With the increasing rise of digitalization, children are exposed to a gradually increasing risk, which means that they no longer need to be protected only in the offline world. Children become users at an ever younger age, and therefore become victims sooner due to their age and inexperience. This is a problem that cannot be solved "as one person". The state has at least as much responsibility in it as parents or educational institutions. It is primarily the parent who is responsible for the protection of the child, but in the case of this topic, the school and even the kindergarten have a role to play in this. At the same time, the role of child protection bodies and the state cannot be called into question. Development of appropriate regulation, and law is the task of the state, prevention is the task of educational institutions. The key lies in teaching children how to use the online world well while holding hands and giving them guidance.
A digitalizáció egyre nagyobb térnyerésével a gyermekek fokozatosan növekvő veszélynek vannak kitéve, ebből fakadóan már nem csak az offline világban kell megvédeni őket. A gyermekek egyre fiatalabb korban válnak felhasználóvá, ezáltal hamarabb válnak áldozattá is, korukból tapasztalatlanságból kifolyólag. Ez egy olyan probléma, amit nem lehet "egy személyként" megoldani. Az államnak legalább akkora felelőssége van benne, mint a szülőknek vagy éppen az oktatási intézményeknek. Elsődlegesen a szülő az, aki a gyermek védelméért felel, ám jelen téma esetében az iskolának, sőt akár már az óvodának is szerepet kell ebben vállalnia. Ugyanakkor nem kérdőjelezhető meg a gyermekvédelmi szervek és az állam szerepe sem. A megfelelő szabályozás, a jog és eszközrendszer kialakítása, fejlesztése az állam, a megelőzés az oktatási intézmények feladata. A kulcs véleményem szerint abban rejlik, hogy a gyerekeket megtanítsuk az online világ jó használatára, úgy, hogy közben fogjuk a kezüket, iránymutatást adunk nekik.
Kulcsszavak: gyermeki jogok, digitalizáció, kiberbűnözés, social-media, gyermekvédelem, edukáció
- 290/291 -
A gyermekek jogainak védelme az online tér káros hatásaitól, egy nagyon aktuális és valós probléma, amire a jogalkotóknak is reagálni kell. Mindamellett, hogy a digitalizáció megkerülhetetlen és létfontosságú a mindennapjaink szempontjából számos veszély forrása is egyben. Az összefonódása a modern kor gyermekeinek mindennapjaival megkerülhetetlen, hiszen az új generáció már egy szinte teljesen digitalizált környezetben nő fel. A digitális környezet jelentősége a közelmúltban értékelődött fel csak igazán, elég csak a 2019-ben kirobbant COVID-19 járványra gondolni és arra, hogy az internet és a digitális eszközök mennyire megkönnyítették a négy fal közé zárt mindennapjainkat. Otthonról tudtunk dolgozni, iskolába járni, a közösségi média segítségével pedig könnyen tudtuk tartani a kapcsolatot a családtagjainkkal, barátainkkal.
Jelen tanulmányomban kifejezetten a gyermekek jogai és a közösségi média, összefonódását szeretném vizsgálni. A közösségi médiának a pozitív hozadékai közé tartozik, hogy a gyermekek számára számos tanulási és kikapcsolódási lehetőséget biztosít, elősegíti a kommunikációt, a társadalmi kapcsolatokban való részvételt. Másrészt azonban számos veszélyt is rejt magában főleg a gyermekekre nézve, akik életkoruknál fogva sokkal könnyebben eshetek az "online tér" áldozatává. Az online világban, és így a közösségi médiában is olyan személyiséget vehet magára az ember amilyet csak szeretné, azt írhat, amit csak szeretne. Ezeket a tényezőket sokszor felnőttként több tapasztalattal is nehéz kiszűrni, nemhogy egy még tapasztalatlan gyermekként. A korábban már említett COVID-19 járvány alatt a közösségi média használatának ideje jelentősen megnövekedett, a gyermekek körében főleg a távoktatás hatására. Ezen a platformon keresztül tudtak egymással, és a tanáraikkal is kommunikálni. A "képernyőidő" jelentős növekedésével exponenciálisan nőtt a gyermekek veszélyeztetettsége is, hiszen számottevően több időt töltöttek az okos eszközök mögött ülve. Sajnos megfigyelhető, hogy a gyermekek egyre fiatalabb korban lesznek felhasználók. Sok kutatás van arra vonatkozóan, hogy mennyi idős korban ideális, ha a gyerek képernyő elé kerül. A legtöbb egyetért abban, hogy 1-2 éves kor között egyáltalán nem kéne ilyen hatásoknak kitenni a gyerekeket mivel a rengeteg információt, a villódzó fényeket az agyuk még nem tudja rendesen feldolgozni és ez később akár hiperaktivitáshoz, figyelemzavarhoz, egyéb magatartásbéli problémákhoz vezethet. 2023. május 15-én tette közzé egy az emberi agy összetettségét kutató szervezet a Sapiens Lab legújabb összefoglalóját, melyben a fiatalok okos-eszköz használata és mentális egészsége közötti összefüggéseket vizsgálta. Tanulmányom szempontjából lényeges, hogy a kutatók úgy találták, hogy minél fiatalabban kap egy gyermek okoseszközt annál nagyobb esély van
- 291/292 -
arra, hogy később mentális probléma alakul ki nála. A pontos ok-okozati összefüggést még vizsgálják. Jelen tanulmányomban a gyermekeket érintő jogsértő tartalmakat, valamint a különböző közösségi média platformok gyermekjogi szabályozását szeretném kiemelten vizsgálni.
