A jogásztársadalom szomorú szívvel fogadta a hírt, hogy 102 éves korában elhunyt Gellért György, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökhelyettese. A bírói munkája mellett évtizedeken keresztül közreműködött a Bírósági Határozatok és Magyar Jog c. folyóirat szerkesztésében, választottbíróként tevékenykedett a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett szervezett Választottbíróságon. Temetésére 2013. május 11-én került sor Nagycenken. A Kúria saját halottjának tekintette. A gyászszertartáson a Kúria elnökének felkérésére, az érintett intézmények nevében Dr. Horeczky Károly, a Legfelsőbb Bíróság volt kollégiumvezetője búcsúztatta Gellért Györgyöt.
A beszéd szövegét az alábbiakban adjuk közre:
Tisztelt Gyászoló család, Barátok, Tisztelő Pályatársak!
Búcsúbeszédet mondani mindig szívszorító, az érzelmeket próbára tevő feladat, de Gellért György ritka teljességű és időtartamú életpályájának méltatása felemelő érzés is. Jogászi pályáját a Pázmány Egyetemen 1933-ban megszerzett diplomával 1934-ben kezdte, és 1942-ig a kiváló előképzést nyújtó bírósági joggyakorlat szinte minden lépcsőjét megjárta. 1942-ben nevezték ki bírónak a Kiskőrösi Járásbíróságra. Kiemelkedő polgárjogi műveltségét - az önképzés mellett - az alapos mély ismereteket nyújtó bírósági gyakorlat alapozta meg. A háború után 1945-ben az Igazságügyi Minisztériumban szólították, ahol pályája gyorsan ívelt felfelé: a miniszter titkára, osztálytanácsos, végül a magánjogi osztály vezetője lett. Pályája megszakadt, amikor a kiváló jogász miniszter a brutális törvénysértések áldozata lett. Rövid meghurcoltatás után a Budapesti Felsőbíróságra helyezték vissza, majd 1952-ben visszahívták a Minisztériumba, 1958-ban már a Törvényelőkészítő Főosztály helyettes vezetője lett - a legjobb időben ahhoz, hogy a felkészültségéhez méltó szerepkörbe kerüljön. A polgári jog területe tartozott hozzá, és ez időben jutottak végső stádiumba az első magyar Polgári Törvénykönyv előkészületi munkái. Gellért György a Kódex végső szövegezését és a csiszolásokat végző szűk szakértői csoport tagjaként fontos szerepet játszott az európai jogfejlődést követő és a korábban fejlett magyar hagyományokra épülő, a kor társadalmi és gazdasági fejlettségét messze meghaladó színvonalú Ptk. megalkotásában. Az 1959-ben elfogadott Ptk. előkészítésében végzett munkáját a Minisztérium vezetése kiemelkedőnek minősítette, és ezért magas kitüntetésben részesült. A Ptk.-t életbe léptető és hatását az egész jogrendszeren átvezető jogalkotás megvalósításával óriási munkát végzett, emellett szerzője, illetve szerkesztője volt a Ptk. magyarázata c. munkának. Amikor 1963-ban a Törvényelőkészítő Főosztály Vezetőjének nevezték ki, a körülményeket jól ismerő jogászi közvélemény a Ptk. egyik megalkotójaként tekintett rá.
A Ptk. hatálybalépése után azonnal felmerül az igény, hogy annak alkalmazásához elengedhetetlen a körülmények változását követő, esetenként azt kiegészítő bírói gyakorlat kialakítása és működésének folyamatos biztosítása. Ez a szerep - miként korábban a Kúriára - a Legfelsőbb Bíróságra várt. Megfelelő ember került a megfelelő helyre, amikor 1965-ben kinevezték a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma Vezetőjének, elnökhelyettesi rangban. E funkcióban eltöltött 12 éve alatt került megalkotásra a Ptk.-n alapuló, a joggyakorlat számára nélkülözhetetlen új bírói gyakorlat. E munkában nagyban segítségére volt, hogy a Bírósági Határozatok szerkesztője lett; az abban megjelentetett elvi tartalmú eseti döntésekkel alapozták meg a Legfelsőbb Bíróság kötelező elvi állásfoglalásait, amelyek esetenként beépültek a Ptk.-ba is. Gellért György felismerte, hogy a jogtudomány elméleti művelői fontos szerepet játszhatnak a joggyakorlat, ezen keresztül a polgári jog fejlesztésében. Ezért az elvi állásfoglalások kidolgozásának műhelymunkáiba bevonta a jogtudományt is. Ezt az új bírói gyakorlatot a ’90-es évek második felében a hatkötetes Civilisztikai Döntvénytár foglalta össze, amelynek törzsállományát az ő működése alatt kialakult anyag képezte.
A Legfelsőbb Bíróságon betöltött szerepe mellett részt vett a Kamarai Választottbíróság munkájában, különösen az 1990 után kibontakozó, a belföldi jogvitákra is kiterjedő választottbírósági gyakorlat kialakításában. Értékes jogi közírói tevékenységet fejtett ki, jogszabálygyűjtemények, monográfiák lektorálását is szívesen elvállalta. 1954-től évtizedeken keresztül a Magyar Jog c. folyóirat főszerkesztője volt. A lapban helyet biztosított a joggyakorlatban kialakult vitáknak és a jog elméletet foglalkoztató időszerű kérdéseknek is, ami a Magyar Jogot a gyakorlati jogászok mintegy hivatalos szakmai folyóirata rangjára emelte.
Amikor 1977-ben nyugállományba vonult, az általános elnökhelyettesi funkciót is ellátta a Legfelsőbb Bíróságon. A pályatársak és a jogászi közvélemény a polgári jog nagy öregjei közé sorolta, a legtöbben Gyuri bácsinak szólítván őt. Ez a megszólítás nemcsak életkorának, hanem elvitathatatlan szakmai tekintélyének is szólt.
Az intenzív munkával azonban nyugállományba vonulása után sem hagyott fel. Túl a 90. életévén is tagja volt a bírósági határozatok szerkesztő bizottságának, ezen belül a kamarai Választottbíróság határozatait tartalmazó mellékletet is lektorálta. Kiemelkedő dogmatikai tudását, jogszabályismeretét, a szép magyar jogi nyelvben való tökéletes jártasságát nem tudtuk nélkülözni. Szellemi frissességére jellemző az anekdotaszámba menő következő történet:
2008-ban az új Ptk.-t előkészítő főbizottság elnöke megküldte az akkor 97 éves Gyuri bácsinak az első tervezetet tartalmazó Szakértői javaslatot, amely indokolással együtt, mintegy 1200 oldalt tett ki. Ezzel kívánta kifejezni tiszteletét az első Ptk. és az új joggyakorlat fejlesztésében oroszlánrészt vállaló Gellért Györgynek, aki nagy meglepetésére, rövid időn belül telefonon bejelentkezett. Közölte, hogy az anyagot áttanulmányozta, és egyes elvi vonatkozásokban elgondolkoztató észrevételeket tett.
Szakmai tekintélye mellett általános közszeretet övezte. Életszerető, társaság kedvelő, segítőkész ember volt, életvitelében a horatiusi arany középutat járta. Egész lénye a világgal és önmagával harmóniában élő embert sugározta.
Drága Gyuri Bácsi!
Most, hogy elhagysz bennünket és a földi létet, útravalónak vidd magaddal soha el nem múló, szívből jövő szeretetünket.
Isten Veled! ■
Visszaugrás
