelembe a terhességmegszakítási eljárásban.
Így a méhmagzati gondnokot kirendelő gyámhivatalnak, a kirendelés előtt meg kellett volna győződnie a kiskorú befolyásmentes akaratáról.
Ha ezt megteszi a gyámhivatal, nincs per, mert 2 eset lehetséges:
- a perbeli kiskorú nem kívánja megszakítani a terhességét; ekkor őt erre senki nem kényszerítheti, senki nem pótolhatja a nyilatkozatát,
- ha a perbeli kiskorú meg kívánja szakítani a terhességet, ezt szintén nem akadályozhatja meg senki, adott esetben - erről itt nincs szó - az intézeti gyám "tudomásul vevő" nyilatkozatát pótolhatja a gyámhivatal.
Vagyis a hatályos szabályok között - melyet rossznak tartok - nem kerülhetett volna sor méhmagzati ügygondnok kirendelésére. A méhmagzat perbeli jogképességét később fogom elemezni; azt azonban előre lehet bocsátani, hogy elhibázott - s így eleve sikertelen is - a hatályos törvényi szabályozás mellett, hogy a méhmagzat saját anyjával szemben álljon perben. (Amennyiben adott esetben felmerül cselekvőképtelenek esetén az anya törvényes képviselőjének kényszerítő magatartása a terhesség megszakítására, akkor adott esetben az anya és a magzat ügygondnoka együtt állhat felperesi oldalon, szemben az anya törvényes képviselőjével.)
Hasonló hibát követett el az elsőfokú bíróság is; a méhmagzat jogképességének irányából közelítette meg a kérdést, miközben az anya nyilatkozatával nem foglalkozott, úgyszintén nem értékelte a magzat javára letétbe helyezett 100.000,- Ft. sorsát.
Ezzel sajnos az eljáró hatóságok tévútra vezették a teljesen jóhiszeműen eljáró Alfa Szövetséget és T. I.-t, akik az eljáró hatóságok döntései nyomán joggal hihették, hogy ha valódi kényszerhelyzettel találkoznak kiskorú anya esetén, járható út a felperesi magzat keresete saját anyjával szemben.
A dávodi tévedés tehát a miskolci gyámhivatal és a B.A.Z. megyei bíróságok hibájában gyökerezik.
Az ún. "dávodi perben" az elsőfokon eljárt bíróság ítélete alapján az alábbi tényállás állapítható meg:
- A II. r. alperes a magzat fogamzásakor, s az elsőfokú ítélet meghozatalakor néhány hónap híján 14 éves cselekvőképtelen kiskorú;
- 1998. január elején II. r. alperes megismerkedik X.Y.-nal, akivel másnap nemi kapcsolatot létesít (X.Y.-t az utóbb lefolytatott büntetőeljárásban megrontás miatt elítélik.);
- 1998. február 17-én megállapítják II. r. alperes terhességét, ugyanazon a napon I. r. alperes (II. r. alperes törvényes képviselője) a Családvédelmi Szolgálatnál terhesség megszakítás iránti kérelmet terjeszt elő, amelyet II. r. alperes is aláírt;
- 1998. február 24-én a terhességmegszakításra kijelölt napon II. r. alperes a kórházban nem jelenik meg;
- A terhességet megállapító orvos értesíti erről e körülményről a helyi iskolaigazgatót, és a Bajai Család-
- 466/467 -
segítő Központ vezetőjét. A vezető előtt II. r. alperes két ízben kijelenti, hogy a gyermeket meg kívánja tartani, csupán környezetének fenyegető-kényszerítő hatására tette korábban a beavatkozásba beleegyező nyilatkozatát;
- Ezután a család lakásán "válságtanácskozás" zajlott le a polgármester, az iskolaigazgató, I-II. r. alperes, és két családtag jelenlétében. A jelenlévők a gyermek megszületése ellen nyilatkoztak, sőt, az iskolaigazgató kijelentette, hogy semmi körülmények között nem folytathatja II. r. alperes az iskolában tanulmányait. Ekkor a jelenlévők előtt II. r. alperes kijelentette, hogy a gyermeket nem tartja meg;
- Az eseményekről tudomást szerző Alfa Szövetség egyidejűleg megkereste az illetékes gyámhivatalt, II. r. alperes méhmagzata javára eseti gondnok kirendelésére;
A gyámhivatal 1998. március 2-án határozatával eseti gondnokot rendelt ki a magzat számára, mivel a "kk. személyiségét erőszakos ráhatással befolyásoló környezete miatt magzatát el kívánja hajtani, ezzel pedig a magzat és az anya között érdekellentét áll fenn";
- I. r. és II. r. alperesek a Családvédelmi Szolgálatnál 1998. március 2-án ismét kérelmet terjesztenek elő a terhességmegszakításra. 1998. március 4-én a bajai kórház megtagadta a beavatkozást, mivel értesítették a folyamatban lévő perről;
- A magzat eseti gondnoka keresetében kérte annak megállapítását, hogy a II. r. alperes terhessége nem szakítható meg, I-II. r. alperes terhesség megszakítást kérő nyilatkozata érvénytelen, s a terhesség megszakítása sérti a méhmagzat felperes élethez való jogát. A keresetlevélhez egy letéti szerződést csatolt, mely szerint T. I. 100.000,- Ft-ot helyezett letétbe a méhmagzat részére, azzal, hogy az összeggel a magzat élveszületése esetére II. r. alperes jogosult rendelkezni.
Az ügyben a Bajai Városi Bíróság 1998. március 20-án hozta meg ítéletét. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a "méhmagzati életkorát élő felperesnek" az Alkotmányban biztosított emberi élethez való jogát sért a II. r. alperesen végrehajtani tervezett művi abortusz, ezért az I. r. alperes, mint törvényes képviselőjének a terhesség megszakítására tett jognyilatkozatát hatálytalanítja, és II. r. alperes ezirányú kérelme is semmis. Az indokolási részben a Ptk. 8-9. § értelmezésével megállapítja a bíróság a magzat perbeli jogképességét, s megállapítja, hogy eseti gondnoka megindíthatta a pert.