A gyermeki jogokat vizsgálva egy több jogterületet átölelő interdiszciplináris területre tévedünk. Azon törvények mellett, amelyek kizárólagosan csak gyermeki jogokat deklarálnak, vannak olyan jogforrások, amelyek annak ellenére, hogy más területet érintenek mégis tartalmaznak a gyermekekre vonatkozó szabályozást. Ilyen például az Alaptörvény, amely emberi és állampolgári jogokat jelenít meg, valamint a Polgári Törvénykönyv, (2013. évi V. törvény) amely a korábban teljesen önálló törvényként jelen levő Családjogi törvényt foglalja magában és ezzel együtt számos a gyermekek szempontjából fontos jogokat rögzít.
A büntetőjogban sokkal komplexebb módon jelenik meg a gyermekek, a kiskorúak védelme. A régi Büntető Törvénykönyv (1978. évi IV. törvény) is széles körben védte a kiskorúakat, ezzel garantálva a jogaik érvényesülését. A régi Btk. Életkori megközelítése nemcsak a kiskorúra, mint sértettre, hanem a kiskorúra, mint elkövetőre is vonatkozik. Ezen megközelítésből születtek a fiatalkorú bűnelkövetőkre vonatkozó speciális szabályok, amelyek szem előtt tartják az életkorból származó átmeneti társadalmi helyzetüket, és az érési, fejlődési szakaszuk egyedi jellemzőit.
Ugyan ezen célokat, tartja szem előtt az új Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) is, amely már külön fejezet foglalja "A gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények"-et. Ebbe a fejezetbe tartozik a Kiskorú veszélyeztetése (208. §) a Gyermekmunka (209. §), Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása (210. §), Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (211. §), Tartási kötelezettség elmulasztása (212. §), Kapcsolati erőszak (212/A. §), Családi jogállás megsértése (213. §), valamint a Kettős házasság (214. §). Az új Btk.-ra jelentős hatással volt az ENSZ, valamint az Európai Unió kiskorúakkal kapcsolatos állásfoglalása. Ennek megfelelően már olyan rendelkezések születtek, amelyek a nemzetközi elvárásoknak megfelelnek.
A kiskorúakkal szemben elkövetett támadások, bűncselekmények széles skáláját mi sem mutatja jobban, mint a védelmüket célzó elkövetési magatartások sokszínűsége. A Btk. XX. fejezetén kívül is tartalmaz olyan bűncselekményeket, melyeknél a kiskorú sérelmére történő elkövetés minősítő körülményként jelenik meg. Az Élet és Testi Épség elleni bűncselekmények esetén ez kiemelten helyt
- 292/293 -
kap. A Btk. 160. § (2) i) pontja alapján tíztől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő az, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követi el az emberölés bűntettét. A Btk. "A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények" körét tárgyaló XIX. fejezetében szintén megtalálhatóak azon minősített esetek, amelyek a kiskorúak védelmét szolgálják. Az ebbe a fejezetbe tartozó bűncselekmények közül én most a szexuális erőszakot szeretném kiemelni. Az erőszakos közösülés, és a szemérem elleni erőszak tényállásának újra szabályozása elsődlegesen azért volt szükséges, mert Magyarország 2010. november 29-én aláírta a Lanzarote Egyezményt, illetve az Európai Unió tagállamai 2011 decemberében elfogadták a 2011/93/EU irányelvet, (a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról) amelynek legkésőbb 2013. december 18-ig meg kellett feleltetni a jogszabályainkat. Ennek megfelelően és az egyszerűsítés érdekében összevonták a teljesen azonos tartalmú erőszakos közösülés és szemérem elleni erőszak tényállását, és új címet adtak nekik (szexuális erőszak) ami mindkettő bűncselekményt lefedi, és a köznyelv számára is egyértelmű.