Megállapítja a bíróság, hogy a II. r. alperes 1998. március 2-i kérelme előterjesztésekor - környezete hatására - akarata szabad nyilvánítására képtelen állapotban volt, ezért jognyilatkozata érvénytelen, figyelemmel korábbi, a gyermek megtartására vonatkozó nyilatkozataira is.
A bíróság a magzatot "személynek" tekintette, s e körben hivatkozik a 64/1991. (XII. 17.) AB. határozatra, s leírja, hogy a "bíróság álláspontja szerint az emberi élet a fogantatástól a halálig egységes folyamat, így a magzatot az Alkotmány 54. §-ában biztosított abszolút védelem - az élethez való jog - megilleti". A bíróság csak azt vizsgálta, hogy a magzat kihordása nem veszélyezteti-e a II. alperes egészséghez és élethez való jogát, s orvosszakértői vélemény alapján úgy találta, hogy az összeütközés nem áll fenn. A magzat élethez való jogával szemben nem találta a bíróság azonos súlyúnak az I. r. alperes által hivatkozott önrendelkezési jogot. Nem értékelte a bíróság a 100.000,- Ft-nak a magzat részére történő letétbe helyezését.[6]
Az ítélet ellen I. r. alperes és II. r. alperes ügygondnoka fellebbezett. Az elsőfokú ítélet meghozatala után jogerőre emelkedett határozatával az illetékes gyámhivatal visszavonta a felperesi méhmagzati gondnok kirendelésére tett határozatát. (A visszavonó határozat ellen a gondnok fellebbezett.)
Az ítélet hatalmas sajtóvisszhangot keltett. Az eseménnyel a következő hetekben-hónapokban közel 500 sajtóhíradás, cikk foglalkozott, többen körülük elsőoldalas kiemelt hírként.[7] Különösen kirívó volt az MTV 1 1998. március 23-i 19.30 adása, ahol fő hírként 8 percig foglalkozott az eseménnyel felismerhetővé téve az ügy alpereseit. Ki kell emelni, hogy a sajtónyil-
- 467/468 -
vánossághoz egyetlen érintett sem járult hozzá, s az MTV 1 Híradó eljárását az adatvédelmi biztos, s az ORTT is jogellenesnek ítélte. Az első, s legnagyobb hatást keltő írás Kis János cikke volt a Magyar Hírlapban.[8] A szerző - mindössze 3 nappal az elsőfokú ítélet után - 8 törvénysértést fedez fel az ügyben, megállapítva a "közhatalom képviselőinek sorozatos törvénysértései" mellett a kezdeményező Alfa Szövetség felelősségét is. Fontos kiinduló pontja, hogy a magzat részére történő pénzügyi letét joggal való visszaélés, melynek "nem az a célja, hogy segítse a megszületendő gyermeket, hanem hogy kikényszerítse a gyermek megszületését". Ha ez lehetséges és jogszerű lenne, akkor - a szerző szerint - pelenka és gumibugyi ajándékozásával kikényszeríthető a születés a nő akaratával szemben.
Időközben a külföldön tartózkodó Dr. Kökény Mihály egészségügyi miniszter az I. fokú bíróság döntése ellenére (!) engedélyezte a terhesség megszakítását. Ezután II. r. alperes terhességének megszakítása 1998. március 26-án megtörtént.
A "dávodi abortuszper" ezzel lényegét tekintve befejeződött, mivel a per felperes méhmagzata már nem létezett.
Formailag azonban dönteni kellett a fellebbezésekről, ezt tette meg a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1998. április 17-én kelt végzésével, mellyel a pert megszüntette, s a Városi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.[9] A végzés szerint a magzatnak nincs perbeli jogképessége, mivel jogképessége feltételes, az élveszületéstől függ. A magzatot a jogszerzés reménye - a 100.000,- Ft letétbe helyezése - nem teszi jogképessé. A bíróság akkor járt volna el helyesen - a Megyei Bíróság szerint -, ha idézés kibocsátása nélkül elutasítja a keresetlevelet.
Véleményem szerint az ügyben eljáró minden hatóság követett el kisebb-nagyobb hibákat.
- A jogalkotó - az Alkotmánybíróság határozata ellenére - nyitva hagyta a magzat jogállásának kérdését. Ugyanakkor a magzati élet védelméről szóló törvény (1992. évi LXXIX. törvény) a hatályos törvényekkel szembekerülve szabályozza a kiskorúak jognyilatkozatait a terhességmegszakítási eljárásban;
- Így a magzat polgári perbeli érdekképviseletének területén a per idején joghézag volt. Ezen helyzetben minden eljáró fél, s hatóság alapul vehette az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB. határozatát, ahol a testület kijelentette: a probléma az, hogy "az ember jogi fogalma kiterjedjen-e a születés előttre, egészen a fogantatásig". Az Alkotmánybíróság szerint ennek jogi akadálya nincs, de a döntés a törvényhozásé. Miután a törvényhozás nyitva hagyta a kérdést - illetve rosszul szabályozta -, a felmerült igényről, a joghézag érzékelésével kellett dönteni mindenkinek.
Így a dávodi ügyben történtekért az elsődleges felelősség a mulasztó törvényhozást illeti.
Az eljáró hatóságok tévedéseinek közös gyökere, hogy kizárólag a magzat jogképességének, jogainak oldaláról közelítették meg a kérdést.
A külföldi joggyakorlatban, törvényhozásban egységes a vélemény, hogy az abortusz szabályozásban, az abortusz jogvitákban két jog kollíziójáról van szó: a nő önrendelkezési joga ütközik a magzat védelmével, életjogával. A törvényhozás a két jog kollíziójánál mindig határvonalat húz; az engedélyezett esetekben az önrendelkezési jogé az elsőbbség, a korlátozások esetén viszont a magzatvédelem a meghatározó. Ezért a konkrét egyedi ügyekben meg kell vizsgálni mi a nő befolyásmentes akarata, s ha az a törvényes keretek között van, az önrendelkezési jog a meghatározó. Így - a hatályos szabályok szerint - a magzat védelmének elsődlegessége csak az anya szabad akaratának hiányánál, illetve a jog által tiltott eseteknél irányadó.
Az eljáró hatóságok ezt a körülményt nem vizsgálták, nem mérlegelték.
A tényállásból megállapítható, hogy az ügyben a terhességmegszakítási kérelem előterjesztése a törvényes keretek között történt. Alapos okkal merült fel viszont az ügyben, hogy a cselekvőképtelen kiskorút környezete kényszerítette, befolyásolta. Egyértelmű, hogy cselekvőképtelen kiskorú véleményét a Csjt. 71. § (4) bek. alapján figyelembe kellett volna venni. Ha ő úgy nyilatkozik - akár a gyámhivatal, akár a bíróság előtt -, hogy törvényes képviselőjével egyezően meg kívánja szakítani a terhességet, nem lehetett volna ügygondnokot kirendelni, illetve a keresetet akkor is el kell utasítani, ha a bíróságnak az adott véleménye van a magzat perbeli jogképességéről.
A fentiek alapján álláspontunk a következő:
- A gyámhivatal tévedett, mikor úgy rendelt ki a magzat részére ügygondnokot, hogy nem vizsgálta meg alaposan a tényállást; elsősorban nem hallgatta meg alaposan a cselekvőképtelen kiskorút. Amennyiben a meghallgatás során úgy találja, hogy a cselekvőképtelen kiskorúval szemben a kényszerítés esete áll fenn, az anya és a magzat részére azonos oldalon, felperesi pozícióban lévő, különböző ügygondnokoknak kellett volna eljárniuk. Eleve elhibázott pozíció, ha a magzat ügygondnoka a saját anyja ellen indít keresetet - ha a törvényes feltételek fennállnak -, mert így az a végeredmény születhet, hogy az anyát törvényes keretek között a bíróság kényszerítheti a gyermek megszülésére. Ez a jogalkotói akarattal való szembekerülés, mely jogalkotói akarat helyességét vitathatjuk, de szembe kerülni vele nem lehet.
- 468/469 -
- Az elsőfokú bíróság tiszteletreméltó következetességgel végigvezette védhető álláspontját a magzat jogalanyiságára vonatkozóan, a fennálló joghézag keretei között. Indokolása meggyőző. Nem érzékelte viszont az elsőfokú bíróság a gyámhivatal által teremtett csapdahelyezetet; kizárólag a magzat jogalanyiságának szempontjából igyekezett megoldani a kérdést, s nem értékelte a cselekvőképtelen kiskorú és törvényes képviselője nyilatkozatát. Holott, ha a bíróság a meghallgatás időpontjában arról győződik meg, hogy a kiskorú szintén kívánja a terhességmegszakítást (még esetleg hozzászámítva azt is, hogy ebben környezete befolyásolta, nem törvénysértő módon) a terhességmegszakítás törvényes feltételeinek fennállása esetén a keresetet ezen a címen kell elutasítani. (Még akkor is, ha a bíróság fenntartja - védhető - álláspontját a magzat jogalanyiságáról.)
- A másodfokú bíróság tévedett, mikor globálisan elutasította a magzat perbeli jogalanyiságát. A magzati életet az állam védi; a Btk. 169. §-ban foglalt "Magzatelhajtás" védelmi tárgya a "magzat élete" is,[10] a hatályos törvény a "Magzati élet védelméről" címet viseli, s a terhességmegszakítási eljárásban a tanácsot adó védőnőnek a magzati élet megtartása érdekében kell a tájékoztatást nyújtani [tv. 9. § (1) bek.], s a hatályos orvos-etikai kódex szerint is az orvos etikai kötelessége, hogy a terhesség megtartása érdekében érveljen (72. pont). Ilyen jogszabályi-etikai háttér mellett, melyek a hatályos magyar jogban a magzati élet jogi védelmét szolgálják a, polgári perből a magzati élet védelmét kizárni nem lehet. Megjegyzendő, hogy a 149/1997. (IX. 10.) Korm. rend. a gyámhatóságokról és a gyámhivatali eljárásról 138. §-ban ("A méhmagzat gondnoka") nem korlátozza a perindítás jogát a gondnok részéről, csak kizárólag azokra az esetekre, ahol a szülő képviseleti joga is korlátozva van. Így a megyei bíróság végzése szemben áll a hatályos jogszabállyal. Egyébként a bíróság végzésében azt állapítja meg, hogy a "gondnok saját nevében perindításra nem jogosult", ami értelmetlen, mert nyilvánvaló, hogy a perindítás csak a méhmagzat nevében történhet, mely következik a kirendelő határozatból is.
A magzati élet védelmére a polgári perben két esetben kerülhet sor:
- ha az anyát - beleértve a cselekvőképtelen kiskorú anyát - kényszeríteni akarják a terhességmegszakításra. Ebben az esetben az anya, illetve a méhmagzat ügygondnoka állhat felperesi oldalon;
- ha az anya a törvényes kereteken kívül kívánja megszakítani terhességét. Ebben az esetben az anya ellen indíthatja a pert a magzati ügygondnok.
Elfogadhatatlan jogelméletileg és gyakorlatilag az az állapot, hogy a magzati élet védelmének büntetőjogi eszközei vannak, polgári jogi eszközei viszont nincsenek. A fenti két esetben a magzati életet polgári perben is védeni lehet kirendelt ügygondnok igénybevételével.
Az alapper jogerős lezárása után az adatvédelmi biztos 1998. június 10-én ajánlást bocsátott ki. Ebben megállapítja, hogy az Alfa Szövetség jogellenesen kezelte a kiskorú személyes adatait. Ugyanazt állapította meg az adatvédelmi biztos az MTV l-es csatornája esti híradójáról, amely a személyes adatok kezelési szabályainak megsértésével sértette a kiskorú emberi méltóságát is. Az adatvédelmi biztos egyúttal kíméletet kért a sajtó munkatársaitól a kislány és családja számára. Az ORTT 1998. május 20-án elismerte, hogy a televízió jogsértést követett el.