A 2011/93/EU irányelv 3. cikk (5) bekezdés ii), és iii), pontja, illetve (6) bekezdése, továbbá a Lanzarote Egyezmény 18. cikk (1) bekezdés b) pontja a következőket nyilvánítja büntetendő magatartássá:
- A gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amennyiben a gyermek különösen kiszolgáltatott helyzetével, különösen szellemi vagy testi fogyatékosságával vagy eltartotti helyzetével élnek vissza,
- A gyermekkel folytatott szexuális tevékenység, amennyiben a kényszert, erőszakot vagy fenyegetést alkalmaznak,
- A gyermek valamennyi harmadik féllel folytatott szexuális tevékenységre kényszer, erőszak, vagy fenyegetés alkalmazásával való késztetése.
Mind a 2011/93/EU irányelv mind a Lanzarote Egyezmény gyermeknek a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt tekinti, így valamennyi említett magatartás e személyi kör tekintetében büntetendő. A 2011/93/EU irányelv az elkövetési magatartások tekintetében meghatározza a büntetési tétel felső határának legalacsonyabb mértékét, egyes esetekben a beleegyezési korhatárt el nem érő személyek sérelmére történő elkövetést szigorúbb megítélés alá helyezi.
- 2011/93/EU irányelv 3. cikk Szexuális bántalmazással kapcsolatos bűncselekmények[2]:
- 293/294 -
- A beleegyezési korhatárt el nem ért gyermek szexuális céllal történő késztetése arra, hogy szexuális tevékenység tanúja legyen - akkor is, ha abban a gyermek nem vesz részt -, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső" határa legalább egy év.
- A beleegyezési korhatárt el nem ért gyermek szexuális céllal történő késztetése arra, hogy szexuális bántalmazás tanúja legyen - akkor is, ha abban a gyermek nem vesz részt -, szabadságvesztéssel büntetendő, melynek felső" határa legalább két év.
A gyermekeket súlyosan érintő másik bűncselekmény amire ismételten bővebben szeretnék kitérni a gyermekpornográfia. A gyermekpornográfia estében olyan bűncselekményről beszélünk, amely magába foglalja a gyermekek szexuális és sajnos sok esetben kereskedelmi célú kizsákmányolását. Ez a gyermekekben visszafordíthatatlan testi és lelki sérüléseket képes okozni. A modern, digitális világ még nehezebbé teszi a gyermekpornográfia elleni küzdelmet, ugyanis mint azt dolgozatomban már korábban is említettem, amit egyszer feltöltenek az internetre az sajnos ott is marad, évekkel később is elérhető lesz. A technológia gyors fejlődése az elkövetők számára is sok lehetőséget kínál a tekintetben, hogy a szabályozások kijátszásával elérhetővé tegyék a pornográf felvételeket. A gyermekpornográfia nem az új modern kor vívmánya, már sas 1960-as években is jelen volt, ennek ellenére, még mindig nincs nemzetközi szinten is elfogadott fogalma, a meghatározása országonként eltér.[3]
A gyermekpornográfia tekintetében a sértetti életkor megállapítása egy vitatott kérdéskör. Számos egyezmény, irányelv foglalkozik a gyermekek védelmével ezek többségben megegyeznek az életkor kérdéskörének tekintetében, de kisebb mértékben itt is találhatunk eltéréseket.
- ENSZ által, 1989-ben New Yorkban elfogadott Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény (Convention of the Rights of the Child - CRC). Az egyezmény értelmében gyermek minden 18 év alatti személy, de ez alól biztosít kivételt, amennyiben az alkalmazandó jogszabályok értelmében a nagykorúságát már korábban elérte.