Az adatvédelmi biztos ajánlásából kitűnik, hogy kb. egyenlő súllyal állapított meg jogsértést az Alfa Szövetség, illetve a sajtó részéről. Sajnálatos módon ezután a sajtó által elkövetett jogsértéseket az ügyben sehol nem részletezték.
A "dávodi per" a jogerős, alapügyben hozott határozat lezárása után tovább folytatódott. Az alapügy sértettjei (I-II. r. alperesek) polgári pert indítottak személyi és vagyoni jogaik megsértése miatt, illetve feljelentésük miatt büntető eljárás indult az ügyben szereplők ellen.
Bocsássuk előre véleményünket: az ügyben valóban súlyos személyi és vagyoni sérelem érte a perben szereplő kiskorút és családját.
Ugyanakkor a bajai Városi Bíróság ítéletének meghozatala után az ügy hatalmas országos sajtónyilvánosságot kapott, ahol kizárólag az Alfa Szövetség és tagjainak felelőssége merült fel az ügyben. Így az adott ügyben a sérelmet szenvedett kiskorúban, és családjában - s a magyar közvéleményben - az a jogilag teljesen téves képzet erősödött meg, mintha a történtekért kizárólag a sajtóban szereplő személyek és az Alfa Szövetség lenne felelős. A jogsértő folyamatok komplex elemzése mind a mai napig elmaradt.
A bővebb elemzés előtt még egy megállapítás; hazánkban évente statusperek tízezreit tárgyalják a bíróságok. Ezeknek lényegi eleme, hogy a perben előadott vagy bizonyított tények, események, állítások mély beavatkozást jelentenek az érintett személyek magánéletébe, sérthetik személyi jogaikat (pl. emberi méltóság, magánélethez való jog, stb.).
Ezeket a statuspereket azonban nem kísérik büntető és polgári perek, mert az alapügyben feltárt tények, bizonyítékok, előadások nem kerülnek nyilvánosság elé.
- 469/470 -
A dávodi ügyben felmerült jogsérelmek egyik meghatározó oka így az ügy országos nyilvánosság elé kerülése - amely mint látni fogjuk - az ügyben szereplő minden érintett fél akarata ellenére történt.
Vizsgáljuk meg tehát, hogy kiknek a tevékenysége játszott-játszhatott szerepet a jogsérelmi folyamatban:
- nem kerülhető meg az oksági folyamatot elindító X.Y. felelőssége, aki megrontotta a kiskorút, s akit ezért jogerősen elítéltek;
- vizsgálható az Alfa Szövetség eljárás kezdeményezésének és a kórházhoz való fordulás jogosultsága, T. I. (Alfa Szövetség főtitkára) 100.000,- Ft-os letéti szerződése a magzat javára, s K. M. káplán tevékenysége, aki értesítette az Alfa Szövetséget;
- vizsgálandó a gyámhivatal szerepe, amely tévesen ügygondnokot rendelt a magzat részére;
- vizsgálandó az elsőfokú bíróság szerepe, mely téves döntést hozott;
- nem kerülhető meg ezután a többhetes országos sajtókampány károkozó szerepe;
- végül vizsgálni kell a dávodi per I-II. r. alperesek esetleges közrehatását a kár bekövetkeztében; nem vitatható, hogy lakóhelyükön - ellentétes nyilatkozataik nyilvánosságra hozatalával - ők tették közismertté a történteket.
A következőkben ismertetett polgári perekkel kapcsolatban kiemelendő, hogy ezek tárgyukat tekintve személyiségvédelmi és kártérítési perek, melyek a jogi megítélés szempontjából elvileg függetlenek az alap dávodi statuspertől. Ugyanakkor a két ügy között szoros az összefüggés; egyrészt a perbeli személyek, másrészt a tényállás azonossága miatt. A jelen polgári perben azonban a jogi kérdés az, történt-e az alapper kapcsán személyiségi jogi jogsértés, mely vagyoni és nem vagyoni kártérítési felelősséget alapoz meg.
A Budai Központi Kerületi Bíróságon indult perben,[11] a dávodi alapperben szereplő törvényes képviselő I. r. és kiskorú II. r. felperesek indították a pert az Alfa Szövetség I. r. Dr. G. I. IV. r. és K. M. V. r. alperesek ellen (a II. r. és III. r. alpereseket elbocsátották a perből).
I-II. r. felperesek a Ptk. 76. § és 81. § szerinti emberi méltóság és magántitok védelmére vonatkozó jogai sérültek a kereset szerint, II. r. alperesnek továbbá különleges személyes adatai sérültek. Ezért felperesek a személyiségi jogi szankciókon túl 100.000,- Ft. vagyoni és 6.000.000,- Ft. nem vagyoni kár megtérítését igényelték I. r. alperestől.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy I. r. és V. r. alperesek megsértették a felperesek személyhez fűződő jogait azáltal, hogy "kéretlenül magánéletükbe avatkoztak", ezért eltiltást és nyilatkozattal elégtétel adást állapított meg. Ezen kívül I. r. alperest 211.400,- Ft. vagyoni és 200.000,- Ft. nem vagyoni kártérítésre kötelezték L, illetve II. r. felperes javára.
Az indokolási részben a bíróság megállapította, hogy a gyámhatósághoz való fordulás indokolatlan volt, mert ekkor már nem állt fenn eltérés I. r. és II. r. felperesek terhességmegszakítási nyilatkozatai között. I. r. alperes főtitkára ezenkívül jogellenesen, mesterségesen érdekellentétet hozott létre II. r. felperes és magzata között, hogy magzati gondnok kerüljön kirendelésre. A bíróság szerint az I. r. alperes a magánszférába avatkozott bele jogosulatlanul, ugyanakkor a bíróság szerint magántitok sértés nem történt, mivel másodrendű felperes állapotával, az abortusszal többszáz ember foglalkozott a faluban. A bíróság tényként állapította meg, hogy I. r. alperes megkísérelte visszatartani az első tudósítást leadó napilapot.
V. r. alperes - K. M. katolikus pap - a bíróság szerint azzal sértette II. r. felperesnek a Ptk. 75. §-ban foglalt személyiségi jogait, hogy személyére, lakcímére áldott állapotára vonatkozó adatokat közölt I. r. alperessel.
IV. r. alperest nem marasztalta a bíróság.
A bíróság a vagyoni kár vonatkozásában megállapította, hogy nem közvetlenül I. r. alperes magatartása vezetett a terhességmegszakítás elhalasztásához, II. r. felperes pszichés megbetegedéséhez, felperesek elköltözéséhez a faluból, a folyamatot azonban I. r. alperes gyámhatósághoz intézett kérelmével indította el. Az a tény azonban, hogy a kár bekövetkeztében más személyek, intézmények, hatóságok magatartása is közreműködött nem változtat azon, hogy fennáll az okozati összefüggés a kár és I. r. alperes magatartása között. Ez legfeljebb azt jelenthetné a bíróság szerint, hogy az alperessel együtt mások is károkozók, ezt azonban kereseti kérelem hiányában nem vizsgálta a bíróság.
Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben alapvető kifogásokat lehet emelni;
- A bíróság nem derítette fel a tényállást. Bár megállapítja az ítélet, hogy a kár bekövetkeztében más is közrehatott, nem derül ki az ítéletből, hogy ki, milyen magatartásával okozott kárt. Kereseti kérelem hiányában marasztalni nyilván nem lehet, de a tényállást fel kell deríteni - különösen akkor, ha erre alperesek hivatkoznak.
- Hibásan jelöli meg a bíróság a károkozási okfolyamat megindítójaként az I. r. alperes azon magatartását, hogy a gyámhatósághoz fordult. Az okfolyamat azzal indult, hogy X.Y. megrontást követett el II. r. felperessel szemben, s folytatódott azzal, hogy I-II. r. felperesek mintegy a faluközösség elé tárták ellentétüket a terhességmegszakításról.
- 470/471 -
- Hibásan jelöli meg a bíróság felróható magatartásként a gyámhatósághoz fordulást I. r. alperes részéről. A hatósághoz jogorvoslatért való fordulás minden személy alapvető emberi joga,[12] s ezt a jogot egy bejegyzett életvédő szervezettől elvitatni nem lehet. Ez a jog csak visszaélésszerű joggyakorlás - ismételt, alaptalan zaklatás - esetén lehet jogellenes. Ez a jelen esetben nem állt fenn, mert a gyámhatóság a kérelem nyomán kirendelte az ügygondnokot, s az elsőfokú (Bajai Városi Bíróság) bíróság helyt adott a keresetnek. (Az, hogy az Alfa Szövetség a kórháztól kérte az abortusz elhalasztását, nem bír jogi jelentőséggel, mert a gyámhatóság előtte már kérte ezt a kórháztól.) Így az I r. alperes magatartását két, egymástól független hatóság legitimálta.
A dávodi perre nyilvánvalóan nem kerül sor, ha a gyámhatóság nem rendel ki ügygondnokot, illetve a Bajai Városi Bíróság elutasítja a keresetet. Így hiba volt nem értékelni a perben a két hatóság legitimáló határozatát.
- Hibásan jelöli meg a bíróság a "magánéletbe való kéretlen beavatkozást" személyiségi jogi jogsérelemként. Ez - bár a Ptk-ban nem nevesített személyiségi jog - nyilván az angolszász "privacy" magyar adaptációja, ami önmagában mint jogi megnevezés nem kifogásolható. Viszont a magánéletből, a magánszférából maguk a felperesek tették "közüggyé" a falu nyilvánossága előtt az ügyet, mielőtt még alperesek bármit is tettek volna. Egyébként is vitatható, hogy az abortusz a magánélet része lenne; a terhességmegszakítási eljárás jogszabályban meghatározott, amelyben több hivatalos személy szerez tudomást az eseményről, döntenek a kérelem jogszerűségéről, illetve végrehajtják a beavatkozást - az más kérdés, hogy e körben titoktartási kötelezettségük van.
- Alátámaszthatatlan V. r. alperes katolikus pap marasztalása. Neki hivatásbeli kötelessége az emberi élet védelme a fogamzástól kezdve, s a segítségnyújtás. 0 egyébként sem hatósághoz fordult, hanem egy bejegyzett életvédő szervezet figyelmét hívta fel a valószínű krízishelyzetre. Analóg példával élve; jogellenesnek lehet-e minősíteni a szolgálaton kívüli orvos magatartását, ha mentőt hív az utcai baleset sérültjéhez?
- Nem értékelte a bíróság a sajtó meghatározó szerepét a károkozásban. Az ügy irataiból megállapítható, hogy I. r. felperes nem adott engedélyt a nyilvánosságra hozatalhoz, II. r. alperes pedig kifejezetten megakadályozni igyekezett ezt. A sajtó szerepe meghatározó a károkozási folyamatban, hiszen ők tették az ország nyilvánossága előtt "közüggyé" a valóban rosszul sikerült alapeljárást. (Ha minden téves, utóbb megváltoztatott hatósági döntés publicitást kapna, az kitöltené minden sajtószerv teljes rendelkezésre álló közlési keretét!) Gondoljuk el, mi történne, ha a sajtó minden statusperben nyilvánosságra hozhatná az eljárás tényeit, határozatait? Legjobb tudomásom szerint nem volt arra példa a magyar sajtóban, hogy statusperről tudósított volna - különösen az érintettek akarata ellenére.
- Nem értékelte a bíróság I. r. és II. r. felperesek közrehatását a kár bekövetkeztében.