- A Budapesti Egyezmény (2004. évi LXXIX. törvény az Európa Tanács Budapesten, 2001. november 23-án kelt Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezményének kihirdetéséről) a kiskorú fogalmát használja, ez alapján kiskorúnak minősül minden 18. életévét be nem töltött személy, az aláíró felek azonban alacsonyabb korhatárt is meghatározhatnak, ezen korhatár nem lehet kevesebb mint 16 év.
- 294/295 -
- A Lanzarote Egyezmény értelmében gyermeknek számít mindenki, aki a 18. életévét még nem töltötte be, ez alól kivétel nincs.
- A 2011/93/EU irányelv értelmében is gyermeknek minősül minden 18. életévét be nem töltött személy. Az irányelv meghatározza a beleegyezési korhatár fogalmát, amely azt az életkort jelenti, amely alatt a nemzetközi joggal összhangban tilos a gyermekkel folytatott szexuális cselekmény.
A felsorolt egyezmények értelmében megállapítható, hogy a nemzetközi jog alapján a gyermekkor határa a 18. életév betöltése, azonban az egyes egyezményekben engedélyezett eltérések miatt az országok szabályozása eltérhet. Ilyen eltéréseket mutat pl. a beleegyezési korhatár kérdése. Hazánkban a beleegyezési korhatár a 14. életév, míg Spanyolországban csupán a 13. életév, Németországban és Belgiumban pedig a 16. életév betöltéséhez van kötve. Jól látszik, hogy mennyire széles palettán mozog a szabályozás. Személy szerint én a hazai szabályozással sem értek feltétlen egyet. Úgy gondolom, hogy a 14. életévhez kötött beleegyezési korhatár nagyon alacsony. Bár tény, hogy a fiatalok nagy része még a 18. életéve betöltése előtt folytat szexuális cselekményeket, sokszor már egészen fiatalkorban is, azonban véleményem szerint egy 14 éves még nem teljesen fogja fel ennek a lehetséges veszélyeit, következményeit. Úgy gondolom, hogy ebből a szempontból a Német-Belga szabályozás kéne, hogy a mérvadó legyen, miszerint a beleegyezési korhatárt 16 év. Érdekesség, hogy a német büntetőjog megkülönbözteti a 14 év alattiakra, és a 14 év felettiekre, de még 18. életévüket be nem töltöttekre vonatkozó gyermekpornográfiát.[4]
A gyermekpornográfiát hazánkban a hatályos Büntető Törvénykönyv szabályozza. Ez alapján a védett jogi tárgy a 18 év alattiak egészséges nemi fejlődése és a gyermekpornográfiát működtető szervezett bűnözői csoportok elleni küzdelemhez fűződő társadalmi érdek. Elkövetési tárgya a pornográf felvétel és a pornográf műsor.
- Pornográf felvétel: olyan videó-, film-, vagy fényképfelvétel, illetve más módon előállított képfelvétel, amely a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal, célzatosan a nemi felkeltésére irányuló módon ábrázolja.
- Pornográf műsor: a nemiséget súlyosan szeméremsértő nyíltsággal megjelenítő, célzatosan a nemi vágy felkeltésére irányuló cselekvés, vagy előadás.
Kizárólag a meztelenség ábrázolása nem súlyosan szeméremsértő. A pornográf műsort el kell határolni a művészi alkotástól.
A bűncselekmény passzív alanya a 18. életévét be nem töltött személy, ugyanakkor kiemelendő, hogy a gyermekpornográfia egyik minősített este [Btk. 204. §
- 295/296 -
(2) bekezdés, a) pont] a 12. életévét be nem töltött személy sérelmére történő elkövetés. A gyermekpornográfia elkövetési magatartásai a következők: Pornográf felvétel megszerzése, tartása, átadása, kínálása, hozzáférhetővé tétele, forgalomba hozatala, pornográf felvétellel való kereskedés, ilyen felvétel nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele. A korábban már felsorolt egyezmények tekintetében itt is vannak apróbb eltérések az elkövetési magatartásokat illetően. A Budapesti Egyezmény a számítástechnikai rendszer útján történő elkövetéseket rendeli büntetni, míg a Lanzarote Egyezmény ennél tágabb meghatározást tartalmaz az infokommunikációs technológiát. Mindkét egyezmény értelmében büntetendő a gyermekpornográf felvétel készítése, azonban a Budapesti Egyezmény egyik hátránya az, hogy a készítés, mint elkövetési magatartás vonatkozásában többlet feltételeket határoz meg, ugyanis az előállításának a számítástechnikai rendszer útján történő forgalomba hozatal céljából kell megtörténnie[5]. Mind két Egyezmény bünteti a pornográf felvétel felajánlását, vagy hozzáférhetővé tételét. A pornográf felvétel tiltott hozzáférhetővé tétele valósul meg akkor, amikor a tiltott felvételt online elérhetővé teszik gyermekpornográfia tartalmú oldalakon, különböző szerverekre töltik fel, elérhetővé teszik a darkweben.
A pornográf felvétel terjesztése vagy forgalomba hozatala szintén büntetendő cselekmény. A forgalmazás aktív terjesztést jelent, míg a terjesztés magába foglalja a pornográf tartalmú felvétel küldését is információs rendszeren keresztül, de ebbe beleértendő a felvétel esetleges eladása is. A megszerzése saját célra vagy más személy részére például a számítástechnikai adat letöltése vagy gyermekpornográfia tartalmú anyag vásárlása. A gyermekpornográfia birtoklása szintén büntetendő". Az infokommunikációs technológia segítségével történő tudatos hozzáférést a Lazarote Egyezmény vezette be, amelynek célja, hogy azon személyek legyenek felelősségre vonva, akik a gyermekpornográfia anyagokhoz online hozzáférnek, külön erre a célra létrehozott oldalakon, darkweben keresztül nézik, anélkül, hogy letöltenék azt (így nem lehet őket büntetni a megszerzése vagy birtoklása miatt). A felelősségre vonáshoz szükséges, hogy az elkövető szándékosan lépjen be az adott oldalra, ahol a tiltott anyag elérhető és tudomása van arról, hogy ilyen jellegű tartalom hozzáférhető ott. A szándékosságra lehet következtetni abból, hogy az elkövető ismétlődő jelleggel látogatja a weblapot vagy szolgáltatásként fizet érte. Az egyes joghatóságokban ez a jogsértés a birtokoláson belül kerül szabályozásra (például Németországban), a magyar szabályozásnak pedig még nem része.[6]
- 296/297 -
A gyermekek jogai védelmének szempontjából a legjelentősebb egyezmény az ENSZ által, 1989-ben New Yorkban elfogadott Gyermekek Jogairól szóló Egyezmény (Convention of the Rights of the Child - CRC). Az egyezmény értelmében gyermek minden 18 év alatti személy. Az egyezmény preambulumának értelmében a gyermeknek mentális és fizikai éretlenségéből fakadóan különleges biztosítékokra és gondoskodásra van szüksége. Ebbe beletartozik megfelelő jogi védelem is. A gyermekek védelmi jogaival a CRC több cikke is foglalkozik, így a 19. a 34., 35., és a 36. cikk is nevesíti a védelmi jogok körét. A 19. cikk az erőszak, a támadás és a kizsákmányolás ellen nyújt védelmet, úgy, hogy ezzel kapcsolatban az államokat nemcsak a megfelelő szabályozásra hívja fel, hanem arra is, hogy az előírások megvalósításának érdekében közigazgatási, szociális és oktatási intézkedéseket tegyenek. A 34. cikk a gyermekek ellen irányuló szexuális bántalmazásra és a szexuális kizsákmányolásra fókuszál, míg a 35. cikk, a gyermekkereskedelem ellen kíván fellépni. A 36. cikk a kizsákmányolás minden olyan formájára vonatkozik, amely a gyermekeket hátrányosan érintheti. Azt gondolhatnánk, hogy az egyezmény így csak az offline világot és az ott előforduló illegális cselekményeket fedi le, azonban a korábban felsorolt cselekmények az online térben sajnos egyre inkább hatványozottan vannak jelen. A technológia fejlődésével egyes bűncselekmények elkövetési magatartása is adaptálódott az új helyzethez környezethez. A korábban már említett gyermekkereskedelem, a gyermekpornográfia, gyermekprostitúció mind olyan a gyermekek jogát súlyosan érintő bűncselekmények, amelyek az internet adta lehetőséget kihasználva az online térben is szedik áldozataikat. A Gyermekjogi Egyezményhez készült második Fakultatív Jegyzőkönyv, már magában foglalja a gyermekkereskedelmet, gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát is. A Második Fakultatív Jegyzőkönyv elkészültének nyomós okaként van az internet térhódítása és ezáltal a gyermekek jogait súlyosan sértő bűncselekmények különösen a gyermekpornográfia online térben való térnyerése is.