Vagyis a bíróság a kétségtelen nem vagyoni és vagyoni kárt okozó, személyiségvédelmi perben nem derítette fel a tényállást, nem értékelte egészében a kárhoz vezető okozati összefüggéseket, a károkozók megjelölésével.
Vitatható véleményem szerint a felelősség megállapítása a kármegosztás, a következő arányok szerint történhetett volna; sajtó 40%, megrontó X.Y. 30%,
- I. fokú Gyámhatóság 10%, I. fokú Bíróság 10%, károsult közrehatás 5%, Alfa Szövetség 5%. (Más kérdés, hogy marasztalni a Pp. 215. § szerint csak a perelt Alfa Szövetséget lehetett volna.)
Miben lehet értékelni az Alfa Szövetség - s tisztségviselőjének, T. L-nek - felróható magatartását?
Kétségtelenül érzékelhető a szervezet perlekedési túlbuzgósága az ügyben; valószínűleg egy "precedens értékű" ítéletet kívántak elérni a magzat érdekében, s ezzel kívánták kitölteni a "magzati élet védelméről" szóló törvény által okozott joghézagot, illetve szűkíteni kívánták a próbaperrel a törvény kereteit. Ez még önmagában nem felróható, s a magyar jog szerinti bizonytalan perbeli statusu magzat érdekében indított per - nevezzük talán közérdekű keresetnek, melyet eközben a magyar jog szintén nem ismer el - már kezdetének pillanatában leállítható lett volna, ha a gyámhivatal, s az elsőfokú bíróság jogszerűen jár el. Perelni, hatósági eljárást indítani csak akkor lehet, ha van egyértelműen meghatározott "fél", akinek meghatározott igénye van eljárás indítására. Ez a "fél" - a feltételek fennállása esetén - az esetleg kényszer alatt álló cselekvőképtelen kiskorú lehetett volna, akivel együtt perelhetett volna a "magzat", az esetleg kényszerítő törvényes képviselővel szemben. Hibának tekinthető a 100.000,- Ft. letétbe helyezése a magzat számára, mert így valóban mesterségesen alakítatott ki az érdekellentét a magzat s anyja között. Így helyes az a korábbi Kis Jánostól származó megállapítás, hogy ezen érdekellentét legalizálásával félretehető lenne tömegesen a teljes abortuszengedélyezési eljárás. Ezt a hibát azonban lényegesen enyhíti, hogy az alapügyben az eljáró hatóságok nem értékelték a magzat javára a 100.000,- Ft. letétbe helyezését, vagyis a Bajai Városi Bíróság nem ezen körülményre tekintettel adott helyt a keresetnek.
- 471/472 -
A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a jogsértést abban állapítja meg I. r. alperes részéről, hogy indokolatlanul és szükségtelenül beavatkozott magánéletükbe, mikor a Bajai Városi Kórházhoz és a Gyámhivatalhoz fordult, V. r. alperes pedig indokolatlanul és szükségtelenül élt jelzéssel I. r. alperesnél. Az I. r. alperes részéről a II. r. felperes részére fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét a bíróság 300.000,- Ft-ra felemelte.[13]
Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes tudott arról, hogy az 1998. február 27-i "tervértekezleten" a kiskorú az ügyben illetékes személyek előtt kialakított egy olyan közös álláspontot a törvényes képviselőjével és a családdal együtt, hogy a hivatalos személyek további eljárásra nem láttak okot. Ezért I. r. alperes eljárása a gyámhatóság előtt indokolatlan és szükségtelen volt (Közbevetett kérdés: Akkor miért nem utasította el a gyámhatóság az indítványt, s miért rendelt ki magzati gondnokot?) Hasonló okból jogszerűtlen V. r. alperes indokolatlan "jelzése" az I. r. alpereshez. (Ismét közbevetett kérdés: Ha az I. r. alperes képviselője és V. r. alperes 1998. február 27-e után felkeresték volna II. r. felperest, hogy meggyőződjenek véleményéről, az nem lett volna "indokolatlan és szükségtelen"? Nem az a jogszerű eljárás, ha egy valószínű krízishelyzet tisztázására egy illetékes hatóságot kérünk fel?) A bíróság megállapítja, hogy az I. r. alperes nem felel az eljáró hatóságok döntéséért, sem a sajtónyilvánosság okozta hátrányért, így az elsőfokú bíróságnak a közös károkozásra vonatkozó álláspontja hibás.
A másodfokú bíróság ítéletében is fellelhető pontosan ugyanaz a hiba, mint elsőfokon; nem derül ki, hogy ki okozta a kárt, s az milyen mértékű volt. Csak az derül ki az ítéletből, hogy az "indokolatlan és szükségtelen" beavatkozása az I. r. alperesnek kárt okozott, kiderül az is, hogy mások is okoztak kárt, de hogy összességében kik, milyen mértékű kárt okoztak, milyen magatartással, felderítetlen maradt.
Vagyis a bíróságok ítéletei megalapozatlanok.
A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, mint felülvizsgálati bíróság ítéletében[14] az V. alperessel szemben támasztott keresetet teljes egészében elutasítja, míg I. r. alperessel szemben a marasztalást indokaiban helyesnek elismerve fenntartja.
A Legfelsőbb Bíróság az 1998. február 27-i megbeszélésen történteket tartotta döntőnek; ezután a jelenlévő gyermekjóléti szolgálat vezetője nem látott okot az intézkedésre; I. r. alperes a megbeszélésről, s eredményéről tudott. V. r. alperes még ezen megbeszélés előtt élt "jelzéssel" I. r. alpereshez, ami akkor még indokolt volt.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletével - mivel I. r. alperes vonatkozásában változatlanul fenntartja a korábbi ítéleteket - csak az V. r. alperes mentesítésével kapcsolatban lehet egyetérteni.
Felmerül a kérdés; ha 1998. február 27-ig indokolt volt a külső beavatkozás a folyamatba, miért vált ezután szükségtelenné? E sorok írója nem fordult volna a gyámhatósághoz a tényállás ismeretében, de nem tekinti "felróhatónak" az Alfa Szövetség cselekedetét e tekintetben. Hiszen, ha 1998. február 27-én fennállt a jogtalan befolyásolása a kiskorú akaratának, miért szűnt ez meg e napon? Nem valószínű, hogy az iskolaigazgató, a polgármester, a gyermekjóléti szolgálat vezetője, korábbi nyomást gyakorló családtagokkal együtt olyan környezetet jelentenek, ahol egy 13 éves kiskorú befolyásmentesen, szabadon közölheti akaratát.
Sajnos - megítélésem szerint - a Legfelsőbb Bíróság sem tudott elszakadni attól a külső sajtó környezettől, mely az ügyben kizárólag az Alfa Szövetség vétkességét vélte megállapíthatónak. Mivel az alperes védekezése minden perszakban hangsúlyozta más személyek felelősségének megállapítását, ennek felderítését a tényállás megállapítása során nem lehetett volna mellőzni.
A Pécsi Városi Ügyészség 1999. július 22-én emelt vádat T. I., Á. R. és K. M. ellen, különleges személyes adatokkal való visszaélés miatt. A vádindítvány szerint a vádlottak, akik semmiféle adatkezelésre nem voltak jogosultak a kiskorú sértett különleges személyes adatait kezelték, felvették, továbbították, az érintett hozzájárulása nélkül.[15]
A Bajai Városi Bíróság 2001. március 21-i ítéletében mindhárom vádlott bűnösségét megállapította személyes adatokkal való visszaélés vétségében, ezért T. I.-t 20 napi közérdekű munkára ítélte, Á. R., K. M. büntetését pedig egy évi próbaidőre felfüggesztették. A bíróság a bűnösséget azért állapította meg, mert a vádlottak jogosulatlanul megszerezték a sértett különleges személyes adatát. A bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlottak "hipokrita módon, karitatív gyermekvédelmi tevékenységnek feltüntetve, gyermekkorú sértett sérelmére követték el a bűncselekményt".[16]
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2001. október 31-én kelt jogerős ítéletével mindhárom vádlottat felmentette az ügyben. A bíróság ítéletét roppant egyszerű jogértelmezésre alapította; az eljárásban csak azt állapították meg, hogy a vádlottaknak csak "tudomására jutott" a különleges személyes adat, holott a bűnösség megállapításához az kellett volna, hogy a vádlottak aktív, szándékos cselekvéssel szerezték meg az adatot; erre semmi adat nem merült fel.[17]
- 472/473 -
A két büntető ítéletet értelmezhetjük úgy, hogy már viszonylag nyugodt körülmények között születtek; a másodfokú ítélet idejére gyakorlatilag véget ért a sajtóháború, a felmentésekről már említés sem történik a napi sajtóban. Már a vádindítvány és az elsőfokú bíróság is csak egy vétséget lát megállapíthatónak, s ezért jelképes büntetést szab ki az elsőfokú bíróság. A másodfokú bíróság a tényállás részletes felülvizsgálata helyett jogértelmezés után menti fel a vádlottakat.
Az ügyben keletkezett kb. 500 sajtómegnyilvánulás mellett a Fundamentum "abortusz-különszámában" három jogilag megalapozott írás is foglalkozik a dávodi perben hozott alapítélettel.[18] Halmai Gábor helyesen állapítja meg, hogy a magzatnak nem lehet perképessége egy törvényesen engedélyezett abortusz eljárásban. Egyetértek vele, hogy a keresetet el kellett volna utasítani elsőfokon, csak nem a magzat perképességének hiánya okából idézés kibocsátása nélkül, hanem a kiskorú meghallgatása után - mivel csak ekkor vált volna bizonyítottá, hogy a kérelem törvényes. Helyesen állapítja meg azt is a szerző, hogy a bíróság az alkotmány értelmezésével gyakorlatilag mint alkotmányellenest, félretette a hatályos törvényt, s ehhez nem volt joga. Halmai Gábor és Horák András cikkéből is előbukkan a fő alkotmányjogi kérdés - mely eldöntésére ezen tanulmány nem hivatott -, hogy folytathatnak-e a rendes bíróságok az alkotmány rendelkezéseit felhívva alapjogi bíráskodást konkrét jogesetben. Kétségtelen tény, hogy a Bajai Városi Bíróság a magzat jogképességének megállapítása mellett, egy másik nagyon bátor - mondhatni forradalmi - újítást alkalmazott; egy jogalkotói hibából keletkező joghézagot az Alkotmány közvetlen értelmezésével úgy töltött ki, hogy közben szembekerült egy hatályos törvénnyel.
Így érthető - ha nem is indokolható - a példátlan felindulás az elsőfokú ítélet okán, hiszen a bíróság - kimondva-kimondatlanul - ki akart bújni az évtizedekig ráerőltetett "törvényalkalmazási" szerepkör alól. Így a második, szimpatikus "lázadása" itt látható a Bajai Városi Bíróságnak, s ez a tett - ha ítélete jogerős lett volna - legalább akkora alkotmányjogi horderejű lett volna, mint a magzat jogalanyiságának kimondása.
Ha ezt a két valóban "forradalmi" jellegű jogváltoztatási szándékot észleljük a Bajai Városi Bíróság ítéletében, megérthetjük azt a közéleti és sajtórobbanást is, mely az ítéletet követte. S ha ezt megértjük, s elfogadjuk, megértjük azt is, miért csaptak össze hatalmas politikai erők "Dávodi Katika" szerencsétlen abortusztragédiájában, egy nevesincs, jognélküli - de élőemberi - magzat elpusztításában.
Összegezve az ügyben történteket, értékelve a hatóságok határozatait, a következőket lehet megállapítani:
- A valóban jogellenes, elítélendő történések alapja a jogalkotó mulasztása; a magzat jogalanyisága, perképessége tekintetében joghézag van, ahol az ügyben fellépő személyek, hatóságok jószándékúan, de a minden jogi előzmény nélküli helyzetben többé-kevésbé hibásan jártak el. Az alapügyben eljáró Bajai Városi Bíróság "forradalmian új", bátor, de téves döntést hozott. A bíróság téves ítéletét az ügyben meglévő joghézag teljesen érthetővé teszi.