"Aggódva a gyermekpornográfiának az interneten és más fejlesztés alatt álló technológiákon keresztül történő növekvő elérhetősége miatt, és emlékeztetve az interneten megjelenő Gyermekpornográfiának Elleni Nemzetközi Konferenciára (Bécs, 1999) és különösen annak következtetésére, amely a gyermekpornográfia előállításának, terjesztésének, exportálásának, továbbításának, exportálásának, szándékos birtoklásának és reklámozásának világszerte bűncselekménnyé történő minősítésére szólított fel, és hangsúlyozta a Kormányok és az internet-ipar közötti szorosabb együttműködés és partneri viszony fontosságát."[7]
- 297/298 -
Ebből is látszik, hogy az államok ekkor már felismerték, hogy az internet és annak folyamatos térnyerése mekkora veszélyt jelent a gyermekekre, és ennek megakadályozása végett az együttműködő államnak lépéseket kell tenniük. Ezzel lényegében megteremtették az alapokat az online gyerekvédelem nemzetközi szabályozásához. Az évek során ezt számos egyezmény, kommentár követte. 2012-ben az Európai Bizottság megalkotta a gyermekbarát európai internet stratégiáját. Ennek lényege az volt, hogy egy európai szintű stratégiát alakítsanak ki a gyermekek védelem érdekében.
A stratégia négy pilléren alapult. Az első pillér: a gyermekeknek és fiataloknak szóló minőségi online tartalmak előállításának ösztönzése, a második pillér: a tudatosságnövelő és felkészítő intézkedések fokozása, a harmadik pillér: a biztonságos online környezet megteremtése, a negyedik pillér: a gyermekek szexuális zaklatása és kizsákmányolása elleni küzdelme[8]. Az Európai Bizottság meglátása szerint ezek azok a fő célok, amelyek teljesítésével a fennálló problémák megoldása elősegíthető. Ennek a stratégiának egy új változata került elfogadásra 2022. május 11-én. A gyermekek jobb internetét célzó új európai stratégiában (The new stratéga for a better internet for kids BIK+) a digitális részvétel, a társadalmi szerepvállalás és a védelem kap kiemelt szerepet. Az aktualizált BIK+ stratégia a gyermekjogi stratégia digitális ága, és tükrözi azt a nemrégiben javasolt digitális elvet, hogy "a gyermekeket és a fiatalokat védeni és az internet használatára képessé kell tenni". Figyelembe veszi az Európai Parlament gyermekek jogairól szóló állásfoglalását, a médiaműveltségről szóló tanácsi következtetéseket és az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlást. Ez az új stratégia a gyermekekkel folytatott széles körű konzultációs folyamaton alapul, amelyet a szülőkkel, a tanárokkal, a tagállamokkal, az IKT- és médiaiparral, a civil társadalommal, a tudományos szakemberekkel és a nemzetközi szervezetekkel folytatott célzott konzultációk egészítenek ki. A BIK+ célja ezért a meglévő intézkedések gyakorlati végrehajtásának kiegészítése és támogatása a gyermekek online védelme, készségeinek fejlesztése és annak lehetővé tétele, hogy biztonságosan élvezhessék és alakíthassák online életüket.