- A magzat perbeli jogképességét mind teljesen elismerni, mind teljesen kizárni hiba. A magzat élete polgári perben is védhető - akár jogalanyként!, perbeli félként -, ha törvénybe ütköző abortuszról van szó, mert ebben az esetben a magzati élet védelme megelőzi az anya önrendelkezési jogát. Ha az anya cselekvőképtelen kiskorú, az ő véleményét meg kell hallgatni, figyelembe kell venni; ebben az esetben akkor kerülhet perre sor, ha a kiskorú törvényes képviselője részéről kényszerítés volt; ekkor azonban az anyának, s a magzatnak ugyanazon oldalon, felperesként kell szerepelnie.
- Az ügyben több téves döntés született; az Alfa Szövetség eljárást kezdeményező aktusát viszont felróhatónak tekinteni nem lehet.
- A legsúlyosabb személyiségi jogi - vagyonjogi kárt okozó jogsértéseket az ügyben a magyar sajtó követte el, mikor egy család, s egy cselekvőképtelen kiskorúnak a magánélet körébe tartozó súlyos krízishelyzetét szenzációként tárgyalták hosszú időn keresztül, a legnagyobb nyilvánosság előtt.
- Az Alfa Szövetség elleni kártérítési perben nem derítették fel a károkozáshoz vezető teljes tényállást; az Alfa Szövetség felróható magatartása bár megállapítható, az lényegesen kisebb fokú, mint a többi személy, s hatóság kárt okozó magatartása. ■
JEGYZETEK
* 1998-ban a hatalmas port felvert "Dávodi abortuszper" idején nem nyilvánítottam véleményt. Úgy gondolom, hogy most talán már elérkezett egy nyugodtabb elemzés ideje.
[1] ld. részletesen Jobbágyi Gábor: A méhmagzat életjoga az (USA és Anglia joggyakorlata), Szent István Társulat 1997., 92-115. old.
[2] ld. 1. lj. alatt Hollandia joggyakorlata, 87. old.
[3] ld. 1. lj. alatt, 122. old. és 124-125. old.
[4] Miskolci Városi Bíróság 16 P. 27.863/1997. ítélete
[5] B.A.Z. Megyei Bíróság 3 PF. 20.030/1998. végzése
[6] 8. P. 20.367/1998-9. Bajai Városi Bíróság.
[7] Csak néhány példa a bőséges sajtóból: Kiss János; A magzatper - intolerancia a jog álruhájában (1998. március 28., Magyar Hírlap), Thüninger-Lencsés; Soron kívüli eljárás az abortuszügyben (1998. március 28., Magyar Hírlap), Felperes a magzat (1998. március 28., Magyar Nemzet), Soronkívüliséget kapott a bajai abortuszper (Népszava, 1998. március 24.), A klinikát kérik az abortuszra (Magyar Hírlap, 1998. március 24.), Egy terhességmegszakítás stációi (Népszabadság, 1998. március 24.), De ki beszél itt már a dávodi kislányról (1998. március 24., Kurir), Életbe vágó kérdések (1998. március 24., Magyar Nemzet), Ma műtik Katalint (1998. március 25., Mai Nap), Életről és halálról a bíróság dönthet (Magyar Nemzet, 1998. március 25.), Manipulációk és abortusz (1998. március 26., Kurir), Elek István; Dávod és a kormánypárti diadal (Napi Magyarország, 1998. március 26.), Vélemények, cselekedetek abortuszügyben (1998. március 26., Magyar Nemzet), A többség nem ért egyet a bajai bíróság döntésével (Magyar Nemzet, 1998. március 27.), Életre perelve (HVG, 1998. március 28.), Simó György; Abszurd (HVG, 1998. március 28.), Vége a tortúrának (Magyar Nemzet, 1998. március 28.), Élet helyett jog (1998. március 29., Új Ember), Folytatódik a társadalmi vita (Magyar Nemzet, 1998. március 28.), Alfa állapot (168 óra, 1998. március 31.), Herczog Mária; Védjük meg a gyerekeket (1998. április 4., Népszava), Egy kicsiny élet emlékére (Keresztény Élet, 1998. április 5.), Dávodi Katinka, mint nemzeti modell (Magyar Demokrata, 1998. április 16.), Czakó Gábor; Utazás Paparazziában (Magyar Nemzet, 1998. április 16.), A hazai ítéleterő kritikája (Napszabadság, 1998. március 23.), Alfa állapotban (Demokrata, 1999/8.), Alexa Károly; Győzött a liberalizmus (2000. január 21., Magyar Nemzet).
[8] Kiss János; A magzatper; intolerancia a jog álruhájában (1998. március 28., Magyar Hírlap).
[9] Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1. Pf. 20.532/1998/7.
[10] Magyar Büntetőjog. Kommentár a gyakorlat számára, HVG ORAC 1995., 163. old.
[11] B.K.K.B. 6. P. 21.462/1998.
[12] Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 8. cikk.
[13] Fővárosi Bíróság 47. PF 24.636/1999/6.
[14] Pf.v IV. 21.028/2000/5., BH 2001/2., P.K. 61.
[15] Pécsi Városi Ügyészség B 2253/1998.
[16] Bajai Városi Bíróság 3.B.559/1999/21.
[17] Bács-Kiskun Megyei Bíróság 1 Bf. 733/2001/5.
[18] Fundamentum 1998/3., Halmai Gábor: Az alkotmány, mint norma a bírói jogalkalmazásban, 77-81.; Horák András: Egy különös abortusz után, 82-86.; Sós Vilmos; Példátlan ítélet, 87-88.
[19] Kormos Miklós: Mozgatórugók (kézirat)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző intézetvezető egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem (Budapest).
Visszaugrás