Ezzel el is érkeztünk az online médiához, és a hozzá kapcsolódó kihívásokhoz. Az online média vonatkozásában a fő problémát az jelenti, hogy nincsen rá vonatkozó egységes mindenki által elfogadott nemzetközi vagy akár állami szabályozás. Lényegében a különböző közösségi médiaplatformok (Facebook, Instagram, X (Twitter), TikTok, SnapChat stb.) teljesen eltérően szabályozzák a jogsértő tartalmak körét. Fontos kiemelni, hogy az egyre jelentősebb Uniós törekvéseknek köszönhetően kezd némi egység kirajzolódni az egyes platformok
- 298/299 -
szabályozásában. A gyermekek jogainak védelmét illetően már-már azonos a szabályozás a nagyobb közösségmédia platformok tekintetében. A Facebook fellép a gyermekek meztelen ábrázolása ellen. Különösképp a saját gyermekről feltöltött meztelen fotók kapcsán. A feltöltést követően a rendszer észleli, hogy olyan kép került feltöltésre, amely nem felel meg az alapelveknek és rövid időn belül törlésre is kerül. Saját meglátásom szerint az már önmagában a gyermek jogainak a földbe tiprása, ha meztelen kép készül róla, az, hogy ezt a saját szülője még képes a nagy nyilvánossága is megosztani pedig egyszerűen érthetetlen és felháborító. Véleményem szerint az ilyen képek feltöltésével a gyermeknek a személyiségi joga súlyosan sérül, hiszen az ő beleegyezése nélkül kerül fel róla erősen megkérdőjelezhető tartalom. A Facebookhoz hasonló irányelvekkel működik az Instagram is. Itt is eltávolításra kerülnek a gyermekeket meztelenül ábrázoló felvételek, annak elkerülése érdekében, hogy ne kerüljenek illetéktelenek "kezébe".
Az X (korábban Twitter) tiltja az erőszakos, valamint gyermekbántalmazást ábrázoló tartalmakat. A gyermekek szexuális kizsákmányolása kapcsán teljes zéró toleranciát hirdet. Napjainkban a fiatalok körében meg elterjedtebb alkalmazás a TikTok. Ez a platform arról ismert, hogy rövid pár perces videókat lehet rá feltölteni, illetve megtekinteni. A felhasználóit két csoportra lehet osztani, a passzív felhasználókra, akik lényegében a "csendes megfigyelők", nem töltenek fel videókat, csak böngészés szintjén használják. Mondhatni csak pörgetik a videókat. Ezzel szemben a másik oldal az aktív felhasználó, tartalomgyártó, akik folyamatosan töltik fel a videókat. Ezeknek a videóknak többféle tematikája is lehet általában mindig van valamilyen trend, amit a fiatalok lemásolnak követnek. Ebből a trendkövetésből több probléma is volt már, ugyanis némelyikük egyáltalán nem veszélytelen. Több hírt is lehetett már olvasni arról, hogy fiatalok haltak bele abba, hogy egy-egy veszélyesebb trendet próbáltak követni. 2022-ben nagy port kavar az ún. "blackout challenge" vagyis magyarul az ájulós kihívás. 2022-ben egy nyolc- és egy kilencéves gyermek halála miatt indult per az oldal ellen, habár a kihívásban 2021 januárja és decembere között öt fiatal esett áldozatul mind 15 évnél fiatalabb volt, és erről a TikTok-nál is tudtak. Fontos kiemelni, hogy a TikTok azon elv alapján működik, hogy olyan és ahhoz hasonló videókat dobál fel a felhasználóknak, amelyeket korábban likeolt vagy végignézett. A vizsgált platformok mind egyezően lépnek fel a gyermek meztelensége, szexuális kizsákmányolása ellen. Alapelveikben tiltják a bántalmazást, zaklatást, az erőszakos tartalmak megjelenítését. Közösségi alapelveiket a Gyermekjogi Egyezmény pontjait szem előtt tartva alkották meg.
- 299/300 -
Mezei Kitti: Az online gyermekpornográfia és a büntetőjog. Ügyészek Lapja, 2021/28. szám
ENSZ Gyermek Jogi Egyezmény, Második Fakultatív Jegyzőkönyv
Európai Bizottság Gyermekbarát Európai Internet stratégia ■
JEGYZETEK
[1] PhD-hallgató, Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola.
[2] 2011/93/EU irányelv a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról
[3] Mezei Kitti: Az online gyermekpornográfia és a büntetőjog. Ügyészek Lapja, 2021/28. szám, 19.
[4] Mezei Kitti: Az online gyermekpornográfia és a büntetőjog. Ügyészek Lapja, 2021/28. szám, 19.
[5] Mezei (2021), 19.
[6] Mezei (2021), Ibid.
[7] ENSZ Gyermek Jogi Egyezmény, Második Fakultatív Jegyzőkönyv
[8] Európai Bizottság Gyermekbarát Európai Internet stratégia
Visszaugrás
